XXI. A MEGHÍVÓ

10 1 0
                                    

Adarith - ba való megérkezésünk viszonylag zökkenőmentes volt. Semmi baleset az úton , se dugó , de még egy balhé se történt a buszon. Juno egy pillanatra felriadt , ezért gyorsan visszafoglaltam helyemet.
- Sajog a nyakam. - masszírozta a fájó pontot. - Te is elaludtál?
- Inkább csak elmélkedtem.
- Tyrával kapcsolatban? - kérdezett óvatosan.
- Talán... - morzsoltam az ujjaim. - Sok minden jár mostanában a fejemben.
- Hát igen. Ott van az a titokzatos démon is , akivel összekapcsolódtatok. - nézett le csuklómra. - De úgy látom , most se hordod a védelmező karkötőt.
Nem akartam neki elmondani , hogy épp percekkel előbb dobtam ki az ablakon , ezzel kimutatva bizalmamat Drystan felé. Attól féltem , hogy azt hinné fölöslegesen zargattam őt akkor.
- Tyra már gyanakodni kezdett. - szólaltam meg. - Mármint az ereje kapcsán. Tudja , hogy a heliotrópot mire használják. Ezért is furcsállta , hogy én is hordom magamon.
- Talán azért ismeri ennyire jól a köveket , mivel Yvene gyűjtötte őket. - fejtette ki. - Még a legritkább példányok is meg voltak neki. Sokszor behozta az órákra , bemutatásképp.
Junot hallgatni arról , mégis milyen hobbijai voltak annak a lánynak , akinek halála után nyomoztam , igen bizarr volt. De nem bántam , hisz minden egyes újdonság csak még közelebb vitt ahhoz , hogy jobban megismerjem Yvene-t. Még akkor is , ha már túl késő volt.
- Mesélj még róla! - kérleltem , megérintve térdét. - Tudni szeretném , milyen volt.
Juno egy pillanatra elhallgatott. Mintha próbálna kiragadni az emlékekből egy pár fontos részletet , ami talán segíthet őt jobban megérteni.
- Két évvel ezelőtt alapítottuk a bandánkat. "The Deviants ". Ez volt a neve. - keserű mosoly szélesedett arcán. - Tyra volt a gitáros , Alarick a basszer , Garren a dobos. Yvene pedig az énekes. Az ő hangjával és a srácok képességével , szinte minden bandát levertünk.
- Te ki voltál?
- Én amolyan menedzser voltam. - legyintett egyet. - Nem értettem a zenéhez , de ahhoz igen , hogyan szervezzem be magunkat egy koncertbe , vagy tehetségkutatóba.
- Tehát te voltál az agy. - bókoltam neki.
- Nos igen. - nevetett fel. - És ami azt illeti , minden jól is ment. Egészen addig ,míg ki nem alakult egy szerelmi háromszög a bandában.
- Ezt hogy érted? - Fordultam teljes törzzsel a lány felé.
- Tyra éveken át rejtegette az érzéseit Yvene elől. Nem akart zűrt a bandában , viszont Alaricknek is megtetszett az énekesmadarunk , ami miatt elég nagy feszültség alakult ki.
- Annak a srácnak a neve már akaratlanul rossz érzetet kelt bennem... - sóhajtottam el magam.
- Alarick nem volt mindig ilyen. - folytatta. - Persze , már akkor is megvolt ez a nárcisztikus személyisége , de csak azután vált ilyenné , mióta Yvene meghalt.
- Gondolod , hogy tényleg szerette őt? - tettem fel a kérdést , hisz számomra is furcsán hangzott az egész. Amit addig Alarickról tudtam , az minden volt , csak nem megnyugtató.
- Nem gondolom. Tudom. - felelte egyszerűen. - Sokáig küzdött Yvene kegyeiért , és annál inkább bosszantotta , hogy neki mégis Tyra kellett.

