Enter the mind of a psychopath

IV. Fejezet

Már egy napja nem beszéltem Arisuval. Kicsit bánom is, hogy így kiakadtam, de igazságosnak érzem. Tényleg semmi joga nincs ahhoz, hogy így nekem álljon. De talán jobb is volt így ez az egy nap, nekem is volt időm gondolkodni azon, hogy mégis mit teszek. Rájöttem, hogy egy részből igaza van, de nem teljesen, mivel itt mindenki kihasznál mindenkit. Ez erről szól. Szóval még benne sem bízom meg eléggé ahhoz, hogy hallgassak rá. Chishiya ötlete pedig tetszik. Egy jó szexben pedig amúgy sem volt részem már egy ideje, szóval ha úgy vesszük, akkor összekötjük a kellemest a hasznossal.
E gondolatok közepette sétálgattam a kihalt utcákon. A város olyan furcsa volt így. Még csak nem is világított semmilyen épület. Épp csak a nyilak, amelyek a játékaréna felé vezettek el engem.

- Hová tartasz, édes? - Hallottam meg magam mellett a már jól ismert hangot.

- Megyek játszani. És te? Hogy kerülsz ide?

- Olyan véletlen! Én is játszani indultam. Mehetnénk együtt is! Mit szólsz? - Nézett rám vigyorogva.

- Meg akarsz ölni, igaz?

- Ugyan már! Ha így lenne, akkor már rég lelőttelek volna.

- Igazad van. Ez esetben.. játsszunk együtt!

- Remek! Szeretem mikor ilyen vagy. Lehetnél többször is ennyire engedelmes.

- Hm, ne bízd el magad. - Mosolyodtam el.

- Itt vagyunk! - Állt meg.

- Komolyan... egy parkoló?

- Ne becsüld alá a játékmestert! Ki tudja mi vár ránk.

- Igazad van. Menjünk! - Indultam meg.

- Ezt már szeretem! - Suttogta Niragi mögöttem. Milyen jó fülem van!

Amint beléptünk, megláttuk a szokásos kis fehér asztalt, rajta 3 telefonnal. Mindketten elvettünk egyet és regisztráltunk a játékba. Ezek után folytattuk utunkat, míg meg nem találtuk a többi játékost. Ahogy láttam, legalább tízen voltak.

"A játék hamarosan kezdődik. Még 2 perc áll rendelkezésre a regisztráláshoz."

Ezidő alatt megérkezett az utolsó játékos is és Istenemre mondom, nem hittem volna, hogy a sors szándékosan keresztbe tesz nekem, ugyanis Arisu volt az utolsó személy, aki csatlakozott. Végig nézett rajtam, majd egy szemforgatást követően beállt a körbe, olyan távol tőlem, amennyire csak lehetett. Kicsit fájt ez a viselkedése, de jogosan tette.

- Remélem nem tervezel a karjaiba rohanni. - Köpte felém a szavakat Niragi idegesen. Az előbb még semmi baja sem volt, most mégis mi lelte?

- Nem. Most nem fogok. - Ráztam meg a fejem.

- Nagyon helyes! - Suttogta, majd ujjaival fülem mögé tűrt pár kósza hajtincset.

"A játék kezdődik.
Jelenlegi résztvevők száma: 14.
Nehézségi szint: Káró 3
A játék neve: Autólopás
Játékszabály: A játékosoknak egy dolguk van: két autót kell ellopniuk. Ez akkor sikerül, ha megtalálják a kulcsokat, ami a járműveket nyitja. Ha az megvan, az autóba beülve kell megvárniuk a játék végét, így biztonságban lesznek a rendőröktől, akik a rendre vigyáznak. Akit a zsaruk megtalálnak, az kiesik.
Játékidő: 1 óra."

- Ez komoly? Egy egész parkolóban kell felkutatnunk azt a két kibaszott kulcsot? Még, ha nem lenne emeletes! - Csattant fel Niragi.

"A játék most kezdődik. Sok sikert!"

- Gondolkozz, Chinatsu! Ez egy káró játék, ami azt jelenti, hogy ésszel kell játszanunk, tehát valami csavar van az egészben. - Beszéltem meg magammal a dolgokat. Mennyivel jobb lenne, ha most Arisu lenne velem. - Egy három emeletes parkoló, két rendőr és két autó. Mit meg nem adnék azért, hogy a játékmester eszével tudjak gondolkodni.