CÉLPONTOD : A SZOBATÁRS

VI. ÁLDOZATI BÁRÁNY

Az első átalakuláson 13 évesen történt.Besokkaltam a sok iskolai szekálástól,és minden dühömet amit aznapig magamba fojtottam egyszer csak kiengedtem.

Egy vérző orr volt az ára,és egy jókora seb az oldalamon,de a látványért,és a mentős szirénájának hangjáért mind megérte.

...És mai napig,mikor felforr bennem a düh,ugyanúgy hallom azt a szirénát...

-Tyra?Mit csinálsz itt?-szólalt meg Vio a távolból.
-Mint látod,Olvasni próbálok.-feleltem közömbösen,még csak arra sem méltattam,hogy rá nézzek.
-Akkor tedd le!-húzta le kezével a könyvet,mire mosolyra húzódó ajkain ragadt tekintetem.Napcsillogtatta szemei míg arcomat pásztázták,szélfújta szőke haja bele-bele lógott azokba.
-Te aztán bátor vagy.-jelentettem ki.
-Az nem kifejezés.Utálom a bogarakat,és ahogy látom ezen a görnyedt,öreg fán elég sok van,szóval igen!Az vagyok!-kuncogott,miközben karjaimba kapaszkodott.
-Le sem tudod tagadni,hogy vámpír vagy.-söpörtem arrébb kócos haját,barna szemeitől.
-Mondd csak,mégis mit kezdesz majd a bolhákkal a bundámon,mikor átalakulok?
-Nem mindegy?Addigra már úgyis élve felfalsz.-húzta végig kezét térdemtől egészen a belső combomig.
Violet képtelen volt rejtegetni előlem,hogy halálosan belém gabalyodott.Mikor először lefeküdtünk,nem volt ennyire telhetetlen.Sokkal érdekesebb volt azáltal,hogy nehéz volt felfedeznem vékony testének minden gyengepontját,és maximálisan kielégítenem összes erogén zónáját,de mostanra már olyan számomra ,mint gitáron egy már sokszor elpengetett dal.

Elkoptattam...

-Itt a szabadban?Neked lassan már tényleg mindegy,hol csináljuk?
-Hát figyelj...-nézett fel,majd vissza rám.
-Erdőben még nem csináltam.-suttogta a fülembe,miközben keze felbátorodva vándorolt végig mellkasomon.
Alapjáraton kapok az alkalmon,de valahogy abban a pillanatban nem éreztem ugyanazt a szinte már állati ösztönt a testemben ,hogy rárontsak.
Heves csókjai vagy az érintésemre válaszként ejtett sóhajai mind hiába.
Egyszerűen nem éreztem szükségét.
-Vi,ma nem fog menni...-toltam el óvatosan magamtól,mire arcát leírhatatlan sértettség lepte el.
-Mi bajod?
-Nincs kedvem hozzá.-vágtam rá.
-Az új szobatársad az oka.Úgy tudtam!-fújtatott.
-Mégis mi köze van Grace-nek ehhez?
-Már meg volt,nem igaz? Gondolom biztos jobb vele az ágyban.
-Erről,még nem fantáziálgattam,de most hogy mondod...-vágtam vissza.
Bár abban a percben megfogalmazódott bennem,egy már számtalanszor felmerülő hajlam.

Szívesen leszaggatnám róla azt a rohadt harisnyát...

-Baszódj meg,Tyra!-fordított hátat.
-Várj,Vio!-kiáltottam utána de csak tovább sétált.Nem volt más választás,muszáj volt megállítanom.
Nem hiányzott,hogy a hisztije miatt kiderüljön hogy kavartunk.
Azt meg főleg nem szerettem volna,hogy ócska sztorikat kitaláljon.
-Nem volt köztünk semmi!Violet,kérlek!-fogtam meg karját,amire megtorpant.Végül rámnézett lenéző tekintettel,majd elrántotta azt.
-Legalább most már van okom arra,hogy nyerhessek ellened.-mondta ,majd faképnél hagyott.
Egy ideig csak néztem értetlenül.
-Miért,eddig nem volt a terveid közt,vagy mi?-szóltam utána de csak ment tovább,Én meg csak néztem a felhőket,ahogy gondtalanul vonszolják magukat végig az égen.

Vajon hogy fog kinézni Grace Bennett pompom lány szerkóban..?

Eközben:

Ismét hiperventillálok.Utoljára akkor volt gyakori mikor még Nate-el voltam és azt hittem, hogy ha nem lesz az életem része elmúlik,de úgy látszik tévedtem.