Enter the mind of a psychopath

IX. Fejezet

Ann segítségével végre beszereztem az újdonsült oufitem, ami egy fekete rövidnadrág volt, egy fekete crop top és persze egy fegyvertartó a combomra. Annyira teljesnek éreztem magam ezzel az öltözékkel. Végre történt velem valami olyan dolog itt, aminek örülhettem is.
Vígan sétáltam a folyosón, miközben a Colt 2000-ben gyönyörködtem. Annyira el voltam foglalva vele, hogy észre sem vettem az előttem ácsorgó személyt, így megint ütköztem.

- Úr Isten, Niragi! Sajnálom, legközelebb figyelni fogok, esküszöm! - Hajoltam meg, majd már ki is kerültem volna, de megragadta a karom.

- Hová sietsz ennyire? - Emelte meg egyik szemöldökét. Mély levegőt vettem, majd eszembe jutottak Aguni szavai.

- Lehetőleg olyan helyre, ahol te nem vagy ott. - Válaszoltam bátrabban.

- De felvágták a nyelved, kislány! Nagyon felbátorodtál most, hogy közénk tartozol. De elárulom neked, hogy engem ez továbbra sem állít meg. Ugyanúgy megöllek, ha feleselsz vagy ellenkezel.

- Igen, igen, szokásos duma. Haladhatnánk? Van fontosabb dolgom is, mint veled csevegni.

- Komolyan ennyire hülye vagy, vagy csak szimplán leszarod, amit mondok?

- Utóbbi. - Mosolyodtam el.

- Látszik, hogy Chishiyaval lógtál. Te is olyan idegesítő vagy, mint ő. De megtíltom neked, hogy a közelébe menj!

- Ha nem lennél vak, akkor látnád, hogy 3 napja nem is beszélek vele. Meg amúgy is, ki vagy te? Az apám? Azzal beszélek, akivel akarok! Tudod.. én is csak Agunira hallgatok. - Terült el egy önelégült vigyor az arcomon.

- Te kis ribanc! - Ragadta meg a derekam, majd magához szorított. - Ha meglátlak annak a faszkalapnak vagy Arisunak a közelében, én kinyírlak! Vagy mégjobb, majd velük végzek! Megértetted? - Vigyorgott.

- Ja, persze. - Forgattam meg szemeim.

- Nagyon helyes! - Nyalt végig az arcomon.

- Mostmár elengedhetsz. Köszönöm! - Ficánkoltam karjai közt, majd egy kis próbálkozás után sikerült is szabadulnom. Egy dühös pillantás után el is haladtam mellette, de nagy hiba volt, ugyanis belemarkolt a fenekembe, én pedig reflexből megfordultam és pofon vágtam. - Ne merj hozzám nyúlni! - Szűrtem ki fogaim közül, majd elindultam végre enni.

Csodával határos módon nem vágott vissza, mégcsak nem is jött utánam. Egyáltalán nem kiabált, nem hordott el minden kurvának, amit furcsálltam. Fogalmam sincs hogy tudta ennyire kontrollálni magát, de kezdtem félni. A mondás úgy tartja, hogy csendes víz partot mos. Szóval lehet álmomban talál meg a halál az ő keze által. Végülis kit érdekel mostmár? A lényeg, hogy tudja kivel áll szemben. És ahogy eddig tettem, ezután sem fogok neki engedni. Egyébként nem is tudom hogy jutottam eszébe, mivel a tetős incidens óta nem is vett figyelembe. Talán amiatt kezdett el újból kommunikálni velem, mert én is harcos lettem? Ha igen, akkor is.. mit látott meg ebben, hogy emiatt észrevett? Mindegy is. Jobb, ha nem foglalkozom vele. Ha mindent figyelembe vennék, akkor túl sok kisebb gondom lenne, ami egy idő után felhalmozódik, szóval a legjobb, ha ignorálom az ilyeneket.
Mikor leértem az étkezőbe, az majdnem üres volt. Na, máskor is ilyenkor jövök majd. Ismét Tteok-bokkit tettem magamnak, aztán leültem egy üres asztalhoz. Elkezdtem falatozni, miközben elgondolkodtam az új rangomon. Tudom, azt mondtam, hogy nem fogok alárendelt lenni, és most mégis lett egy vezérem, de attól még én irányítom az életem. És Aguni sem szólhat bele mindenbe, csak néha megparancsolja majd mit tegyek. De ennyi. Ebbe nem halok bele.

- Jó étvágyat! - Foglalt helyet velem szemben Arisu.

