CÉLPONTOD : A SZOBATÁRS

VIII. BÉKLYÓ ÉS SZABADSÁG

-Dehát mégis miből gondoltad,hogy ez majd jó ötlet lesz?!-akadt ki teljesen.
-Nem volt más választásom!-fakadtam ki énis.
-És ezért úgy gondoltad,hogy a legjobb ha egy démonnal szövetkezel?-kérdezte hitetlenkedve.
Csak hallgattam.Abban pillanatban egy ötlet sem volt a fejemben,mégis miféle kifogás állná meg a helyét.Vajon hinne-e nekem és ami a legfontosabb:

Ennek tudatában is hajlandó lenne-e a segítségre?

Fejét fogva sétálgatott szobájában,azon agyalva mégis hogy történhetett ez meg.
-Miért szövetkeztél vele?Egyáltalán ki a fene az aki erre "rákényszerített"?
Ekkor a küszöbnél álldogáló Drystanra néztem.Tele tetovált kezével az ajtófélfának támaszkodott,és amint eljutott az agyáig a kérdés amit a boszorkány feltett,mutogatni kezdett:

Beköpsz,Kinyírlak!

Juno-ra néztem,reménykedve abban hogy nem fog erősködni és végre segít.
-Nem tudom a nevét.Ami meg a szövetséget illeti van valami,amit el kell mondanom neked!
-Mégis mi a fenét csináltál,Grace?
-Semmit!-vágtam rá.-Csupán,van egy rohadt nagy probléma.
-Még ennél is?!-fogta a fejét.
-A helyzet az hogy...Juno,Én nem vagyok boszorkány!
Egy ideig csak kikerekedett szemekkel hallgatott némán.Elmeséltem neki a szokásos kamu szöveget,amit Tyrának is mondtam aznap,mikor találkoztunk.
-Szóval így állunk...-sóhajtott majd az ágyára huppant.
-De nem értem!Hogy hogy Tyra nem szagolta ki hogy ember vagy?
-Ami azt illeti,igazából már az első nap rájött.Bár azóta is kételkedik,mondván hogy az igazgatónő nem fogadta volna el a jelentkezésemet az akadémiára.
-És nagyon is igaza van!-helyeselt.
-Kérlek Juno,segítened kell!Nem fogok tudni létezni ezzel a kukkolóval!
-Nem tudom mit tehetnék,Grace...
-Valami megoldás csak van!-erősködtem.
Egy kis ideig csendben volt,de szinte már láttam az agytekervényeket a fejében dolgozni.Végül mint ha a villanykörte felvillant volna feje fölött,maga elé emelte tekintetét.
-Meg van!-pattant fel az ágyból kiegyenesedve.
-És mi az?
-Még tavaly októberben tanultunk egy bizonyos Heliotróp nevű kőröl,amivel egy fajta lélekválasztó rituáléhoz kell használni.
-Okés,akkor csináljuk!
-Csak...-szólt közbe.-A baj az,hogy ez a kő nagyon ritka.Még sosem láttam egy üzletben sem,és attól tartok hogy itt Massachusetts-ben nem is fogunk találni.
-...És gondolom nálad sincs.
-Talált.-vágta rá,így a terv sikeresen befuccsolt.
-Csak nagyon egzotikus országokban lehet ezt a fajta kristályt beszerezni.
Ekkor támadt egy ötletem.

Egy embert ismertem csupán,aki az egész világot bejárta már.Ráadásul pillanatokon belül.Mondván,hogy amolyan utaztató céget vezet,közel húsz évesen.Aki kizárólag nem más,mint a francia hódító és egyben legjobb barátom, Luke Peguet.

-Talán ismerek valakit aki segíthet.-fogtam meg vállát nyugtatva.
-Csak adj egy percet,hogy rácsörgessek.
-Rendben.Én addig bemegyek a mosdóba.-felelte,és így is tett.
Drystan csak fakó tekintettel meredt rám.
Frusztrált,de mégis nyugodtságot tetsző arckifejezéssel nézett mélyen a szemembe.
Nem szólt semmit,csak ott állt míg én az ágyon ülve tartottam a telefont fülem mellett,várva egy ismerős hangot.
-Mi ez a fej,hm?-kérdeztem tőle,míg várakoztam.
-Kukkoló?!-sértődött meg.-Elég lett volna annyi,hogy "Szexi Démon Srác",esetleg "Idegesítő,Dögös Szívtipró"...de hogy Kukkoló?!
-Miért,nem az vagy?-kérdeztem vissza,csakhogy utoljára meg csavarjam azt a bizonyos kést,amit a "szívébe szúrtam".
-Igazad van!-sértődött be végleg.-Ennyi erővel Pedofil is lehetnék.
Akkor először kacagtam fel kellemesen,amin meg is lepődtem.

