CÉLPONTOD : A SZOBATÁRS

XXII. SMARAGD ZÖLD PILLANTÁS

Az lépett be az ajtón , akit vártam. Fekete bőrkabátja megvillant a halvány fényben , ami ellepte a mosdót.
Kezei kabátjának zsebében tartotta. Arca csontos volt. Egyetlen hibát sem láttam rajta. Haja szőke árnyalatú volt , mégis sötét szemöldök keretezte azt a kígyó pikkelyt ábrázoló szempárt.
Ahogy átbújt az ajtó keretén , szinte lenézett rám. Olyan magas volt , érett férfiak is megirigyelték volna.
Farkas szemet néztünk a tükrön keresztül. Nem tudtam , mire számítsak , így egy pillanatra se vettem le róla a szemem. Nem akartam hátra fordulni.
Ugyanakkor a lélegzetvételem alaratlanul is rakoncátlanná vált , amint megláttam őt.

Befúj , kifúj...

- Ha ilyen gyakoriak a pánikrohamok , érdemes lenne papírzacskót hordanod magadnál. - dőlt az ajtónak , melyet becsukott maga után.
- A buszra szállás óta figyelsz engem. Mit akarsz tőlem?
Változatlanul a tükrön keresztül figyeltem őt. A testtartását , mely dominanciát sugárzott. Arcát , mely kiszámíthatatlan volt. Valamint csontos , ezüst gyűrűkkel teli , karbatett kezét.
- Attól még , hogy te még csak most vetted észre létezésem , nem jelenti azt , hogy én nem láttalak már korábban.
- Mire célzol ezzel? - fordítottam hátat a tükörnek , így szemtől szemben állva a lánnyal.
- Már régebb óta figyellek , Grace...
Ahogy kipréselte ajkaiból szinte már valódinak hangzó nevem , kígyó sziszegéshez tudtam hasonlítani.
Sejtelmes léptekkel közeledett. Lassan , komótosan. Mint egy vad , aki csapdába akarja csalni áldozatát.
- ....És ami azt illeti , sejtem miben sántikálsz.
Egy méter. Ennyi volt csupán közöttünk. Hirtelen eszembejutott az emlék , mikor Drystannal először találkoztunk.
Ugyanaz a gombóc akadt a torkomban , mint akkor. A gombóc , ami csak akkor jön elő , ha tudod , hogy bármikor lebukhatsz.
- Ha sejted , akkor gondolom el is tudod mondani , mi az... - léptem közelebb hozzá. - ...amiben sántikálok.
Egy ideig csak figyelt. Arcán halvány , pajzán mosollyal. Szemei enyhén összeszűkültek , miközben tanulmányozott.
- Miért nem mondod el te inkább , hogy mégis miért érdekel téged ennyire az a halott boszi lány?
Egy pillanatra leblokkoltam. Nem számítottam arra , hogy tényleg tud valamit. Azt hittem , csak rám akar ijeszteni.
- Ahhoz semmi közöd! - vetettem le róla tekintetem. Minél tovább néztem azokba a szemekbe annál , gyengébbnek éreztem magam.
- Igazad van. - felelte. - Talán tényleg nincs. De ne hidd , hogy egyhamar elhagyod ezt a helyet.
Kikerekedett szemekkel meredtem rá. Ezúttal rámijesztett , és minél látványosabbá vált számára félelmem , annál inkább közeledett felém.
Szemeivel végigmért. Mintha egy húscafat állt volna előtte. Egy percig se zavartatta magát. Szinte már láttam szemében azokat a piszkos gondolatokat.

" Te nekik csak egy véres , friss hús vagy a szemükben , akit még senki nem ízlelt meg. "

