Enter the mind of a psychopath

XIX. Fejezet

Reggel arra ébredtem, hogy Niragi felszívódott mellőlem. Nem tudtam merre mehetett, de úgy gondoltam felöltözöm és lesétálok telerakni a hasam. Ma is játszani terveztünk Chishiyaval, úgy gondoltuk, hogy hívjuk Kuinat is. Már csak két kártyalap hiányzik, egy Kőr 10-es és egy Treff 6-os.
Mikor mindennel kész voltam, felkaptam a fegyvertartót és lementem az ebédlőbe. Kevesen voltak, feltételezem mindenki koránkelő, nem olyan hétalvó, mint én. De ez annál jobb. Legalább van helyem. Csak egy kicsit a kaja fogyik meg, na nem mintha amúgy is sokat ennék. Raktam magamnak egy kis rizst, ugye milyen meglepő? Ezt kővetően leültem egy asztalhoz és gyorsan befaltam. Nem akartam időzni, ugyanis szerettem volna gyakorolni estére, hiszen nem tudhattuk mi vár ránk. Attól, mert kőr vagy treff játék, még szükség lehet a fizikai erőnlétre. Tekintve, hogy a kőrnél ez a legmagasabb szint, és a treffnél is csapatjátékról van szó, ami azt jelenti, hogy két opció lehetséges, az ész vagy az erő. De lehetséges, hogy mindkettő egyszerre. Így alkotunk mi megfelelő párost Chishiyaval erre a szintre, ugyanis ő káró játékos, én pedig pikk. De azért Kuinat sem szabad alábecsülni, nagyon ügyesen tudja kezelni az adott helyzeteket.

- Áh, felébredtél, édes? - Karolta át a vállam Niragi egyik kezével, miközben a medencénél szórakozó tömeget figyelte. Én csak karba tett kezekkel néztem fel rá.

- Honnan bukkantál fel? - Horkantottam.

- Oh, ugyan már! Tudom, hogy hiányoztam! - Mosolyodott el.

- Ja, persze..

- Híreim vannak. Ma este játszani fogunk! Hát nem csodás?

- Mi? - Nőttek tányérnagyságúra szemeim.

- Bizony! Be kell szerezni az utolsó kártyalapokat, így Aguni elindul a harcosokkal. Szóval te is velünk jössz.

- Jaj ne... - Suttogtam.

- Jaj de! - Vigyorgott.

Egy szemforgatást követően kibújtam karja alól, majd elindultam fel a lépcsőn. Hátra néztem, hogy lássam, jön-e utánam, de hála az égnek nem, így bátran indultam megkeresni Chishiyat. Felmentem a másodikra, majd a 259-es szoba ajtaján bekopogtatva léptem be oda.

- Megleptél! - Állt fel az ágyról.

- Ma este Aguni viszi a harcosokat játszani, úgyhogy nem tudok veletek menni. Niragi külön felhívta rá a figyelmem, és szerintem nem fog elengedni maga mellől.

- Keveredhetünk véletlenül egy játékba. - Nyomta meg a második szót.

- Okos vagy. De attól még nem láthat minket együtt.

- Ezért adok neked egy ilyet. Így bármikor tudunk beszélni egymással. - Tartott a kezében egy walkie-talkiet, amit elvettem tőle.

- Akkor így rendben leszünk. - Bólintottam, s megindultam kifelé a szobából, de Chishiya megfogta a csuklóm és maga felé fordított. Egy óvatos puszit nyomott a homlokomra, majd rám nézett.

- Vigyázz magadra! - Engedett el.

- Te is! - Léptem hátra, és egy mosoly kíséretében kisétáltam a szobából.

Először is csak a fejem dugtam ki, hogy megbizonyosodjak róla, üres-e a folyosó. Mivel nem járt senki arra, így megindultam lefelé a medencékhez, ahol egy újabb balhé fogadott. Nem meglepő módon ismét Niragi volt az, aki a fegyverét lóbálva fenyegetett egy lányt.

