Enter the mind of a psychopath

III. Fejezet

Miután meguntam a magányt, felálltam a medence széléről és befelé vettem az irányt, de aztán megláttam, hogy Arisu kint keres valakit. Gondoltam inkább elkerülöm, szóval jobbnak láttam egy másik ajtót választani a bejutásra.

- Chinatsu! Állj már meg! Mi ütött beléd? - Fogta meg a karom Arisu, majd maga felé fordított.

- Semmi. Csak most nincs kedvem senkivel sem társalogni.

- Miért vagy ilyen flegma?

- Miattad egyedül kellett ebédelnem Niragival! Olyan szánalmasnak érzem magam, hogy miért pont engem pécézett ki? Elegem van belőle, egy hülye seggfej és minden áron azon van, hogy az idegeimre menjen. Mikor leültem enni, te eltűntél, ő pedig hírtelen felbukkant és ha mondjuk nem hagytam volna, hogy leüljön, akkor ki tudja, talán fejbelőtt volna.

- Jól van, tényleg sajnálom! Nem tudtam, hogy ez lesz, ha kicsit magadra hagylak. De mégis hogy érted, hogy kipécézett?

- Úgy értem, hogy valahányszor felbukkan, mindig mond nekem valamit vagy pedig rám ragad, mint egy pióca és folyamatosan azzal fenyeget, hogy ha nem engedelmeskedem vagy ellent mondok neki, akkor megöl. Szerinted ez normális? Egy konkrét pszichopata. Tudod te mit jelent az? Lehet nem is egy játék fog kinyírni, hanem ő.

- Figyelj, én azt tudom mondani, hogy ignoráld. Tégy úgy, mintha levegő lenne. Nem tudom mennyire segítene, de egyszer kipróbálhatod.

- Komolyan ilyen szánalmas tanácsokat osztogatsz neki? Azt hiszed engem az megállít, ha levegőnek néz az ember? - Nevetett fel Niragi, de érződött a gúny a hangjában mialatt ezt a két mondatot megosztotta. Mégis hogy került ő ide már megint?

- Csak hagyd békén Chinatsut! Nem tudom mennyit hallottál ebből a beszélgetésből, de ha az elejét nem, akkor megismétlem, hogy utál téged és az idegeire mész, pedig még második napja, hogy itt van.

- Légyszíves te szállj ki ebből a játékból! Ez a kettőnk dolga, igaz édesem? - Nézett rám, miközben végig nyalt ajkain. Ez egy fura szokás nála, vagy mi?

- Chinatsu a barátom, nyílván nem fogom hagyni, hogy zaklasd!

- Hol van Usagi? - Mosolyodott el Niragi.

- Őt ne merd a szádra venni, vagy esküszöm, hogy-

- Hogy mi? Megölsz? Megütsz? Soha nem tennéd. És tudod miért? Mert te is tisztában vagy vele, hogy meghalnál.

- Mostmár egész nyugodtan befejezheted a gyerekes viselkedéseidet, Niragi! - Állt mellém Chishiya. Ő meg hogy került ide?

- Már megint te? Mégis mióta állsz ilyen közel Chinatsuhoz?

- Mit számít az? A lényeg, hogy így van, nem? Kopj le!

- Ah, komolyan? Tudod, utálom, ha parancsolgatnak nekem. Egyedül csakis Agunira hallgatok, de mástól ezt nem tűröm el. - Szegezte Chishiya felé a fegyverét, mire a számhoz kaptam a kezem.

- Nem fogsz megölni, ezt te is tudod. - Mondta tök lazán a szőke, miközben végig Niragi szemébe nézett. Hogy lehet ilyen nyugodt?

- Ha így folytatod, akkor talán mégis! Ah, utállak! - Engedte le kezeit, így a gépfegyver már nem jelentett veszélyt a mellettem álló fiúra nézve. Niragi megforgatta szemeit, majd úgy elviharzott, mintha valaki seggbe szúrta volna.

- Minden rendben? - Nézett rám Arisu.

- Igen. És köszönöm! - Néztem Chishiyara.

- Ugyan mit? - Vonta fel egyik szemöldökét.