XVI. Fejezet

279 24 15
                                    

Sietve kaptam magamra ruháimat, még mielőtt Niragi felébredt volna. Távozni akartam, de kapkodásomnak köszönhetően megbotlottam a saját lábamban, így rá estem az ágyra.

- Mi a tökömet csinálsz? - Riadt fel a fekete hajú.

- Csak felöltözöm. Aludj nyugodtan! - Tápászkodtam fel.

- Hová sietsz? - Húzott vissza magához. Úgy szorított, mintha nem lenne többé holnap.

- Megéheztem. - Kezdtem el ficánkolni.

- Rám?

- Nem körülötted forog a világ! Tudod, kéne valami rendes kaja is. - Szabadultam ki. Felpattantam az ágyról, majd felhúztam a nadrágom és bebiztosítottam a fegyvertartót is. - Később találkozunk! - Siettem ki.

Vegyes érzésekkel hagytam el a szobát. Nem tagadom, élveztem a tegnap estét. Legalábbis a végét. Álmaimban sem gondoltam volna arra, hogy pont ő lesz az, akivel lefekszem. De megtörtént. Ezen már nem tudok változtatni, bár nem is akarok. Sokkal jobban érzem magam így. Ezzel ellentétben nagy hibát is követtem el. Egész végig gyengéd volt velem, emiatt százszor visszajátszom a pillanatot a fejemben, és minden alkalommal egyre jobban szeretném megismételni. Az eszem azt mondja, hogy tilos, de a szívem másképp vélekedik. És egy okos ember mit tesz ilyenkor? Az eszére hallgat. Én sem fogom hagyni, hogy ez előforduljon mégegyszer. Ezt nem ígérhetem meg magamnak, mert a kísértés tegnap is túl nagy volt, de ezúttal megpróbálok óvatosabb lenni. Elég volt egy alkalom, most már nyugodtabb is vagyok, de nem kell több.
Beérve az étkezőbe, egy ismerős szempárral találkoztam. Elmosolyodtam annak a tudatában, hogy újra találkozom vele, bár magam sem tudom miért. Gyorsan tettem magamnak valamit enni, majd az asztalához sétáltam és helyet foglaltam vele szemben.

- Zavarok? - Néztem rá nagy szemekkel.

- Nem.

- Jó étvágyat!

- Neked is!

- Mi volt az a tegnapi incidens Arisuval? - Érdeklődtem.

- Egy újabb tervet eszeltem ki. - Kezdett bele. - Gondoltam, hogy megszerezhetnénk a kártyákat, mivel nincsenek ott jó kézben. Nyílván, ha megvan az összes a saját érdeküket helyezik előtérbe, és ha vissza lehet menni, ők maguk lesznek az egyetlenek, akik kihasználják a lehetőséget, minket hátrahagyva.

- Ellenben, ha te szerzed meg a kártyákat, mi történik?

- Ha lehetséges több embert visszaküldeni, azt értelemszerűen a mi javunkra fordítanám. Ha viszont csak egy embernek adatik meg a lehetőség, akkor sorsot vetünk fölötte, hogy ki lesz az.

- A terv jónak hangzik, de nem gondolod, hogy egy olyan személyt kellene erre alkalmazni, aki nem áll közeli kapcsolatban veled?

- Jogos a kérdés, de viszont egy vadidegennel sem ajánlatos szövetkezni, mert könnyebben elárul, mint egy bajtárs.

- Arisu megbízott benned. De nem segítettél neki. Ha nem lettem volna jelen, akkor elfogták volna. Te is elárultad őt, szóval most magad ellen beszéltél.

- Igazad van. Okos lány vagy.

- Mondták már.

- Akkor neheztelsz rám Arisu miatt?

- Nem. Még javíthatsz a helyzeten.

- Mégis hogyan? És miért tenném?

- Te magad lopod el a kártyákat. - Néztem rá, mire megemelte egyik szemöldökét.

- Megbíznak bennem. Nem tehetek ilyesmit.

- De mással van képed ilyet tenni. Csalódtam benned. - Sóhajtottam. - Mindegy is. Lépjünk tovább!

- Hol voltál az éjjel? - Jött a kérdés.

- Mi?

- Nem voltál a szobádban.

- Te mit kerestél a szobámban?

- Nem tudtam aludni. De nem voltál ott.

