CÉLPONTOD : A SZOBATÁRS

VII. FELELŐSSÉGTUDAT

-Grace!Grace,térj magadhoz!

Minden tiszta vér...Lilith igazgató is...

-Igazgatónő,esküszöm semmit sem csináltam...
-Jelen pillanatban pont nem ez érdekel,Nash.
-Csak nem belevésett vala-
-Grace...?

Magának ezt nem kéne látnia...

-Azonnal vidd fel a gyengélkedőre!
-Ugye ez nem-
-Nem hallotta mit mondtam?!AZONNAL vigye fel!
-Igenis.

Olyan homályos minden.

-Ne,ne,ne,ne!Igazgatónő,veszti el az eszméletét.
-Ördög és pokol...GRACE!

7 hónappal korábban:

-Ezt...-habogta Evelyn,kiejtve kezéből a kést.-Én nem...
-Ev!Nézz rám!-sietett a Nő a térdre borult lányhoz.
Evelyn csak az előtte heverő hullát bámulta hitetlenül.Szeme akaratlanul követte a vér folyását,ahogy eláztatta a földet.
-Megöltem.-meredt maga elé sokkolt állapotban,mire mestere kitakarta testével az émelyítő látványt.
-Kérlek,Ev nézz rám!Hallod?!
-A vére...Mostmár-
-Evelyn!-rázogatta két kezével a lány fejét,hogy magához térjen,majd nyakától gyengéd mozdulattal közelebb húzta magához Őt.
-Már megtörtént.Vége van.
Evelyn egy ideig csak szótlanul hallgatott,de ahogy tovább nézte azt a fagyos,ijedt tekintetet keservesen sírni kezdett.Kezei akaratlanul a Nő öltönyébe kapaszkodtak,fejét pedig mellkasába fúrta.
-Muszáj volt!
-Tudom...-ölelte át szorosan,ujjaival hosszú hajába túrva.
-Innentől már könnyebb lesz,higyj nekem!

Jelen:

Ahogy lassan nyitottam ki szemem,a fény csaknem megvakított.
Szemem elé téve kezem igyekeztem felülni.A fejem zúgott,de jobban fájlaltam bal tenyerem,amit ha egy kicsit is megmozdítottam akaratlanul felszisszentettem.
-Végre felébredt,Hoffman kisasszony!
-szólalt meg Lilith igazgatónő,kisebb csalódottsággal.
-Úgy néz ki.-feleltem.
Egy ideig csak szótlanul figyelt engem.
Bevallom kissé szégyeltem magam a történtek miatt.
Inkább csak Nashre haragudtam,hogy beleütötte az orrát.
De lehet,ha nem lett volna ott senki,sokkal rosszabbra alakultak volna a dolgok.
-Miért nem szólt a rohamokról,Evelyn?-állt karbatett kezekkel előttem.
-Mert ha szólok,ugyanúgy megbízott volna?-kérdeztem vissza,mire elhallgatott.
-Ezért nem említettem.
-Őszintén remélem,hogy nincs több titkolni valója előlem.
-Tán elvesztettem a bizalmát,igazgatónő?

Még csak az kell,hogy az ügyfelem csalódjon bennem.

-Csupán aggódok az egészségét illetően.
-Higyjen nekem,nincsen miért aggódnia.
-Tényleg?-kérdezte kissé feldúltan.
-Vagy öt kollégista állt az ajtóm előtt teljes pánikban,és amint az Ön nevét kiejtették a szájukon...-hallgatott el, szájára téve kezét.
-Mostantól mindent osszon meg velem!
-Persze!-helyeseltem.
-Kapott egy újabb pár egyenruhát,de attól tartok a friss sebe miatt sok vámpír már most is elég feszült,szóval kérem hogy ma ne menjen be az órákra,inkább pihenjen itt vagy a szobájában.
-Úgy lesz!
-Ahogy látom,látogatója akadt.-nézett az ajtó felé.
Nash az ajtónak támaszkodott és csak engem figyelt.

Remek!Egy kajtató...

-Elvileg Tyra-ék szombatra már itt lesznek.Ő is itt lakik hétvégenként,mint ahogy maga is,Grace kisasszony.
-Hogy hogy?
-Azt majd Ő elmondja,addig is kellemes hétvégét!-fordított hátat,indulva az ajtó felé.
-Nem is kérdez semmit?-szóltam utána.
-Miről?
-Erről.-mutattam a bekötözött kezemre.
-Nincs mit kérdezzek.-felelte.-Már mindent láttam.-kopogtatott tovább tűsarkújában.
-Csak remélni tudom,hogy a hasznára lesz,barmi is az ára.-mondta,majd kisétált a gyengélkedőről.
Kopogásának hangját egészen a folyosó végéig lehetett hallani,míg belül mardosott a lelkiismeret.