Enter the mind of a psychopath

XVIII. Fejezet

Az eseményeket követően kezdtem egyre bátrabb lenni Chishiya társaságában. Voltunk már együtt játszani is, és nem meglepő módon kiválóan teljesítette a káró 7-es szintet. Persze ez is titokban történt, nehogy véletlenül eltalálja őt egy golyó Niragi által. Egyre többet találkozunk éjszakánként és úgy érzem, hogy közelebb kerültünk egymáshoz. Szerintem bennem is megbízik legalább annyira, mint Kuinaban, ami őszintén szólva jól esik.

- Min töröd a fejed? - Állt meg mellettem gondolataim főszereplője.

- Semmiség. Csak a kártyalapokon. Most, hogy megszerezted őket, mihez kezdesz velük?

- Egyelőre még tartogatom, és megpróbálom megszerezni a hiányzó lapokat. Aztán meglátjuk mi lesz.

- Nem félsz, hogy lebuksz?

- Nem. Te félsz Niragitól?

- Nem.

- Na látod. Egyébként hogy viseled?

Oh igen, mióta megtörtént az aktus, azóta úgy viselkedik, mintha az ő személyes alárendelt barátnője lennék. Persze nincs ellenemre, míg nem bánt engem, de azért rossz, hogy csak velem szemben mutatja ki az igazi, jó oldalát, viszont ezzel együtt megtisztelő is. Ha lehet ezt annak mondani.

- Még egész jól. - Válaszoltam.

- Érzel iránta valamit?

- Nem. - Vágtam rá egyből, de az igazság az, hogy kezdem megszeretni..

- És ha mondjuk idő közben másba szeretsz bele? - Nézett rám, miközben egyik szemöldökét megemelte.

- Fogalmam sincs mi lenne akkor. De szerintem nem hagynám csak úgy a dolgot, hanem megpróbálnék valamit tenni érte.

- Valóban? - Fordult felém.

- Igen. - Bólogattam. - De valószínűleg ilyen nem lesz, ugyanis nem állok senkihez olyan közel, aki szeretne is engem. Olyan értelemben.

- És, ha igen? - Lépett közelebb, mire én is felé fordultam.

- Miből gondolod, hogy van olyan személy?

- Csak szimplán érzem. - Nézett le ajkaimra, majd vissza a szemeimbe.

- Lehet rosszul érzed..

- Hm.. nem. - Vágta rá, majd a kezeimre simítva megfogta azokat. Nem tudtam mire vélni e tettét.

- Most mit csinálsz? - Nevettem fel zavartan.

- Azt, amit már egy ideje tervezek.. - Hajolt közelebb, aminek köszönhetően az ajkai csak pár centire voltak az enyéimtől. - Emlékszel, mikor azt mondtam, hogy nincsenek érzéseim?

- Igen..

- Te azt mondtad nekem, hogy nem igaz. Akkor kinevettelek, mondván alig ismersz. De igazad volt. Tényleg vannak. Csak eddig tudtam kontrollálni őket, viszont mikor veled vagyok nem megy. Úgyhogy nem is próbálom már, mert nincs értelme. Csak annál jobban erősödnek.

- Chishiya.. nem igazán értelek..

- Tényleg? - Emelte meg szemöldökét, mire bólintottam egyet.

Egy félmosoly kíséretében bezárta a kettőnk közti távolságot. Először nem is viszonoztam, de kis hezitálás után, mikor már kérőn végig nyalt ajkaimon, szabad utat engedtem nyelvének, mely vad táncba hívta az enyémet. Ekkor vesztettem el az uralmam saját elmém fölött, és a szívemre hallgattam. Karjaimmal körülöleltem nyakát ügyelve arra, hogy ne nagyon borzoljam a haját. Tudom, hogy azt nagyon félti. Mindeközben ő a derekamra csúsztatta kezeit, s úgy vont szorosan közel magához. Úgy csókolt, mintha nem lenne holnap. Talán félt. Félt attól, hogy rájönnek a lopásra, és akkor neki annyi. Igazából én is féltettem őt. Nem szerettem volna, hogy bármi baja essen. Hiányozna.
Chishiya lassan elvált ajkaimtól, de nem engedett el. Pár percig csak néztünk egymás szemeibe, bár nekem őszintén óráknak tűnt. Végül ő törte meg a csendet.