- Arisuval voltam. Féltettem az állapotát, így inkább ott töltöttem az éjszakát.

- Mi történt vele?

- Niragi összeverte. Miattam.

- Áh, így már világos. Betartotta az ígéretét.

- Mi?

- Nem úgy volt, hogy megöl minket, ha meglát velünk téged?

- De. De te erről honnan tudsz?

- Figyelmeztetett.

- Mégis mikor?

- Mikor ájultan behozott a szobámba.

- Ne már! Kész röhej!

- Teljesen megszállott lett.

- Tudom. Mikor mész játszani?

- Holnap. Neked bővült a vízumod, nem?

- De. Figyelj... este találkozhatunk? Miután elcsendesül a Part. Most mennem kell, nem szeretném, hogy neked is bajod essen. - Álltam fel.

- Találkozzunk. - Vont vállat.

- Rendben! Addig is szia! - Mosolyogtam, mire ő csak elkezdett integetni.

Elhagytam a kajáldát, majd kimentem a medencékhez. Fogalmam sincs, hogy mit kerestem ott. Talán csak reménykedtem abban, hogy meglátom Arisut. Így biztosra mehettem volna, hogy már jól van. Aggódtam érte. Nem érdemli meg ezt az életvitelt. Ha választani kéne, hogy ki menjen vissza az igazi világba, én rá voksolnék. Létezik igazságos ember, és ha van itt olyan, akkor az az ember Arisu. Közvetlen kapcsolatban áll mindenkivel, képes a saját életét feláldozni azért, akit szeret. A többieknek is hiába van szeretett személyük innen a Partról, akkor sem adná az életét érte. Nem ismerek mégegy olyan fiút, mint ő. Igazságosan játszik, segítőkész és megértő is.
Miután kellően kibámészkodtam magam, megindultam befelé. Ekkor ütötte meg a fülem pár lövés. A hangforrás irányába siettem, és az ebédlőben kötöttem ki, megint. Annyit láttam épp, hogy egy fiú holtan fekszik a földön, miközben Niragi egy nagy vigyor kíséretében fordul Aguni felé. Értetlenül néztem körbe, de mindenki meg volt ijedve.

- Harmadik szabály: az árulókra halál vár! - Súgta fülembe Chishiya, mire nyeltem egy nagyot.

- Takarítsátok el innen! - Nézett Aguni a többi harcosra, majd elhagyta a helyiséget.

Hírtelen eszembe jutott, hogy valószínűleg Niragi is vele fog tartani, így azonnal távolabb léptem Chishiyatól. Igazam is lett. A fekete hajú úgy rohant vezére után, mint egy pincsikutya. Hírtelen rám nézett, majd egy félmosoly kíséretében Agunival együtt elhagyta a termet. Chishiyara néztem, aki csak felvont szemöldökkel kísérte végig a vezetőt. Odaléptem hozzá.

- Mit tett?

- Nem tudom. Niragi rontott be a fiút keresve, majd elismételte a harmadik szabályt és lelőtte.

- Értem.. - Bólintottam.

- Nem láttad Kuinat?

- Nem igazán.

- Megkeresem. - Hagyott magamra.

A holttestre néztem, melyet a harcosok kezdtek eltakarítani. Milyen könnyen a halál torkában találjuk magunkat. Csak van, akit le is nyel. Nem akartam túlzottan belemenni ebbe a témába, így felébredve bambulásomból, én is elhagytam az ebédlőt. Fogalmam sincs merre mentem, csak elindultam egy random irányba. Gondolataim ismét százfelé jártak. Elsősorban Arisun agyaltam. Aztán ott volt a tegnap éjszaka Niragival. A Chishiyaval való kapcsolatom. Úgy érzem, hogy kezd közeledni felém. Nem hiszem, hogy valaha is tudna úgy tekinteni rám, mint Kuinara, de talán elérem azt a szintet, hogy megbízzon bennem. És én őszintén szólva nem hiszek a lány szavaiban. Biztos vagyok benne, hogy nem tekint rám úgy, mint nőre. Inkább, mint egy átlagos lányra, aki egy jó beszélgetőpartnernek felel meg. Egyben viszont biztos voltam. Akármit is tesz Niragi, én nem szakítom meg a kapcsolatot senkivel sem. Csak, ha az illető akarja. Így tartom helyesnek. És így is fogok cselekedni.

Enter the mind of a psychopathTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang