CÉLPONTOD : A SZOBATÁRS

XI. FOLYTONOS FAGGATÁSOK

Megállhatatlanul salygott a fejem.Alig emlékeztem a tegnap estére.Csupán Drystan szavai vésődtek memóriámba.
Még az ágyból kikelni is nehezemre esett.
-Hogy aludtál álomszuszék?-támaszkodott az asztalnak Drystan.
A tegnapi után még csak rá se akartam nézni.Egyik pillanatban még viszonylag elfogadhatóan viselkedett,míg legutóbb egy utolsó rohadék volt.
-Csendkirályt játszunk?Csak mert akkor úgy látszik vesztettem,úgyhogy már megszólalhatsz.

Karóra húznám,ha tehetném...

Egy kis idő után felsóhajtott.
-A pasid már a konyhában vár.-battyogott az ajtó irányába.
-Nem a pasim.
-A francba!Akkor nem is lesz szerelmi háromszög?
-Te mi a fenéről beszélsz?!-fortyadtam fel.
-Kár.Így nem láthatom,ahogy Juno elveszi tőled a kis francia mágusodat.
Csak pislogtam.Túl fáradt voltam hogy felfogjam,mégis miről beszélt.
Inkább válaszra sem méltatva kiléptem az ajtón.
A sötét folyó végéről már beszűrődött a konyha lámpájának fénye.
Luke a pulttal háttal állva várt,karokba tett kezekkel.Szemüvege sem volt képes eltakarni fekete táskáit szeme alatt.
Tudtam,mi következik.Ugyanis egy árva léleknek sem kéne megtapasztalni milyen az,ha Luke kimerült.
-Nem hiszlek el,Evelyn Hoffman!
Meg se mertem szólalni,helyette csak fogaimmal piszkáltam a körmömet.
-Fogalmam sincs,hogy miken mész keresztül mostanság,de abban biztos vagyok hogy elment a maradék eszed is!
-Én csak...
-Te csak mi?!-fortyadt rám.-Úgy gondoltad,hogy ez a megoldás?!Szövetkezni egy rohadt démonnal?
-Nem volt más választásom!
-Mondd csak Ev,mégis mi győzött meg rá?A kinézete vagy a beszéde?Esetleg mindkettő?
-Kapod rendesen az ívet!-kuncogott magába Drystan.
-Komolyan semmit sem tanultál tőle?-tette fel a kérdést Luke mire felfortyadtam.

Folyton vele jön,akárhányszor elrontok valamit.Mindig azt szajkózza figyelnem kellett volna Kajsa-ra,úgy cselekednem ahogy ő tenné a helyemben.Közben sejtése sincs arról...
Milyen ember is ő igazán.

-Nem ismered!-fakadtam ki.-Nem tudsz te semmit!
-Az lehet!-vágta rá.-De azt tudom,hogy a mestered volt,és helyettem is Ő volt az,aki kihúzott téged a szarból!
-Hogy aztán ismét belerántson!
-Ajajajj!-jajgatott pimaszul Drystan.
Luke csak szótlanul állt előttem.Nem értette az égeszet.Hisz mindig is egy megmentőként tekintett Kajsa-ra.Pedig még csak nem is ő volt az akit meg kellett menteni.
Mindig is mellettem volt.Segített.Megvédett.Vigyázott rám.
És életem legsötétebb pillanatában,akkor először képtelen volt segíteni rajtam.
Nem azért mert nem akart,vagy azért mert félt Zach-től.Szimplán túl nagy volt köztünk a távolság.
Egész pontosan két kontinensnyi.
A mágiával megáldott karkötőnk pedig addigra már hasztalanná vált.
Hét hónapon keresztül sem hallani,sem látni nem tudtuk egymást.
Így nem lepődök tudatlanságán.
Nem lepődök meg azon...
Hogy nem tudja az igazat.
-Miért mégis mibe rángatott?-kérdezte.-Csak nem az állasodba amit nélküle esélyed se lett volna megszerezni?Vagy az erődbe?Abba ami által az vagy,aki?Mondd mégis MI lehetett az ami olyan pokoli,hogy már képtelen vagy nekem is elmondani?!
Ezúttal én nem találtam a szavakat.
Csak Jenkins nyomozó szavai játszódtak le a fejemben újra és újra:

"Halott az,ki saját magát viszont látja."

-Ha már beleálltál fejezd is be,Evelyn Hoffman!
-Most már engem is érdekel...
-Felültetett,oké?!-feleltem.-Olyat tett,amit sosem bocsátok meg neki!
-De ez akkor sem magyarázat a meggondolatlan döntéseidre!
-A rohadt életbe Luke!-kiabáltam rá ingerülten.-Nem is figyelsz rám!
-Bocsáss meg,amiért nem vagyok hajlanfó végig hallgatni ahogy Kajsara próbálod kenni a szart!
-Ki a bánat az a Kajsa?
-Fogd már be!-szóltam el magam.
-Én fogjam be?!-egyenesedett ki háta Luke-nak.
-Nem neked mondtam!-kiáltottam el magam ismét.
-Óh,Tényleg!El is felejtettem,hogy ez a rohadék mindent hall!-vigyorodott el.-Told ide azt a szánalmas képedet,ha már itt vagy!
-Te akartad,ember...
-Gyerünk,igyekezz!-szólongatta tovább indulatosan.
Luke pillantásából hamar rájöttem,hogy már nem csak én látom a fekete hajú,tetovált Drystant,aki már a barátom személyes szvérájába lépett.
-Mondd csak!-emelt állal nézett mélyen Luke zöld szemeibe.-Ki a rohadék?
-Tán rosszul hallasz?-vágott vissza Luke.
Drystan kezei ökölbe szorultak.Hátán az izmok megfeszültek,és látni lehetett hogy minden eshetőségre felkészült.
-Fejezzétek be!-kiáltottam rájuk,de hiába.Le sem vették egymásról szemüket.
-Mit akarsz Evelyn-től?Válaszolj!
-Azt ő nagyon jól tudja.
-Ha bármivel is ártasz neki...
-Mi lesz,hm?-kérdezett vissza Drystan.-Csak nem megölsz?És mondd csak,ezt hogy fogod kivitelezni Máguskám?
Luke tekintete elködösült,végtelen haragba burkolózva.A démon fekete pólójába markolt,majd az arcához húzta őt.Drystannak se kellett több,teljes erővel a konyhapultnak lökte.
-ELÉG!!HAGYJÁTOK ABBA!!
Semmi sem változott.Luke szemén már egy lila folt éktelenkedett.
Tanácstalan voltam,hisz ilyen még sosem fordult elő velem.Végtelen bűntudatot éreztem,és csak megoldást után kutattam.