Tehát akkor tényleg van alapja a pletykáknak.
- Még szép hogy van! - szólalt meg közben Drystan a fejemben. - El se lehetett őket egymástól szakítani. Bevallom , sokáig vitáztunk Yvene - el azzal kapcsolatban , hogy alig van időnk egymásra , amiért folyton azzal a bolhással lógott.

- Szóval ezért utálja Alarick Tyrát ennyire....
- Más oka nem lehet. Azóta ilyen ellenségesek egymással , mióta nyilvánvalóvá vált számukra , hogy mindkettejük vonzódtak Yvene iránt.
Láttam Junon , hogy tovább folytatta volna a beszédet , de Bishop tanárnő szakította félbe a buszon , már - már felerősödő duruzsolást.
- Megérkeztünk! - jelentette ki határozottan. - Úgyhogy elvárom , hogy maguk , mint mindig , most is tűnjenek ki a tömegből példamutató viselkedésükkel! Szeretném azt látni , hogy míg a többi birkanyáj azt se tudja , merre nézzen , addig maguk felemelik az így is már csekély színvonalát az akadémiának! Vagy netalán túl sokat kérek? - kérdezte a csoportot , mire mindenki ugyanazt a választ adta: - Nem , Bishop tanárnő!
- Helyes! - szélesedett arcán piros mosoly. - Nos... Akkor hát drágáim , ideje csatlakozni!
- Imádom ezt a nőt! - súgta nekem Juno.
Igaza volt. A boszorkányok igazgató helyettese igazán magabiztos volt csoportja képességében. Minden egyes mondata azt sugallta , hogy mérhetetlenül büszke az osztályra , melyet ő tanított ki.
Már épp a buszról szálltam volna le utolsóként , mikor Bishop tanárnő megérintette jobb vállam.
- Csak egy percig rabolnám az idejét , Grace Bennett.
Mosolya kedélyes volt és magával ragadó. Össze se lehetett hasonlítani Lilithez.
- Tudom , hogy nehéz lehet magának ez az ügy. Úgyhogy , ha bármikor segítségre szorul , vagy netalán egy pár szabályt kell megszegnie a közös cél érdekében , rám számíthat. - tartotta továbbra is kezét vállamon.
- Köszönöm Ms. Bishop! Sokat jelent nekem!
- Ne felejtse el , hogy nincs egyedül! Mi , tanárok mindent megteszünk annak érdekében , hogy megtudjuk , mi is történt pontosan Yvene - el. Én , személy szerint különösen. Hisz a diákom volt.
Szívszaggató volt. Láttam arcán a szomorúságot , amit mégis mosolygós maszk mögé rejtett. Lehet , hogy a diákok védelme érdekében húzta fel , de engem nem vert át.
- Ígérem , hogy kiderítem , mi történt valójában! Nem fog Yvene tragikus története egyhamar feledésbe merülni.
- Bízom benne , hogy így lesz! - tekintete megkönnyebbülést sugárzott. - Most pedig kérem kövesse a többieket! Ahogy látom , Juno már várja. - biccentett fejével a buszmegállóban ácsorgó lányra.
A tanárnő folytatta útját a már előrehaladott tömeg felé , míg én Juno - hoz mentem.
- Miért állított meg? - kérdezte. -Történt valami?
- Csak elmondta , hogy nem kell aggódjak az elkövetkezendő vizsgák miatt. Segíteni fog nekem , ha szükségem lesz rá , na meg te is itt vagy mellettem , úgyhogy nem lesz gond!
Ismét csak hazudtam , de nem engedhettem le a bástyámat. Hiába tudok meg róla többet , attól még nem hagyhatom , hogy ez kölcsönös legyen.
- Bármi nehézséged is legyen a vizsgaidőszakban , én itt leszek neked , Grace! - karolt át karomnál fogva , majd gyors léptekkel követtük a többieket.

CÉLPONTOD : A SZOBATÁRSDove le storie prendono vita. Scoprilo ora