- Csak nem félelmet látok a tekintetedben? - hajolt közelebb hozzám. Észre sem vettem , hogy egy szempillantás alatt képes volt a személyes termbe lépni , és terem minden szegletét lefoglalni testével. A mosdókagylónak ütköztem , ezzel teljesen sarokba szorított.
- Ne gyere a közelembe! - próbáltam ellökni magamtól , de teste mint egy szikla , megmozdíthatatlanul állt előttem.
Kétségbeesésemben ökölbe szorult kezemmel próbáltam megütni , de a lendítés pillanatában lefogta azt.
Közvetlen arca előtt...
Kicsavarva karomat , megfordított tengelyem körül. Míg egyik kezével hátrabilincselte mindkét csuklómat , amit testéhez szorított , addig a másikkal hátam felső részét előre tolta , így teljesen mozgásképtelenné téve.
Csupán a tükörbe tudtam nézni , azon keresztül pedig ijedt tekintetembe meredni , amelyhez közvetlen az ő arca simult.
- Nem szeretem , ha nem vesznek komolyan , Grace.
Hangja továbbra is nyugodt volt. Egy percig se emelte fel hangját , kezével mégis erőteljesen szorított magához.
Bevallom , a csuklómba nyílaló fájdalomtól néha felsóhajtottam. A szégyenérzettől pedig lassan már a tükörbe se mertem nézni.
- Hajnalig képes lennék ebben a pózban maradni veled , végig nézni vér vörös arcod és ajkaid , ahogy nyögdécselsz a fájdalomtól. - súgta a fülembe , miközben végig a szemembe nézett a tükrön keresztül. - De attól tartok , a karjaim közt hamar összeroppannál.
Miközben beszélt hozzám , lélegzete végigsiklott nyakamon , amitől tarkóm megfeszült.
- Szóval , ha nem akarsz így járni , talán jobb lenne , ha mihamarabb választ adnál a kérdésemre. Miért érdekel ennyire Yvene halála?
- A szobatársam miatt... - meredtem magam elé. Fél igazság volt csupán , de kezdtem mostanság azt érezni , hogy tényleg miatta teszek mindent.
- Van már tipped? - kérdezte.
Sok volt és szinte alig tudtam leszűkíteni a gyanúsítottak körét.
- Felsorolni se tudnám. - feleltem.
- De gondolom azért van valaki , akire elég erős a gyanúd , nem igaz? - arcával kissé eltávolodott , bár szemét egy percig se vette le rólam.
- Hát.... - néztem bele szemeibe. - Most hogy mondod , tudnék mondani egy nevet.
Olykor - olykor ajkaira vetettem pillantásom. A közelség csak fokozta a feszültséget közöttünk.
- Édes vagy , hogy rám gondolsz. - pásztázott tekintete végig arcomon.
- De nem én vagyok az akit keresel.
- Akkor mondd , mégis meddig tervezel ebben a pózban tartani? - tettem fel a kérdést , majd közeledni kezdtem arcához. - Csak mert kezdem félreérteni a helyzetet.
Nem távolodott el tőlem. Mintha abban a pillanatban vált volna világossá mindkettőnk számára , hogy vonzódunk a másikhoz.
Nathaira energiája mágikus volt. Képes volt csupán egy nap leforgása alatt felpezsdíteni testem minden porcikáját.
Szinte már láttam szemében , hogy elevenen felfalna , és ez őrülten tetszett benne.
- Bocsáss meg! - esedezett , mintha egy született úriember lett volna. - Úgy látszik megfeledkeztem magamról.
Mikor elengedte csuklóimat , automatikusan masszírozni kezdtem őket , annyira sajgott a helyük.
- Egyébként meg örülnék , ha elmondanád , hogy TÉGED miért érdekel ez az egész?!
- Egyáltalán nem érdekel , mi történt vele. Az sem izgat , hogy ki ölte meg.
- Akkor miért zaklatsz?
Kezdtem ingerültté válni , és nem is tudtam elrejteni előle.
- Nem értem a kiborulásod okát. - jegyezte meg higgadtan , majd oldalasan a falnak dőlt. - Ilyen nehéz elhinni , hogy csak te vagy az , aki érdekel?
Zavarba estem. Nem értettem , miért váltam számára ilyen fontossá.
- Hiába bókolsz , ha azt tervezed , hogy lefeküdj velem , el kell keserítenem téged , mert nem fogok!
A válaszomra csak elmosolyodott.
- Tán nem bízol bennem?
- Eltaláltad! - vágtam rá. - Másrészt meg van már nekem....
Valakim. Ezt akartam volna kimondani , de félúton megbántam , hogy belekezdtem. Hisz Tyra is csak szórakozott velem.
- Ilyenkor szoktam képbe jönni. - szólalt meg , ismét téve egy lépést felém. - Mikor már az A opció nem is annyira kedvező. Vagy mondjam azt , hogy T opció?
Megállt a lélegzetem egy pillanatra. Két dolgot szűrtem ki ebből. Hogy Tyra tényleg egy nőcsábász , mint ahogy arra Drystan figyelmeztetett is engem. A másik pedig , hogy Nathaira tudja , kire gondoltam végig.
