CÉLPONTOD : A SZOBATÁRS

V. KÍSÉRT A MÚLT

Mintha csak egy ágyra landoltam volna.Amint észbekaptam reflexből felriadtam és néztem vissza,szívemen tartva kezem.Csak úgy kapkodtam a levegőt,alig tudtam feldolgozni a történteket.Egyik pillanatban még vámpírok akarták kiszipolyozni a vérem,most meg egy szobának a francia ágyára landoltam amin a skarlát vörös selyem huzat is hideg érzetű volt már.

...És bár sose hittem volna ,hogy ilyen váratlan pillanatban,de ismét szemezek azzal a személlyel,akit oly régen ismerek,és az életem legfontosabb része...

Nem akartam hinni a szememnek,hogy az a bizonyos valaki előttem,aki az ágyon hever és próbál kijózanodni,az tényleg Ő.
-Hát újra együtt,Hölgyem...-igazította meg kerek szemüvegét arcán,felállva az ágyról.
A szívem hevesen dobogott.Az hogy annyi idő után újra láthattam,akkora boldogsággal töltött el,hogy azt hittem menten meg is áll.Azok a kopott zöld szemek,amiket körbevesz az átlátszó anyagú keret.Hullámos,rövid, szőkésbarna haja,ahogy egy-egy tincs az arca előtt éktelenkedik.Mint egy felhőkarcoló,úgy magasodik előttem,bordó szmoking szettben.
Erei ki-ki állnak,ahogy nagy,vékony,hófehér kezeivel feszesre húzza fekete nyakkendőjét nyakán.

Ez tényleg Ő!Az én menedékem.Az egyetlen mencsváram,Luke Peuget.

Kérdés nélkül a karjaiba zuhantam.Könnyek áztatták zakóját,de ő csak karjaiban tartott,gyűrűk lepte ujjaival a hajamba túrva.
-Igen,nekem is hiányoztál... -kuncogott,míg én csak folytattam a sírást.

Luke egy kissebb garzont bérelt.Az ő stílusa már teljesen be is lepte azt,a sok antik cuccokkal,perzsaszőnyegekkel és növényekkel.A bakelit lemez lejátszójából is az a tipikus indie banda egyik zenéje ment,ami alatt az ember azt érzi az élete egyik teljesen másik alternatív verziójában él.
Falain lógtak a mű borostyánok,és poszterek lepték el azt.
A szobájában is ugyanazt a kissé fűszeres és édes karamell illatot éreztem.
Bárhonnan fel ismerném őt,csak erről az egy dologról.
Épp egy szőrmés,barna takaróba burkolóztam,amíg a bárszéken ültem,míg Ő melegszendvicset készített.
-Na és mondja csak,mégis mivel tölti mostanság az idejét,Uram?
-Egy kisvállalkozásom van.Amolyan utaztatói cég.
-Váó!-lepődtem meg.
-Olyan embereknek nyújtok szolgáltatást a képességemmel,akiknek nagyon gyorsan,és sűrgősen el kell jutniuk egyik helyről a másikba.
-Mármint...akárki vagy...
-Csak fontos személyeket.Politukusokat,hírességeket,mestereket stb.
-Örülök,hogy ilyen jó módot találtál a képességed felhasználásához.
-Hát igen...-sóhajtott,miközben letette a pultra az ételt,majd előttem támaszkodva meg,nézett rám.-Igyekeztem a távolléted alatt is találékony lenni.
Mondatára kissé szégyeltem magam amiért olyan sokáig írni se írtam neki.
-Tudod jól hogy nem voltam épp...
-Tudom.-vágta rá.-Inkább csak magamra haragszom amiért annyi ideig hagytam azt a rohadékot a közeledben.
Tekintete hirtelen haragba borult.
-Fölösleges.Luke!-fogtam meg kezét,ami ekkorra már ökölbe szorult.
-Nem a te hibád volt!
-Ott kellett volna legyek!
-Nem tehettél volna semmit.Ígyis nagy szerencsém volt,hogy épp bőrrel megúsztam mindezt.
-Ev...
-Inkább mesélj,ez idő alatt összefutottál már valami helyes sráccal?
Arcán ekkor kaján vigyor bukkant fel,majd zavarában szemüvét igazgatta.
-Hát...Csak a szokásos.-kezdett bele.-Egy éjszakás kalandok, félresikerült randik,véletlenszerű találkozások exekkel.De semmi szerelem.
-Jajj nemár!!-kislányos hangon sóhajtottam fel.
-Van még olyan fontos kérdésed,amire ugyanilyen elkeserítő választ adhatok?
-Inkább már fel se teszem őket.-nevettem el magam,végül megettem a szendvicsemet.
-Maradsz itt éjszakára?-kérdezte Luke,mire abban a pillanatban visszacsapódtam a valóságba.Otthagytam Tyrát egyedül a szobában,és fogalmam sincs hogy addigra már vissza alakult-e.
Miattam történt minden,és nem hagyhatom lógni Őt a levegőben.
-Ami azt illeti...-szólaltam meg.-Minél hamarabb vissza kell érjek az Akadémiára.
-A Morgana Akadémiára?-kérdezte döbbenten.
-Igen.
-Elviszlek a kocsimmal.
-Kösz,Luke!
-De mégis mit csinálsz te a Morganaban ?