Mióta itt vagyok még senki sem nevettetett meg.

Ekkor csak némán néztünk egymásra,és mintha egy apró mosolyt ejtett volna,énis eképp cselekedtem.
-Evelyn?-szólalt meg Luke a telefonon keresztül,így a komor énem ismét a felszínre került.
-Halkabban!-figyelmeztettem.-Ne hívj a nevemen!
-Mindig elfelejtem.Bocsásson meg, Hölgyem!-esdekelt.-Így hívhatlak?
-Maradjunk a Grace-nél!
-Oké...
-Figyelj,Luke!Kérnék egy szívességet!Egy nagyon NAGY szívességet.
-Már megint mit csináltál?
-Semmit!Egyáltalán miért hiszi ezt mindenki?!-kérdeztem zavaromban,mire Drystan kuncogni kezdett.
-Van veled valaki?
-Igen.-feleltem.-És a gond az,hogy MINDIG velem van.
-Ez nem is igaz!-szólt közbe Drystan,mire a csitítani kezdtem.
-Ez...mégis mit jelent?Ki az?!
-Egy démon...-bögtem ki,mire síri csönd lepte el a szobát.
-Ugye nem az,amire gondolok?
-Attól tartok,de.
-Komolyan egy démonnal szövetkeztél?!
-Nem volt választásom!
-Neked elment a maradék eszed?!-akadt ki Luke teljesen.
-Halkabban!
-Ezt nem lehet visszacsinálni,Ev!Kész!Neked lőttek!
-Tud rólam MINDENT!-emeltem fel a hangom idegességemben.Végül vettem egy mély levegőt,igyekezve nem felkelteni Juno figyelmét.
-Hogy érted hogy mindent tud?-halkult el ezúttal Ő is.
-Tudja a nevem,tud a munkámról, hogy miért vagyok itt és hogy KIÉRT vagyok itt.Egyszóval:Mindenről.
Egy ideig csak levegővételének hangját lehetett hallani a telefon túloldaláról.Drystan és Én csak csendben vártunk míg ismét megszólal.
-Egy perc,aztán gyertek át a portálon!-sóhajtott,majd letette a telefont.
Egy jókora kő esett le a szívemről,szinte már éreztem a helyét mikor mellkasomra tettem kezem.
-Portál?-értetlenkedett Juno mögöttem,ahogy csukta be a fürdőszoba ajtót.
-Jól hallottad!-vágtam rá.-Szedd össze ami még kell,majd Ő hazadob téged,miután végeztünk.
-Oookéé...
Ebben a pillanatban már Luke sétált ki egy színes fényekben vibráló,ajtó szerű portálon keresztül.Érkeztekor megigazgatta ingjét és szemüvegét,majd egyenesen Junora pillantott.
-Mélységesen sajnálom,amiért drága barátom ostobasága miatt ilyen helyzetbe kerültél,kedves...
-Juno.-fejezte be a mondatot a lány,mire Luke a kezét nyújtotta.
-Fogd meg a kezem!Egy kissebb zuhanásban lesz most részed.
Mikor megfogták egymás kezét,Luke szinte már haraggal teli arccal nézett rám.
-Remélem,Te egyedül is boldogulsz!-mondta,majd átmentek a portálon.
Egy kis ideig hezitálni kezdtem.Ez a második alkalom,és egyben az első mivel most egyedül kell átmenjek és tudom,hogy milyen kellemetlen a landolás.
-Megleszel?-kérdezte Drystan változatlan pozíciójában.
-Ugyan kérlek!-emeltem rá tekintetem.
-Még csak az kell,hogy aggódj értem!-vágtam rá,majd egy határozott mozdulattal átkeltem a kapun.