CÉLPONTOD : A SZOBATÁRS

XX. ÍGÉRETEK

Tyra:

Egy pillanat volt csupán. Mégis , amint elbóbiskoltam , Grace vörössé vált arca termett előttem. Sóhajai hangjától még álmomban is begerjedtem.

" Tyra.... Nem bírom már sokáig..."

" Lassíts.... "

" Kérlek.... "

Éreztem puha bőrének tapintását , és heves lélegzetét , ahogy lecsapódik nyakamon. Még akkor is , mikor már ébren voltam.

A fotelből néztem őt , ahogy csendesen szuszogott az ágyban. Néha forgolódott is , egy nevet szólongatva:

" Kajsa "

A nap már kezdett ébredezni , megvilágítva Grace arcát , de még ennek ellenére sem kelt fel.
Tudni akartam , mi járhat a fejében. Milyen álmok kísértették őt akkortájt. Hisz mióta egy szobában éltünk , többször riadt fel , vagy beszélt álmában.
Lábai , mintha menekülni akart volna , rugdalózni kezdett.
Sokszor gondoltam arra , hogy felébresszem , de csak haragudott volna rám. Így inkább igyekeztem nem zajt csapni.
De aznap szokatlanul felerősödtek a rugdalózások. Motyogásból átment kiáltásokba minden alkalom , mikor azt a nevet kiejtette száján.

" KAJSA! "

Kissé megijedtem. Nem tudtam mitévő legyek. Segíteni akartam rajta , de sejtésem se volt , hogyan kezdjek bele.
Csak kiáltotta torka szakadtából , szinte már keservesen.
Mikor ismét elkiáltotta magát , reflexszerűen álltam fel a fotelről , ezzel leverve a könyvet , amit még aznap éjszaka olvastam.
Odasiettem az ágyhoz , majd óvatosan megérintettem Grace vállát.
Éreztem , ahogy teste remegett. Bármi is üldözte őt álmában , rettegett tőle.
- Grace! Kelj fel! - gyengéden rázogattam vállánál fogva , de hiába. Olyan mélyen aludt , hogy még ez se keltette fel. A kiáltások egyre hangosabbá váltak.
- Grace! Grace!! - szólongattam , ezúttal már jobban megemelve hangom.
- Grace! Kérlek kelj fel az istenit!
Ekkor egy hatalmas lökettel ült fel az ágyból , kezét kissé ki is nyújtva maga elé. Száján keresztül kapkodta a levegőt , kiakadt szemekkel.
- NEM ÉN ÖLTEM MEG! - kiáltott fel.
Csak ültem mellette az ágy szélén , hátára fektetve kezem.
- Minden rendben , Grace! Már vége van!
Amint megszólaltam , eszmélt fel csak igazán. Sokkolt pillantással nézett rám , miközben igyekezett észhez térni.
Ijedt tengerkék szemeibe merülve , hirtelen a hideg is kirázott. Mintha én rajtam is átment volna az a pánik , amin ő maga is keresztül ment.
Sajnáltam.
- Csak te vagy az... - sóhajtott.
- Csak én. Miért? Másra számítottál?
- Felejtsd el! - hesegetett kezével a levegőben. - Jól vagyok!
- Nekem nem úgy tűnt... - jelentettem ki , mire felpattant az ágyból , a ruhás szekrény felé indulva.
- Tyra! Ejtsük a témát!
- Mert?
- Mert , ha így folytatod , megbánod! Azért! - hadonászott kezével ingerültem , kezében egy fehér inggel.
Bosszantott. Igazságtalannak éreztem , hogy így beszélt velem , miközben semmi rosszat nem tettem.
- Ezt vegyem fenyegetésnek? - néztem rá szigorúan , mire csak megrándultak vállai.
- Vedd annak , aminek akarod , Tyra Moon! Nem érdekel!
- Mire fel beszélsz így velem?!
- Tudod te jól , hogy miért! - kiáltott rám. Később egy kisebb hallgatás után , ingerültségében a szekrény ajtajába csapott tenyerével. - Basszameg!
- Mi a faszról beszélsz , Grace?!
- Arról hogy egy kibaszott hülyének nézel!
Teljesen eluralkodott rajta a düh. Csak egy valami lehetett az oka ennek a kiborulásának.
- Azt ne mondd , hogy a tegnapi eset miatt drámázol!
Szinte fortyogott magában , de csak feldúlt , aggresszív mozdulatokkal aggadta magára Luke ruhadarabjait.
Még csak arra se méltatott , hogy válaszoljon a kérdésemre.
Az agyamba pumpálódó vér lüktetése csak még ingerültebbé tett.
- Válaszolj , Grace!
- Tudod mit , Tyra? - nézett rám összeszűkült szemekkel. - Szerintem jobb lesz , ha egy ideig nem leszünk egymás közelében.
- Már pedig egy szobában nehéz lesz ezt megvalósítani.
- Épp ez az! - sétált az ajtóhoz. - Ezért döntöttem úgy , hogy Juno - hoz költözök.
Egy pillanatra lefagytam.