- De ne aggódj! Ma nem ezért jöttem ide.
Egy szót sem szóltam. Csak némán hallgattam. Túl sok minden járt a fejemben.
- Gyere el holnap a temetőbe! - állt szinte alig egy fél méterre tőlem.
- Mégis minek?
- Mert bárki is a gyilkos , ott lesz.
Arca elkomolyodott. Már nem láttam rajta azt az önelégült , magabiztos vigyort. Biztos voltam benne , hogy nem mondott el mindent.
- Tudsz valamit... - léptem távolabb tőle.
Óvatosnak kellett lennem. Volt valami terve velem kapcsolatban , csak azt nem tudtam , mégis mi lehetett az.
- Még ha nincs is a kezed a dologban , akkor is van valami , amit eltitkolsz előlem. Ami furcsa , hisz te jöttél utánam , mégsem árulsz el mindent.
Váratlanul elhalkult. Nem mintha aggodalmat , vagy frusztráltságot láttam volna arcán , de tudtam , hogy megfontolt próbál maradni.
- Ki tudja? Lehet , hogy csapdába akarsz ejteni. - álltam előtte karokba tett kezekkel.
- Gyanús vagyok a számodra , pusztán azért , mert nem akarom minden kártyámat felmutatni?
- Ami azt illeti , igen. - feleltem. - Hisz van valamid , amit nem akarsz , hogy lássak. Egyelőre! Ami csak arra enged következtetni , hogy téged is ugyanannyira érdekel az ügy , mint engem , Nathaira.
Neve hallatára alig láthatóan de meglepődött. Ezúttal ő érezte sarokba szorítva magát.
- Az állításod , miszerint hidegen hagy az , mégis mi történt Yvene -el , tehát kamu. Szóval egyszer kérdezem meg , és utoljára: Miért kellene neked hinnem ezek után?
Szemeknek álcázó ékkövek csillogása szinte elvakított. Nem vetette el tekintetét.
- Nem kell nekem hinned , Grace. - válaszolt egyszerűen. - Én magam is tisztában vagyok vele hogy igazam van.
Kissé bosszantott a tudat , hogy egyáltalán nem alkalmas az együttműködésre. Ugyanakkor reméltem , hogy egy kis játékot belevihetünk ebbe a zűrös helyzetbe.
- Van egy ajánlatom. - szólaltam meg ismét , majd a mosdókagylónak támaszkodtam. - Te elmondasz nekem valamit , cserébe én is neked. Te meg tudsz rólam valamit ami érdekel , én pedig úgyszint. Mit szólsz?
Egy ideig csak hallgatott. Szinte láttam a fejében forgó fogaskerekeket.
- Legyen. - felelte. - De egy feltétellel. - feszítette meg gyűrűkkel teli mutatóujját.
- Én válaszolok egyetlen egy kérdésedre , te pedig cserébe eljössz velem egy visszautasíthatatlan randevúra.
Meghökkentem. Nem habozott. Egy szempillantás alatt , bedobta az ötletet.
- Kissé aránytalan , nem gondolod? - rándult meg szemöldököm.
- Nem feltétlen. - vágta rá , majd lassan megérintette kezem. - Hisz , ha eljönnél a randevúra , hagynám hogy többet megtudj. Akár rólam , akár az ügyről.
- És mi van , ha akkor is csak hazudozni fogsz?
- Azt majd akkor kitalálod. - súgta a fülembe , majd eltávolodott.
- Akkor áll az alku? - nyújtotta felém kezét remélve , hogy elfogadom az ajánlatát.
Tudtam jól , hogy ha belemegyek a játékába , minden lapomat kiteríthetem előtte. Ravasz volt és ügyesen bánt a szavakkal. Higgadtsága kimagaslott.
Ugyanakkor nem tagadta gyengepontját.
Aki pedig nem más volt , mint én.
- Áll az alku. - ráztam meg kezét. Egy hosszas percig egymás szemébe néztünk , végül elengedtem.
- Megtennél nekem egy szívességet , Nathaira?
- Persze! - kuncogott. - De ami az illeti , a kérdésednek lőttek.
- Amúgy sem a kérdés volt a cél. - feleltem , majd az ajtóhoz sétáltam.
- Holnapra látni akarom Tyra Moon minden egyes eddigi exének , párjának , és dugópartnerének a nevét! Hogy a listát telefonon vagy papír formájában adod át , az már nem érdekel. - húztam le a kilincset , átléptem az ajtó küszöbét , majd visszanéztem Nathaira - ra.
- Ha valami kamuval próbálsz átverni , hidd el gondoskodom róla , hogy az infó megbízható személy által ellenőrizve legyen.
- Nem egészen értelek , Grace! - szólta vissza. - Miért kérsz meg valamire , amit elmondásod alapján más is megtudna csinálni?
- Hisz te mondtad , Nathaira! Akkor jössz a képbe , ha a T opció már nem kedvező. - vágtam vissza , majd becsukva magam után az ajtót , magam mögött hagytam a lánymosdót.
A folyosón pedig már csak Drystan alakját véltem felfedezni , ahogy két méterre tőlem elrugaszkodott a faltól.

- Figyelem emberek! Most következik az " NCIS: Los Angeles " külön kiadás!