CÉLPONTOD : A SZOBATÁRS

XII. RANDEVÚ

Azon az északán semmi különös nem történt.Alávetettem magam gyengeségemnek és hagytam hogy Tyra mindezt végignézhesse.
De valamiért bíztam benne.
Bizalom...Már rég éreztem ezt egy idegen iránt.Sokáig egyetlen barátom,Luke volt az akiben támaszomat leltem.
Mégis olyan jó volt Tyra gyengéd,egyben erőteljes ölelése.Abban a percben jöttem rá arra,minél inkább közelebb kerülök hozzá,annál jobban előtörnek a Kajsa-hoz kötött emlékek.
Az érintése.A teste.A hangja.
Bele se mertem gondolni,hogy mi minden hasonlóság van még köztük.
De tudtam,hogy ennél messzebb nem mehetünk....

Másnap délután riadtam fel.
Kajsaról álmodtam.Ezúttal egy sokkal forróbb emlékről,ami talán életem egyik legmeghatározóbb eseménye volt.
Az első északám egy nővel.
Túl jó emlék.Mai napig képtelen vagyok felfogni,mi mindent átéltem aznap.
Szinte eufórikus pillanat volt.
Olyan,amilyet akkor még sosem éreztem ha Zach-ről volt szó,vagy a többi exemről.
Kajsa minden egyes mozdulata a legtökéletesebb volt,a legtökéletesebb pillanatban elsütve.
Hiába volt az az első alkalmunk együtt,ő mégis ismerte testem minden egyes óhaját és sóhaját.
Akkor nem egy tárgyként éreztem magam.Nem egy robotnak sem pedig egy automatának.Nem kellett engedelmeskednem és szó nélkül kielégítenem a másik igényét,és ha valakivel az ember ezt átéli,onnantól kezdve már sokkal nehezebb lesz a szétválás.A harag.A csalódás.
Ezért riadtam fel álmomból.Olyannyira,hogy ajkaimból egy igen érdekes,sikítást utánzó hangot préseltem ki.
A fejemhez kaptam,Ujjaimmal a hajamba markolva.
-Csak nem én kísértettelek álmodban?
Tyra állt az ágyam előtt,az álló tükörböl rám pillantva.Arcán pajzán vigyor szélesedett.
Mikor kitisztult a látásom,jobban megvizslattam az előttem álldogáló farkas lányt.
Sötétbarna haja be volt zselézve,miközben egy-egy tincs az arcába lógott.
Egy elegáns vászon nadrágot viselt és egy hosszú ujjú,fehér inget,aminek gombjaival babrált.
A szokásosnál is több ezüstös gyűrű díszelgett csontos ujjain.
-Te mégis hova mész?-vontam kérdőre.
-Majd elmondom,ha már választ adtál a kérdésemre.
Hangja nyugodt volt és egészen jó kedvűnek tűnt.
A nap fénye is megvilágította szobát,a madarak pedig dalolásztak a fák ágain.
-Nem veled álmodtam.-bögtem ki az ágyon ülve,szorongatva magamhoz a takarót.
-Hát akkor kivel?
A kérdés hallatán még a szívem is kihagyott egy ütemet,de mivel agyafúrt voltam,nem vághatott át.
Tudtam,hogy kerüli a forró kását.
-Á-á!-tiltakoztam.-Most te jössz!Felelj!
Ekkor kuncogni kezdett.Olykor olykor a tükrön keresztül rám emelte tekintetét.
-Randira megyek.-felelte.-Van fél órám elkészülni,de ha ezen a rohadt....nyakkendőn múlik...-feszengett.
Látni szenvedését kicsit megnevettetett.Egy pillanatra még azt hitte az ember hogy jól csinálja,de végül csak elrontott mindent és kezdhette elölről.
-Francba már!-mormogott.
Az ágyon ülve nézve őt,szinte már sajnáltam.
-Gyere ide!
-Én magam is megtudom kötni.
-Két óra elteltével biztos.Csak attól tartok a partnered nem fogja kivárni.
-Mert te jobban tudod?-kérdezett vissza szarkasztikusan.
Arca egyre jobban vörösödött el a zavarában.
-Ahogy elnézem,biztosan.-keltem ki az ágyból majd odasétáltam.
Próbálkozott újra és újra,egyre jobban kapkodva,csak hogy megmutathassa nem kell neki segítség.
-Nézd,sikerült!-mutatott a megkötött nyakkendőre.-Látod?Megmondtam!
Csak néztem rá.Végigmértem abban az elegáns kis öltözetében és rájöttem,hogy már csak egy öltöny hiányzott ahhoz,hogy állás interjúra mehessen.

Azt ne mond,hogy ez az első randid!

-Na?Jól nézek ki?
Amint feltette a kérdést,kénytelen voltam az őszinte véleményemet kimondani.
-Őszintén?
Ekkor szemöldöke felrándult.Tudta hogy valami igazán nyers kritika fog következni.
-Csak az őszintét,Grace Bennett.
-Rettenetes.-jelentettem ki,mire arca teljesen eltorzult a meglepettségtől.
-Ugye te most csak szórakozol velem?!-nézett vissza tükörbe hitetlenül.-Elegáns nadrág,lakkozott cipő... - sorolta. - Szexi fehér ing,jól megkötötött nyakkendő...Mi a baj ezzel?!
Hogy az őszintét megvalljam,aznap Tyra dögösebb volt,mint bármikor máskor.De tudtam,hogy ez csupán az én ízlésficamon.Imádom az eleganciát,és a letisztultságot.
Ugyanakkor pontosan jól tudtam azt is,hogy egy randin senkit sem érdekel az öltözék...hanem az ami alatta van.
-Annyira nem vészes.-feleltem,majd elkezdtem a nyakkendőt szétpontani.
Ekkor megragadta kezem.
-Azt már nem!-tiltakozott.-Nem teszed tönkre a munkámat!
-Ugyan már Tyra!Mindketten tudjuk hogy pocsékul kötötted meg.
-Nem is..!
Zavarban volt.Amennyire szokatlan volt látni az ilyesfajta érzéseket rajta,mégis olyan aranyosnak találtam.
Mintha egy ötéves kisfiú állt volna előttem,aki még nem tudja bekötni a cipőjét.
Lassan mutatóujjammal lehúzva a csomót,szétbontottam azt.
-Most már boldog vagy?-kérdezte.
Hangja mély rezgése zene volt füleimnek.Főleg amilyen közelségben hallgattam őt.
-Ami azt illeti még van valami.-álltam hozzá közelebb,majd ujjaim fehér gombjaihoz vándoroltak.
Ingje nyakig be volt gombolva.
Túl hivatalos.Túl feszengő.
-Szerintem...-szólaltam meg,kigombolva az elsőt.
Tyra csak engem figyelt.Szokatlanul csendben volt.Éreztem hogy megint kezdjük túllépni a határt és az a bizonyos fal egyre jobban csak omlik szét,de abban a percben mindez teljesen elvarázsolt.
-Túl sok ez a gomb.-folytattam.-És egy randin kicsit lazábbnak kell lenni.
A második gomb.Szívem kissé hevesen vert,és vérem csak úgy forrt bennem.