CÉLPONTOD : A SZOBATÁRS

XVII. AZOK A DÉMONOK

................................................................................................................................................................

- Miért van ő itt? Hisz még a sulit se végezte el!

- Biztos volt valamije , amit Jenkins - nek adhatott...

- Hát ja! Sok nyelni valója volt , ha érted , hogy értem!

- Vagy lehet , hogy tényleg jól képzett , és ezért fogadta fel Jenkins. Nem kell ekkora taplónak lennetek!

- Jude! Ne legyél hülye! Itt két fajta ember van: Akinek sok pénzbe került és akinek sokat kellett térdelnie ezért az állásért! Ezt sose felejtsd el!

................................................................................................................................................................

- Ébredj , Grace! - veregette meg felkarom gyengén Tyra. Mikor feleszméltem , a hátfájástól fel is nyögtem.
- Biztos jól elgémberedhetett a nyakad is ebben az apró fotelben...
Igaza volt. A kopott , narancsszínű bútor nem volt épp kényelmes. Főleg nem alvásra.
- Csak szólnod kellett volna , és már ki is szállok az ágyból. Tudod jól , hogy nem alszok.
Ami azt illeti , aznap este igenis lecsukta szemeit. Nem horkolt , de tudtam , hogy szundított. Ezért nem keltettem fel.
- Már Melanthában vagyunk?
- Dehogy! - legyintett egyet , miközben kinézett az ablakon. - Még csak most indultunk el. De azt mondják a többiek , hogy csupán egy óra az egész. Szóval nincs para. Késés nélkül odaérünk!
Tyra karjain és lábain kitüremkedtek az izmok , ahogy ott guggolt előttem. Haját mintha megcibálta volna a szél , de még így is dögös volt.
- Gyere velem! - hívogatott kezével. - Hátha azóta már van reggeli. - kuncogott saját falánkságán , de akkor eszembe jutott az este Gaia - val. Amikkel traktált , és amit muszáj voltam Tyra elől elrejteni.
- Azt hiszem , ma kihagyom a reggelit. - feleltem. Tegnap kissé megerőltettem a lábam és most eléggé fáj.
- Ó , hát persze! Hogy is felejthettem el! - vakarászta zavarában tarkóját , majd végül felegyenesedett , fentről nézve le rám. - Akkor hozok neked valamit! Mit kérsz? Valami sósat?
- Inkább valami édeset! - haraptam bele enyhén ajkamba.
- Meg lesz! - intett mutató és középső ujjával , halántékától , majd ki sietett az ajtón.
Abban a minutumban , hogy Tyra elhagyta a szobát , Drystan jelent meg az ágyra huppanva hanyagul , szokásos fekete , motor felszerelésében.
- Nagy bajunk lesz ebből , Hoffman... - sóhajtott fel.
- Tudom.
- Valamit tennünk kell! Nem is Gaia - val , inkább azzal a dologgal , ami közted és Tyra közt van.
- De mégis mit...? -temettem arcomat kezeimbe. Tanácstalanná váltam ismét. Annyi információnak a tudatában voltam , mégsem voltam képes egy összetett tervet kiagyalni.
- Majd lesz valahogy. - húzta el kezeimet az útból , hogy a szemembe nézhessen.
Akkor láttam először olyan közelségből arcát. Bőre hófehér volt , szemei füst szürke árnyalatban fénylettek a napfényben. Ajkai dúsak voltak. Motordzsekijétől csupán egy részét láttam a tetoválásának , mely nyakán helyezkedett el.
- Addig is próbáljunk meg épp bőrrel elmenni innen , rendben?
Kérésére néma bólintással válaszoltam , mire megindult az ajtó felé.
Nem akartam , hogy elmenjen.
- Drystan! - kiáltottam neki , mire lepetten hátra fordult.
- Kérlek , maradj még egy kicsit!
- Úgy tudom , alig tűröd el a pofám. - vigyorodott el , karba tett kezekkel dőlve neki az ajtófélfának.
- Most azt se bánom , ha egész végig jártatod a szád. - feleltem , enyhe mosollyal arcomon.
- Csak kérlek maradj itt még egy kicsit!

Eközben:

