Enter the mind of a psychopath

V. Fejezet

- És mégis hogy kerültél egy játékba Chinatsuval? - Kezdett bele Arisu.

- Ő egyezett bele, hogy játsszunk együtt. Szóval ne nekem morogj, kutya!

- Komolyan te beszélsz, lópofa?

- Kit neveztél lópofának? Meg akarsz halni? Szívesen segítek! - Fenyegetőzött Niragi.

- Segíts magadon! Rád férne. - Vágott vissza Arisu, s szinte láttam magam előtt az arcát, ahogy grimaszol.

- Mi bajod van velem? Inkább magadat nézd meg először!

- Komolyan, fejezzétek már be! Amióta elindultunk, mindig szurkáljátok egymást. Elegem van! Találkozunk a Parton! - Hagytam ott őket.

Letértem egy kisebb utcába, ahol senki sem járt. Mivel ebben a világban nincsenek emberek, csakis kizárólag a játékosok, így nem jelentett rám veszélyt semmi. Nem féltem. Különös érzés fogott el. Ilyet nem tapasztaltam még eddig. Persze, jártam el otthonról sötétedés után is, de mindig tele voltak emberekkel az utcák, még az ilyen szűk, eldugottabb részek is. Most pedig sehol senki. Igaz, szeretem a csendet és a nyugalmat, sokszor menekültem is a nagy tömeg elől, de viszont nem akartam épp ennyire eltűnni. Sok kérdés fogalmazódott meg bennem azóta mióta ide kerültem. Állítólag ez egy másik világ, a többiek szerint Japánban nem történt semmi, csak mi kerültünk át valahová. Bár az egész olyan furcsa volt... ültem egy helyben, vagy sétálgattam, nem éreztem semmi különöset, mégis itt kötöttem ki. És, ha igaza van Kalaposnak, meg a többi Parton élvezkedő embernek, akkor vajon mi történhet most odaát? Keresnek engem egyáltalán? Vagy már halottnak nyílvánítottak? De, ha így is van, akkor biztosan nem csak engem keresnek, hanem több ezer embert, akik velem együtt ebben a világban rekedtek. Vajon felfigyeltek erre is?

- Mikor lesz már vége ennek a rémálomnak? - Sóhajtottam.

Lassan visszaértem a Partra, ahol a többiek már rég szórakoztak, zenét hallgattak, vagy éppen medencéztek. Én hulla fáradtan lépcsőztem fel a harmadikra, majd miután átöltöztem bikinibe, le is dőltem kicsit. Igazából álom nem jött a szememre, de úgy éreztem, hogy muszáj vagyok elengedni magam, máskülönben összeesek. Pedig olyan megerőltető dolgot nem csináltam, de épp elég volt elvisenem Niragit. Apropó, ha már itt tartunk... ma rá sem ismertem. Mégis mióta lehet vele normálisan kommunikálni? Eddig azt hittem, hogy számára csak az létezik, amit ő akar látni, vagy hallani, de meglepődtem azon, hogy érdeklődött utánam. Nem gondoltam volna, hogy kíváncsi a hátteremre. Vagy lehet ez az egész csak egy álca.. fogalmam sincs. Minden esetre, jobb ha nem árulok el több dolgot magamról. Nem szeretném, hogy ezeket használja fel majd ellenem, ha esetleg rájönne arra, hogy mégis keresztbe akar nekem tenni. Bár lehet épp most is azon dolgozik, csak én hülye még meg is könnyítem a dolgát. Áh, lehet kölcsönös dolog kettőnk részéről ez a kihasználós cucc. Ő a testemért, legalábbis a többiek szerint, én meg csupán információkért. Végülis mindketten jól járunk.

- Hogy ment a játék? - Hallottam meg egy ismerős hangot.

- Baszki, a frászt hozod rám! - Pattantam fel. - Mégis mikor jöttél be?

- Kb. fél perce. Azt hittem alszol, de láttam, hogy nyitva van a szemed, szóval gondoltam megszólítalak. Nem gondoltam, hogy ennyire megijesztelek vele. - Magyarázkodott Chishiya.

- Mindegy, felejtsd el! A játék az egész jól ment. Niragival játszottam, de ott volt Arisu is. Egy parkoló volt a játékaréna, és egy autót kellett ellopnunk. Niragival ezt 20 perc alatt lerendeztük, aztán jött Arisu és hárman vártuk ki a játék végét. Végül elindultunk vissza a Partra és ja. Ennyi volt.

- Értem. Milyen szint volt?

- Káró 3.

- Káró? És autót kellett lopni? Mi volt benne az elméleti rész?