- Nem ismered a harmadik szabályt, ribanc? - Hajolt közel az arcához, majd végig nyalt ajkain a fekete hajú.

- Nem csináltam semmit! Egyszerűen csak szerettem volna kilépni innen. Elegem van a Part hülyeségeiből!

- Ez nem így működik, aranyom! - Húzta féloldalas mosolyra ajkait Niragi.

- Csak engedjetek el! Eltűnök én, felszívódom innen, nem fogtok látni többet, de engedjetek el, könyörgöm! - Hunyta le szemeit a lány, miközben könnyei útnak indultak.

- Azt hiszed ilyen egyszerű? Kurvára nem! Az árulókra halál vár! Nem ismerős? Ez a Part jelmondata. Itt két opció van. Vagy megalázkodsz, vagy meghalsz. Az élet ilyen! - Tárta szét karjait. - El kell viselned a sorsod. Akár büntetés, akár megváltás. Mindennek oka van, ahogy annak is, hogy te itt vagy. Mi mindannyian bűnösök vagyunk ezen a Földön! És nekünk ebben a játékban kell bűnhődnünk! Az emberek sosem változnak.. megerőszakolják, meglopják és megölik egymást. Ezek vagyunk mi valójában. Szóval neked most meg kell halnod! - Célzott rá fegyverével a lányra, aki már a földön ülve sírta ki lelkét. - Nézd a jó oldalát! Nem egy ostoba játék miatt halsz meg. - Mosolyodott el, majd meghúzta a ravaszt, s a lány holtan terült el a medence szélén. - Valaki más, aki szeretne még mondani valamit? - Nézett körül Niragi, de mindenki meghúzta magát. - Én is így gondoltam! - Tette vállára fegyverét, s megindult felém. - Oh, hát előkerültél! - Vigyorgott.

- Mi volt ez az egész? - Néztem fel rá.

- Ismered a harmadik szabályt! Aki Agunit elárulja, az lényegében minket bánt. Így természetes, hogy halál a sorsuk.

- De mégis mit tett?

- Ki akart lépni a Partról. Fő Boss vette észre, hogy karperec hiányában akart távozni innen. Rákérdezett, de mivel nem válaszolt, ezért elfogta és értesített minket. Nekünk persze az a feladatunk, hogy elvégezzük a piszkos munkát. Először azt hittük, hogy egy betolakodó, hogy nem volt rajta a karperec, de aztán bevallotta, hogy ő vette le.

- De akkor sem kellett volna megölni! Hagyni kellett volna, hogy menjen.

- Mindenki, aki idekerül, az ígéretet tesz, miszerint élni, halni fog a vezérért. Ha pedig ezt megszeged, az árulásnak minősül. Ekkor lép érvénybe a harmadik szabály. Az egyetlen arravaló szabály, melyet Kalapos hozott létre. Meg persze a kártyalapok. De ezt az egész bikinis dolgot is egy faszságnak tartom. Annyi élvezet van benne, hogy keveset takar, de mégis mit nézhetnék ezeken a szajhákon? Mindegyik lapos, mint a deszka.

- Kösz..

- Tegnap dícsértem meg a hátsód, és most komolyan magadra veszed? - Nevetett fel. - Nők.. - Legyintett.

- A nőket sem kell alábecsülni! Nézd, itt vagyok én, egy pikk játékos. Kinéznéd belőlem, hogy egy pikk 9-est hozok be a vezetőségnek? Fogadni mernék, hogy nem.

- Őszintén szólva, téged is lenéztelek, mikor ide kerültél. Bár edzettnek tűnsz, de azért meghagytalak volna mondjuk kárónak. Bár inkább egy treff, csapatban merészebbek vagyunk.

- Hát pont az ellentéte vagyok.

- Tudod.. első ránézésre itt mind olyan elveszett báránynak tűnnek. Nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy az összes lány, de még a fiúk is gyenge prédák. Csodálkozom, hogy túlélik a játékokat.

- Ne ítélj első ránézésre! Sosem tudhatod, hogy ki milyen valójában! - Emeltem meg szemöldököm, azzal faképnél hagytam.