- Nem vagy álmos?

- De..

- Menjünk! - Fogta meg a kezem, majd elindultunk a lift felé. Mivel utánunk nem használta senki, így az a tetőtéren volt, szóval nem kellett várnunk rá. Mikor kinyíltak az ajtók, beléptünk és megnyomta a harmadik emeletre vezető gombot.

- Mióta érzel így? - Pillantottam rá nagy szemekkel.

- Nem régóta. - Válaszolt, rám sem nézve.

- Értem.. - Hajtottam le a fejem, s tekintetem az összekulcsolt kezünkre vezettem. Kuinanak igaza volt. Kinevettem, és most itt tartok, Chishiya mellett állok és a kezét fogom, mintha egy pár lennénk.

- Őszintén, hogy érzed magad velem? - Tette fel a kérdést, mikor kiszálltunk a liftből.

- Jól.. nagyon jól. - Mosolyodtam el, de nem válaszolt. Elkísért a szobámig, majd ott felém fordulva hajolt le hozzám, s egy lassú csókba invitált, ami nem volt hosszú.

- Jó éjszakát! - Suttogta.

- Neked is! - Néztem fel rá, s elengedtem a kezét.

Egy mosoly kíséretében sarkon fordult, majd elindult a szobája felé. Én csak sokkolva álltam még mindig a szobám ajtaja előtt, s az ajkaimat megérintve figyeltem távolodó alakját. Mikor már eltűnt, akkor én is bemerészkedtem a saját kis szférámba.

- Hol voltál? - Szólalt meg a sötétben Niragi.

- Jesszusom! Megijesztettél..

- Azt hittem itt vagy a szobádban. De mikor bejöttem, sehol nem találtalak. Gondoltam megvárlak, hogy lássam, visszajössz-e még a helyedre. Szóval merre jártál?

- Voltam fürdeni. - Álltam meg a szoba közepén, mire felállt az ágyról és odalépett hozzám.

- Száraz vagy. - Jelentette ki, mikor megfogta a hajam.

- Ügyeltem rá.

- Jól van. És hogy-hogy ruhában mentél le?

- Meztelenül szoktam fürdeni, mikor egyedül vagyok.

- Nem első alkalom?

- Nem.

- Remélem nem hazudsz. Nem szeretnék csalódni benned és hidd el, te sem szeretnéd!

- Igazat mondok, nyugi. De mit keresel te itt?

- Már hiányoztál! - Húzta féloldalas mosolyra ajkait, miközben kezeit a fenekemre csúsztatta.

- Nem inkább a szex? - Emeltem meg egyik szemöldököm.

- Nem. Mit csináljak, ha ilyen kurva jó segged van? - Nevetett fel. - Biztos nem engedlek el soha!

- Az jó.. - Hajtottam le a fejem.

- Na, mosolyt akarok! - Nyúlt állam alá, ezzel elérve, hogy felnézzek rá. - Ma éjjel itt alszom. És nem fogadok el semmilyen ellenérvet.

- Rendben! - Bólintottam. Igazából nem volt ez ellen kikötésem. Megismertem egy jobb oldalát, s azóta nem tudok már úgy tekinteni rá, mint egy ellenségre.

- Helyes! Öltözz le, édes! Nem lehet kényelmes ruhában aludni. - Terült el az ágyamon.

Csak akkor realizáltam, hogy egy szál alsóneműben villogott a szobám közepén. Ettől a gondolattól és látványtól kicsit elpirultam, majd lassan elkezdtem levetkőzni. Mikor már átvettem a bikinimet, bemásztam az ágyba. Nem bújtam hozzá, még csak meg sem próbáltam közel feküdni, hanem ő volt az, aki a derekamnál fogva húzott közelebb magához. Kicsit megremegtem, mikor megéreztem férfiasságát a hátsómnál, de reméltem csak, hogy nem figyelt fel rá. Ezt követően semmi más nem történt, így nyugodtan aludtam el karjai közt.