CÉLPONTOD : A SZOBATÁRS

I. A MEGBÍZÁS

- Evelyn Hoffman? - egy női hangra lettem figyelmes.
- Igen , én vagyok! - álltam fel büszkén a székből, majd az igazgatói irodába vettem az irányt.
Az iskola gótikus stílusa lenyűgözött, főleg a bordós, feketés, vöröses színvilága miatt.
Illik az akadémia diákjaihoz, akik szintén hasonló színekben öltöztek.
Az iroda is csakugyan remek volt.
Lilith igazgatónő széke bíbor vörös bőrből volt, és fekete tölgy bútorok adták a keretét a helységnek.
- Tudja Miss Hoffman...
- Szólítson csak Evelynnek. - engedtem a tegeződést a nőnek, aki ez alatt már a karosszékében pihentette formás fenekét.
Így jobban szemügyre véve, Lilith igazgatónő a negyvenes éveiben járhatott, bár szépsége cseppet sem tükrözi korát. Magas volt, főleg fekete, lakkozott tűsarkújában. Testhez simúló hosszú szoknyájú ruhája kiemelte a korábban említett idomait.
Kisminkelt arca pirospozsgás volt, és egy férfi számára, de számomra is igen hívogató volt.
Nem tagadom, közel húszéves létemre igen vonzódok a nálam idősebb és dominánsabb nőkhöz. Talán mert tudom, hogy tőlük mindig lesz valami új amit tanulhatok.
- Tudja Evelyn, nagyon örülök hogy elvállalta ezt az ügyet. Úgy érzem, ha mást kértem volna meg erre, sose jártam volna oly akkora sikerrel, mint azt gondolom hogy magával fogok. - arcán bordó mosolyt látván jöttem rá arra, hogy ez nem csak egy tini dráma, vagy szimpla gyilkossági ügy, hanem valami olyasmi, amibe még talán sose kellett beleütnöm az orromat.
- Én is örülök a hallottaknak. - vétettem egy kisebb mosolyt, majd ez hamar elszállt. - Ugyanakkor aggódom.
- Kérem fejtse ki, Evelyn!
- Pusztán csak furcsállom a tényt, miszerint ezt az ügyet nem bízták a helyi rendőrkapitányságra, pedig egy halálesetről beszélünk és egy gyanúsítottról, aki ott volt a helyszínen.
Ms. Lilith ekkor sóhajtott, majd egy mélyebb levegő vétel után, két finom, puhának tűnő kezét az asztalra tette.
- A helyzet az... hogy mi velük kezdtük. Viszont bizonyíték hiányában nem folytatták az ügyet, és szimpla öngyilkosságként kezelik.
- Tehát ha jól értem, azt kéri tőlem igazgatónő, hogy bizonyítékot szerezzek a diákjáról ahhoz hogy lecsukják, hisz maguk állítják hogy ez a bizonyos Tyra Moon eddigi magaviselete, és hátrányos helyzete miatt nagy esélyel lehet a tettes.
- Szerencsére; - szólalt meg ismét. - nem kellett a szájába rágnom, hisz maga nagyon okos, és tehetséges Ms. Evelyn kisasszony.
Mondatára, és az arcán lévő pajzán mosolyára egy pillanatra, igen forró fantázia kép futott végig a szemem előtt.
- És ami azt illeti mivel bízok magában, így minden hátteret előkészítettem önnek az ügy sikere érdekében.
- Mégis miféle hátteret, Igazgatónő?          - lepődve kérdeztem vissza,mire egy papírt csúsztatott felém.
- Mostantól cserediákként fog az Akadémiára járni, és Ms. Moon kisasszony szobatársa lesz a tanintézményünk kollégiumában, így minden lépését figyelheti és még csak utaznia sem kell. Az ellátását is pénzben támogatjuk, amit nem vonunk le a már megbeszélt béréből. A szabályok magára nem vonatkoznak, bár megkérem rá hogy ezzel ne dicsekedjen el az iskolatársainak.
- Eddig jól hangzik. - fejeztem ki érdeklődésem.
- A papíron pedig az új személyi azonosságát látja. - felelte mire a lapra néztem.
Egy pillanatra nem hittem a szememnek. Azt hittem hogy izgatottságom közepette betűket keverek össze.
- A neve mostantól Grace Bennett. Persze az irodámban nem az álnevén fogom hívni, ugyanakkor szükséges lépés a magánélete titokbatartása érdekében.

Grace Bennett. Érdekes egy név. Legalábbis érdekesen unalmas.
Mégcsak nem is különleges, vagy erős hangzású. Olyan kis mimóza, hópihe, szendeszűz, árva lány jut róla az eszembe.
A személyiségem teljes ellentéte.
Olyan vagyok akár a fő elemek végkifejlete. Erdőtűz, tornádó, cunami, földcsuszamlás. Olyas valami ami elpusztít, ha nem menekülsz előle.
Intenzív vagyok és aggresszív.
Ugyanakkor ravasz és szenvedélyes.
És ez a név mindennek a lerombolását okozza. Az új én akit alakítanom kell, az maga a pokol, és ráadásul még csak ki sem eshetek a szerepből, mindezt egy lázadó, bajkeverő diák miatt.

Mondd,még mennyi nehézséget fogsz még okozni kedves szobatárs?