- Kit látnak szemeim? Csak nem a farkas látogatott meg minket? - tárta szét karjait Veréb , kezében tartva egy már megbontott üveg sört. - Hol hagytad Piroskát?
- Azt hiszem , tegnap kissé túl sokáig menekült előlem. - karoltuk át egymást , mintha már jó rég ismert cimborák lettünk volna.
- Hogy van? - kérdezte Ari aggódva , miközben az egyik asztalnál ült , amihez Veréb is irányított minket.
- Pihennie kell. Ennyi az egész. - ültünk le Verébbel az asztalhoz.
- Van pirítós és tojásrántotta hagymával. - sorolta Ari , nagyban majszolva az ő félig megevett ételét.
- Nekem tökéletes!
- Skye! - kiáltott oda az egyik lánynak. - Hozz Tyrának abból a szupi kosztból! Köszii!
- Grace nem eszik? - kérdezte Veréb , halkan elszusszantva egy böfögést.
- Piroska inkább valami édeset kíván.
- Miért? Tán te nem vagy neki elég édes? - nevette el magát Veréb , mire megbökte könyökével Ari , úgyszínt vigyorral arcán.
Kissé zavarba estem. Nem számítottam erre , de végül én is elmosolyodtam.
- Palacsintát szoktunk sütni , de csak minden vasárnap. Ma pedig hétfő van , szóval attól tartok , csalódást kell okoznunk. - felelte búsan a rézvörös hajú , szeplős lány.
- Ugyan , dehogy! - szabadkoztam. - Én legalábbis nem vagyok az!
Addigra már megérkezett a korábban szólított Skye is , elém téve a hast megkorgató illatú rántottát. Szerencsére az íze is az volt. Kibaszott finom.
- Régóta ettem már ilyen jó főtt kaját. - dünnyögtem teli pofazacskóval , amitől mindkettejük elvigyorodott.
Már a tányér nagy részét elfogyasztottam , mikor egy nagyobb termetű alak állt meg előttem.
- Te vagy a vérfarkas , akit Tyra néven csúfolnak?
Hangja keménynek és szigorúnak tűnt. Kopasz volt , tele tetoválással.
- Az volnék. - feleltem egyhangúan.
- Gaia kint vár téged.
- Mikor kinéztem a fedélzetre nyíló ajtón , a kapitányt láttam a hófehér korlátnál dohányozni.
- Valami infó , mielőtt még odamennék? - kérdeztem vissza , egy jó tanácsra várva attól a rideg alaktól.
- Nem szereti , ha megváratják. - válaszolt , mintha csak egy mesterséges intelligenciával beszéltem volna.
Ekkor Ariékhoz fordultam , kezemmel végigtörölve kajafoltos számat.
- Komolyan mondtam srácok! Rég ettem ilyen zsír király reggelit. - dicsértem meg a kosztot , majd kisétáltam az ajtón.
A hajó már az erdő mellett végighaladó folyóhoz ért. Kívülről mindig is ártatlannak tűnt. Egy turista azt gondolná , hogy csak egy barátságos erdő ,pedig közel sem volt az. Grace meg is tapasztalta , milyen vendégszeretők voltak az ott lakók. Bár nem mintha nem az én hibám okán történt volna.
-Már csak egy fél óra , és a kikötőhöz érünk. - merengett a távolba Gaia.
- Akkor még pont időben vagyunk... - álltam meg mellette , a korlátnak támaszkodva.
- Mennyit edzettél te ezért az alakért? - tette fel a váratlan kérdést.
- Ööö... - agyaltam. - Talán tizenegy éves korom óta. Miért , te?
- Egy egész életet. - felelte , kifújva a füstöt.
- Kérhetek egy szálat? - kérdeztem. - Az enyémet attól tartok még az erdőben elhagytam.
- Tessék. - nyújtott egyet felém , amit el is fogadtam. Gaia meggyújtotta a számban tartott cigarettát , majd szorgosan szívni kezdtem tartalmát.
Hosszú ideig meg sem szólaltunk. Meg sem kérdeztem , mégis minek hívott magához , ha nem is beszél hozzám , hisz a kilátás már így is szótlanná tett. A víz csak csillogott , visszatükrözve a hajó korlátját , és minket is , ahogy bele pöcöktettük hamunkat. Látni lehetett a baloldalt fekvő Annisquam kikötőjét , ahol szorgos emberek munkálkodtak vagy épp kereskedtek. Szép kis városnak tűnt. Belegondolva , hogy Grace ott született , még érdekesebbé vált számomra az a hely.
- Bökd ki , kölyök! Mennyire mély az a gödör?
- Miféle gödör?
- Az amit úgy hívnak Grace és te láthatóan beleestél , mint Alice a mesekönyvből.
Tudtam mire akar kilyukadni , szimplán nem értettem a szándékát mindezzel.
- Fogalmam sincs. - vágtam rá. - Még nem értem el a gödör aljáig.
- Akkor azt ajánlom , valahogy mássz vissza a felszínre!
- Miért is? - néztem rá komoly tekintettel.
- Grace nem az , aminek mutatja magát. - fordult felém.
- Miből gondolod?
- Az a lány veszélyes. - nézett mélyen a szemembe.
Alig akartam hinni a fülemnek. Legszívesebben megcsíptem volna magam , hátha csak egy álom az egész.
- És mi van , ha mindez engem nem érdekel? - tettem fel a kérdést , mire kissé csalódottan , némán a fejét rázta.
- Te tudod , kölyök.... De légy óvatos! - felelte , majd hátat fordított.
- Öt perc , és leteszünk titeket. Utána már csak rajtad múlik , mit kezdesz azzal , amit az imént mondtam neked.
Végül teljesen eltűnt a látáskörömből , ezzel egyedül hagyva a fejemben kavargó gondolatokkal.
A távolba nézve csak az elhangzottakon járt az eszem.