Enter the mind of a psychopath

VIII. Fejezet

- A kurva életbe is, nem fogom hagyni, hogy te nyerj! - Rúgtam tökön az ellenfelem. - Sajnálom... - Emeltem meg a kést, majd egy kis hezitálás után a hátába döftem.

"Játék teljesítve! Gratulálok!"

- Még szép, hogy teljesítve.. - Húztam ki az éles tárgyat a férfi hátából. Megtörölgettem, hogy ne száradjon rá a vér, aztán elraktároztam magamnak.

- K-kérlek... segíts.. - Fogta meg a lábam, miközben erőtlen hangjával könyörögni kezdett nekem.

- Sajnálom, de nem tudok.. - Vettem nagy levegőt, mivel tudtam, hogy mi fog történni. Pár másodperc múlva a férfi meghalt, ugyanis felrobbant a nyakörv.

Az enyém kioldódott, így megkönnyebbülve vettem le magamról a tárgyat. Kifelé menet még felvettem a pikk 7-es kártyát és távoztam is a vívóteremből.
Két napja senkivel sem beszélek. Már egy hete ott vagyok a Parton és azóta sok minden történt. Amilyen szépen indult a barátságunk Arisuval, úgy már nem is keressük egymást. Usagival nem is álltunk közel egymáshoz egy csöppet sem, szóval rajta nem lepődöm meg. Chishiyaval azóta sem tárgyaltam és igazából nem is tervezek. Kuina sem kereste a társaságom, de nem is baj. Elvagyok a saját kis világomban. Niragi kerül, amin őszintén meglepődtem. Már nem idegesít, nem szólogat be, még csak rám sem néz, ha elmegy mellettem. Rin azóta is zaklat a hülyeségeivel. Azt hiszi, hogy újra elnyerheti a bizalmam, de nagyon téved. Őszintén remélem, hogy ma már nem tér vissza, mivel neki is játszania kellett.
Csöndben ballagtam hazafelé az út szélén, mikor egy autó állt meg mellettem.

- Te nem a Partról vagy? - Szólt ki Aguni a volán mögül.

- De. - Válaszoltam tömören.

- Szállj be! - Utasított.

Kicsit hezitáltam, de egy párharc után tényleg nem volt már kedvem gyalogolni, szóval tettem amit mondott. Bepattantam az anyósülésre és a harcos indult is tovább.

- Milyen kártyát szedtél össze? - Tette fel a kérdést, miközben végig az utat figyelte.

- Pikk 7-es.

- Az elég szép. Bekísérlek majd Kalaposhoz, nehogy elfogjanak.

- Köszönöm.. - Hajtottam le a fejem.

Autóval elég hamar visszaértünk a Partra. Miután kiszálltunk, mindketten Kalapos szobája felé vettük az irányt. Út közben páran megnéztek, lehet azt hitték, hogy épp elfogtak vagy nem tudom, mivel Aguni kíséretében járkálni még nem volt szerencsém, így szokatlannak tűnhetett. Őszintén, nekem is az volt.
Megérkeztünk a luxuslakosztályhoz, ahová csak én magam mentem be. Aguni kint állt meg.

- Nos, ezúttal kit látnak szemeim? - Fordult felém Kalapos. - Áh, Chinatsu! Hallottam, elég jó játékos vagy. Megdícsért pár személy. - Mosolygott. - Miben segíthetek?

- Kártyalapot hoztam. - Tettem le az asztalra az említett tárgyat.

- Pikk 7-es, milyen szép! Gyere velem! - Vette fel a lapot, majd kisétált a szobából.

Követtem őt. Nem tudtam mit szeretne, de gondoltam csak nem öl meg. Most egy egész szép számmal dicsekedhetek.
Bevezetett a tárgyalóterembe. Legalábbis én így nevezem ezt a helyet, mivel csak a vezetőségi tagok mehetnek oda be. Meg talán a harcosok. Egyszóval, a nagy kutyák.

- A dícséretek hallatán elgondolkodtam rajtad. - Ült le az asztalhoz. - Foglalj helyet! - Intett az egyik szék felé. Egy bólintás után le is ültem. - Tudod, úgy vettem észre, hogy a pikk játékokban elég ügyes vagy. Bár nem sok játékod volt eddig. Talán 2-3?