- Kösz! - Válaszoltam tömören.

- Te is harcos lettél?

- Ja.

- És milyen érzés?

- Semmilyen.

- Értem. Hogy vagy?

- Kösz, jól. Te?

- Megvagyok. Haragszol?

- Nem.

- Akkor miért vagy ilyen szűkszavú? És már nem is beszélsz velem napok óta.

- Hát te nem keresed a társaságom.

- Én rád vártam.

- Mégis miért? Én voltam az, aki lelépett út közben, ugyanis ti bosszantottatok fel engem. És te várod azt, hogy én keresselek? - Emeltem meg egyik szemöldököm.

- Jogos.

- Na látod. Meg amúgy is.. nem szeretnék harmadik kerék lenni. Ugyanúgy, ahogy Chishiyanak, neked is megvan a partnered. Rám nincs szükséged. Nem tartottam fontosnak azt, hogy keresselek. Úgy gondoltam, hogyha annyira számítok, akkor megtalálsz majd te. De hát nem így lett.

- Harmadik kerék? Na ne nevettess! Chinatsu, én megmondtam, hogy rád is barátomként tekintek. Igaz, hogy Usagit hamarabb ismertem meg és több játékban játszottam vele, de attól veled is szívesen társalgom vagy játszom. Usagi ne legyen akadály!

- Hagyjuk ezt, Arisu! A trió sosem működik.

- De ki beszélt a trióról? Nem kell ez arról szóljon. Egyszerűen csak barátkozom veled is és vele is.

- És persze engem hanyagolnál el jobban. Figyelj, én nem várok el tőled semmit. És őszintén, nem bánom azt, hogy Usagi a te bajtársad vagy a legnagyobb bizalmasod. Mint azt te is láthatod, tökéletesen megvagyok egyedül is. Ha pedig partner kéne, akkor kerítek magamnak. Nem szakítalak el a barátnődtől. - Álltam fel.

- Valami gond van? - Lépett be Niragi.

- Te már megint mit keresel itt? - Sóhajtottam.

- Komolyan, muszáj neked mindenhol ott lenned? - Nézett rá Arisu.

- Pofád lapos! Én a hölgyet kérdeztem. - Nézett rám.

- Semmi különös. Csak beszélgettünk. De én már indulni készültem, úgyhogy sziasztok! - Kerültem ki, majd folytattam utam a lifthez.

Megnyomtam a hívógombot és vártam. Feltételezem, hogy az elsőn volt, mivel elég hamar leért a földszintre. Amint kinyíltak az ajtók, be is léptem és megnyomtam a 3. emeletre vezető gombot.

- Látom kibékültetek. - Lépett be a piercinges.

- Miért követsz? - Néztem rá.

- Csak a szobámba tartok. Meg amúgy is, beszédem van veled.

- Halljam, mit akarsz?

- Mondtam neked valamit ott fent, de nem jutott el az agyadig. Miért vagy ennyire makacs?

- Niragi, megmondtam, hogy nem tílthatsz el senkitől. És hogy kerültél te ide le?

- Éreztem, hogy szemmel kell tartanom téged.

- Egyébként mi jött rád, hogy ismét elkezdtél utánam járni? Eddig ignoráltál. Valaki jóval bíztatott? - Emeltem meg a szemöldököm, mire az előbb említett neki préselt a lift falának.

- Csak maradj távol tőlük! Ennyit kérek. - Szorította meg a derekam.

- Én is egyet kértem tőled, de nem tetted meg. Akkor én miért legyek ilyen kedves?

- Én nem azt kérem, hogy ölj meg!

- Miért nem hagytál meghalni? - Néztem mélyen fekete íriszeibe.

- Itt vagyunk. - Vált el tőlem, majd kilépett a liftből, és mivel én sem szerettem volna bent ragadni, így követtem őt.

- Miért kerülöd ezt a kérdést? - Sétáltam mellette.

- Ilyenkor nagyon idegesítesz! Ne akarj mindent tudni! Miért vagy ennyire kíváncsi? Inkább csak foglalkozz a magad dolgával! - Forgatta meg szemeit.

- Azért érdekel ennyire, mert folyamatosan a halállal fenyegetsz, de pont te voltál az, aki megmentette azt a szánalmas kis életem.

- Inkább csak kopj le! - Rázott le ennyivel, majd elviharzott.

- Hogy az ég szakadjon rá arra az önelégült fejére! - Morogtam, miközben besétáltam a szobámba.