Enter the mind of a psychopath

XIII. Fejezet

Volt már velem olyan, hogy nem tudtam aludni egész éjszaka, de hogy ennyire aktív legyek, még nem. Talán túl sok volt az az egy nap, amíg ki voltam ütve. Nem érzem magam kimerültnek. A gondolataim százfelé járnak, így meg aztán mégkevésbé jön álom a szememre. Eszembe jutottak Kuina szavai, de ugyanakkor Niragi sem hagyott nyugodni. Hogy is lehettem volna nyugodt? Tudtam, hogyha szóbaállok Chishiyaval, akkor az nem fog neki tetszeni. De én mégis belementem. Persze nem akarok én úgy táncolni, ahogy ő fütyül, de azt sem szeretném, hogy bárkinek is baja essen, merthogy ez az elmebeteg képes lenne megölni Chishiyat. Vagy akár Arisut is. Mindkettejükre ellenségként tekint. És hiába is mondja nekem azt bárki, hogy ők ketten macska-egér párbajt vívnak, ez a szituáció messze kerüli azt a fogalmat. De nagyon.
E gondolatok szörnyűséges vége miatt, amit nem szerettem volna elérni, gondoltam megyek lehűsítem magam. Mivel éjszaka közepe van, a lakók többségének pedig holnap játszania kell, így kiürült a medence. Vannak, akik most este érkeztek vissza egy játékból, így hát természetesen azok is alszanak. Én nyugodt szívvel sétáltam le az udvarra, majd meztelenre vetkőzve bevetettem magam a medencébe. Felemelő érzés volt ahogy a hideg víz símogatta bőröm. Szó szerint minden árkot-bokrot bejárt. Éppen ezért szeretek meztelenül fürdeni. És tudván, hogy senki sincs jelen, bátran hoztam meg ezt a döntést. Persze nem sokáig terveztem én így lazítani, mivel mégiscsak tele van emberekkel a hotel, de azért egy 10 perc belefért. Tulajdonképpen volt ott 15 is, mivel tudni illik rólam, hogy amit a legjobban szeretek ezen a világon, az az égbolt. Legyen bármilyen, mindig is csodálattal néztem fel rá. De a csillagos égbolt a legjobb, társítva egy teli Holddal, tökéletes összképet rakott össze. Én pedig ebben leltem örömöm a medence közepében. Sok emlék vetítődött le a fejemben, miközben ezt a csodát bámultam. Ismételten a szüleimre gondoltam vissza. Emlékszem, régen űrhajós akartam lenni, és köteleztem anyámékat arra, hogy a szobámat ehhez megfelelően fessék ki, illetve rendezzék be. Amiután ez megtörtént, még jó magam is festettem pár illusztrációt a falra, hogy kiegészítsem az álomszobám pár saját kezűleg készített dekorral. És emlékszem, olyan büszke is voltam magamra a végeredményt nézve.
Mosolyogva hajtottam le a fejem ezekre visszagondolva. Sosem gondoltam volna, hogy ide kerülök. Tudtam, hogy eljön az idő, mikor a gyermekkor semmivé válik, és hogy el kell szakadnom a családomtól. De még csak álmodni sem mertem volna olyat, hogy soha nem látom őket viszont. Most mégis megtörtént. Elképesztő! Most ébredtem rá arra, hogy a világegyetem sok titkot rejt előlünk. És, ha már a saját Földünket/Világunkat nem ismerjük rendesen, akkor mi lehet az ismeretlenben? Sokszor gondolkodtam el ezen a kérdésen, de csak most jöttem rá a valódi jelentésére. Vagyis arra, hogy mit is rejt valójában maga mögött ez az egy kérdés. És ijesztő belegondolni ebbe.
Mikor már kellőképpen kinosztalgiáztam magam és eleget gyönyörködtem a Holdban, illetve az égboltban, úgy döntöttem, hogy felöltözöm. Nem szeretném, hogy bárki is meglásson meztelenül. Lassan kiszálltam a medencéből, majd felkaptam magamra a bikinimet, de nem mentem be. Sokkal élvezetesebbnek találtam a kinti légkört, meg persze az összképet. Bár kezdtem már fázni, de azért sem adtam volna meg magamnak azt a kényelmet, hogy bemenjek melegedni.

- Valahogy éreztem, hogy itt leszel. - Lépett mellém Chishiya.

- Te nem alszol? - Néztem fel rá.

- Nem tudok. Furán éreztem magam. Nem voltam valami nyugodt, így gondoltam kijövök.

- És miből gondoltad, hogy itt leszek?

- Volt egy olyan megérzésem. De mégis mit csinálsz te itt kint?

- Semmit. Én sem tudtam aludni. Megmártóztam a vízben, aztán kiszálltam és most csak ülök.

- Csatlakozhatok?

- Uhum.. - Bólintottam, mire helyet is foglalt mellettem.

- Neheztelsz rám, igaz? - Nézett fel az égre.