CÉLPONTOD : A SZOBATÁRS

II. A SZOBATÁRS

-A 77-es szobát a hátsó nagy épület,második emeletén találja.-adta át a szoba kulcsát Lilith igazgató nő.
Ahogy átvettem tőle a tárgyat,hamar beigazolódott egyik sejtésem a nővel kapcsolatban.Tényleg puha kezei voltak.
-...És holnap a végzősöknek az évvégi vizsgával kapcsolatos megbeszélést tartjuk,addigra kíváncsian várom véleményed a diákunkról.-kacsintott egyet,majd bíbor vörös szempárja tisztán és kivehetően végigmért.
Kissé lefagytam,bár tetszett a szituáció.
-A tanárok tudnak erről?-kérdeztem a felém magasodó igazgatónőt,aki ezúttal kicsi kerek vállamra tette kezét.
-Tőlük kell a legkevésbé tartania.A lényeg hogy vegyüljön el a tömegben,játsza az ártatlan diákot,míg ők az üres dolgozatára is maximális teljesítményt írnak.
-Nem kell féltenie Igazgatónő:-néztem bele azokba a szemnek álcázott rubint kövekbe.-Én mindig ura vagyok a helyzetnek.-jelentettem ki,végül kisétáltam az igazgatóiból,és egyenesen a szobám felé vettem az irányt.

Az akadémia ekkorra már kiüresedett.Akinek kellett az hazament,aki meg bentlakásos az már a szobájában pihent.Sötét volt és síri csend,egyedül a magassarkú,hosszúszárú,fekete csizmám kopogása hallatszott a folyosón.
Egész otthonos volt,pedig még a szobámat se láttam.
Ugyanakkor aggódtam amiatt,hogy a vérfarkasok szektorában flangáltam.
Még csak nem is tartoztam közéjük.

Hogy fogják ezt mégis eltűrni,ha rájönnek?

A fekete tölgy ajtó előtt állva ,kissé hezitálni kezdtem.

Mostantól egy olyan személlyel fogok együtt lakni,aki ha minden igaz a sitten fogja végezni,és mindez miattam lesz.
Mondd,tényleg Te vagy az?

Tényleg...

Te lennél a gyilkos ?

A kérdéseimnél ugyanakkor sokkal hidegrázóbb volt a látvány ami fogadott.
Ugyanis az a bizonyos szobatárs addigra már az ablakpárkányon ülve méregetett dühvel teli sárga szemeivel.
Hosszúnak tűnt,pedig csak egy pillanatnyi időm volt szemügyre venni.
Egyáltalán nem volt nőies.Se teste és annak beszéde,se tartása,és főleg nem az öltözködése.
Mogyoróbarna haja váll fölöttig ért.Hullámos volt és kissé kócos.
A kezében egy könyvet tartott.Még csak borítója sem volt.
Fekete sport trikója nem tudta el takarni edzett karját.Ahogy a kosaras rövid férfi melegítő sem a lábait.
A látvány elég beszédes volt,ugyanakkor arckifejezése mindent elárult.

Beléptél az én területemre,és még csak engedélyt se kértél rá.

-Ki a fene vagy te?
-A nevem Grace.Grace Bennett.
-Mit keresel itt?-emelkedett föl az ablakpárkányról,majd közeledni kezdett.
-Azt mondták a 77-es szobába még van egy hely.
-Máshol nincs?-kérdezte ridegen.
-Én csak...
Ekkorra már a hátam teljesen az ajtónak simult,Ő pedig karjaival bekerített.
Az arca közelebbről sokkal szebb ,ugyanakkor maszkulin hatású volt.
A szeme mandula formájú,és erre még az a gyilkos tekintet is rásegített.Old Spice illata már teljesen beleivódott az orromba.
-Te csak mi?-hideg hangja olyan volt mintha szavaival csakúgy marná le rólam a húst.
-Én csak beszeretném pakolni a cuccom,és aludni.Nem horkolok,szóval igérem nem zavarlak az olvasásban.
-Már így is zavar a jelenléted,nem segít az eddigi információd,drága Grace.
Ahogy arcával közeledett ,megfagyott bennem a vér.Egyenesen a halál torkában éreztem magam.
Nyakamhoz hajolt.Ahogy kifújta a levegőt kirázott a hideg,miközben változatlanul csak ledermedve álltam.
Ekkor apránként,gyors ütemben szívta be orra a levegőt,mintha szaglászott volna.
-Mégis mit...
Ebben a pillanatban sárgán fénylő szemei haraggal telítődtek meg.
-Mi vagy te?-csuklóimat az ajtónak szegezte.