CÉLPONTOD : A SZOBATÁRS

XIII. A CSAPATSZELLEM

Nem lehet. Határozottan állítom,hogy az előbb rosszul hallottam.

- Mondj már valamit! -hesegette el a gondolatokat a fejemből.
Fogalmam sem volt mit kéne válaszoljak.
Csak bámultam az ablakon át Drystan motorja felé.
- Hogy történt?
Maga a kérdés is nevetséges volt,nem csak az ahogy feltettem.De abban a minutumban az agyi kapacitásom fele mintha elsorvadt volna.
- Mármint hogy lehet a mostoha tesóm? - kérdezett vissza.- Az anyám összejött az ő apjával, végül így lettünk egy nagy család. Ennyi.
- Azt mondják a mostoha tesók attól igazán mostoha tesók , hogy ki nem állhatják egymást. - merítettem kanalamat a félig megmaradt fagylaltba.
- Ez nagyrészt releváns. De mi szerencsére hamar jóba lettünk. - vétett el egy enyhe keserű mosolyt arcán.
- Miért? Eleinte nem jöttetek ki jól egymással?
- Inkább úgy mondanám,hogy idegenekként laktunk egy lakásban. - nevetett fel.
- De végül megismerkedtünk. Annyira hogy mindkettőnknek fontos lett a másik. - váltott komollyá arca.
- Húgomként tekintettem rá , és a tudat hogy valaki tényleg megölhette , az ....
Akkor először éreztem úgy isten igazán empátiát Drystan felé.
Sajnáltam. Én egyke voltam , így Luke alakította ezt a szerepet az életemben,már nagyon kis korom óta.

Ha ő nekem nem lenne... A fájdalomba tán én is belepusztulnék.

- Van egy sejtésem , milyen érzés lehet. -törtem meg a csendet. -Luke számomra olyan mint egy báty. Mindig ott volt mellettem , még akkor is ha nem kértem. Vigyázott rám , és úgy óvott mintha a kishúga lennék. - morzsoltam kezeim miközben változatlanul az ablakon ki bámultam. - Biztos vagyok benne , hogy ti ketten hasonlóképp éreztek.
-Érdekes , hogy így össze tudsz minket hasonlítani , azután hogy bevertem neki egyet. - emelte meg szemöldökét.
- Tudod.... - szólaltam meg. -Ő javasolta , hogy beszéljünk. Úgy értem te és én.
- Mégis miért?
- Mert lehet hogy egy seggfej vagy , de neked is vannak érzéseid.
- Ugye tudod hogy egy démonnal beszélsz , Hoffman? - köpte ki majdnem a kávét.
- Az nem számít.
- Miből gondolod hogy nem?
- Mert tudom és kész! - zártam rövidre.
- Inkább terveljük ki a következő lépésünket! - váltott témát beletörődve makacsságomba.
- Kik gyanúsak eddig a két hét alatt?
Sok név fordult meg a fejemben a kérdés hallatán.
- Lássuk csak.... Tyra , Juno , Alarick , Nash és egy bizonyos "Bűntárs".
- Az ki? -vágott értetlen fintort.
- Az első nap Tyrát felhívta valaki. Ez volt a névjegye.
- Vágom. - bólintott. - Na és Juno? Ő miért? - kortyolt bele ismét a keserű , fekete gyönyörbe.
- Tudom hogy látó. Képes belelátni a múltadba. - feleltem. - Emlékszel , amikor Luke és Juno beszéltek a konyhában?-hadonásztam a tükörsimára nyalt fagyis kanállal. - Aznap Juno Tyrára utalt , mondván hogy azt hiszi megfenyegette Yvene-t a múltjával és ezért lett öngyilkos.
- Ja , valami dereng.
- Nash már más kávéház.... - kezdtem bele. - Aggresszív. Csak rá kell nézni Tyra sebhelyére ami az arcán éktelenkedik.
- Nem is tudtam , hogy Nash volt. - szólt közbe Drystan.
- Na meg a gyengélkedő. - jutott eszembe. - De azt te tudod , hisz ott voltál.
- Ha arra gondosz , mikor próbált meggyőzni téged az igazáról Tyrával kapcsolatban , akkor igen tudok róla. Ki volt még akit említettél?
- Alarick. - válaszoltam , nyelve le azt a nagy gombócot a torkomban.
- Miután Tyra átalakult és kiszöktem az akadémiáról , az utcán futottam beléjük. Egész pontosan ők belém. - emlékeztem vissza , miközben a pultos hölgy tevékenységébe bambultam el.
- Próbáltak megrémiszteni , de kicsavartam Alarick kezét , amire annyira bepöccent hogy még a szeme világa is bíbor vörös fényben úszott. Aztán futni kezdtem.
- Hogy nem kaptak el? Hisz ők gyorsabbak.
- Luke mentett meg. - mosolyodtam el.
- Annyi idő után útjaink ismét egybeforrtak.
Már kalandoztam volna el a gyerekkori emlékekbe , mikor megráztam fejem.
- És neked? Van valaki , aki gyanús?
Ekkor szeme jobb sarkába nézett. Agyalt valamin , ugyanakkor bizonytalannak tűnt.
- Ha egy valakit mondanék....-köszörülte meg torkát , majd csészéjének fülét dörzsölte hüvelyk ujjának begyével.
- Akkor az igazgatónőt mondanám.
Csak pislogtam.
- Aztán meg miért?!
Lilith igazgatónő volt a kuncsftom. Fontos ékköve a nyomozásnak. Minden információt vele közöltem és eszem ágában sem volt elhinni bármiféle összeesküvés elméletet róla.
Egészen addig míg Drystan ki nem fejtette álláspontját.
- Csupán van egy olyan érzésem , hogy bármi lesz is az ügy végkifejlete.... - nézett bele üres csészéjébe. - Mindenképp az a célja , hogy Tyra eltűnjön.
- Persze , hisz most még abban a hitben van , hogy Tyra a legvalószínűbb gyilkos. Más gyanúsított számukra pedig nincs.
- Nem érted. - szólt közbe. - Ki nem ÁLLHATJA azt a farkas csajt. - hangsúlyozta ki a lényeget.
- Mégis miért?
- Mert a szülei befolyásosak. - felelte. - A vérfarkasok ágának legnemesebb és legerősebb vonalát képviselik.
- Hát pedig Tyra nem épp egy nemes család sarjaként viselkedik.
- Épp ez a lényeg! - feszült meg mutatóujja. - Lilith igazgatónő már régóta kirúgta volna , ha Tyra szülei nem adtak volna neki elég kenőpénzt.
- ....És most hogy ez az eset megtörtént , így oka is van kirúgni. - vittem végig a gondolatmenetet.
- Nem csak azt szeretné. - hajolt közelebb Drystan. - Azt akarja , hogy Tyra börtönben végezze.Még hozzá minél hamarabb.
Mardosott a bűntudat.