Másvilág

2. Fejezet

– Amúgy történt valami addig, amíg nem voltam itt? – Lépett Olivia az óra után a vörös hajú lányhoz.

– Igen. Eldöntöttük a párokat a szalagavatóhoz. Megnyugodhatsz, leszerveztem neked, hogy az új sráccal legyél.

– Milyen kedves. – Morogta Olivia. – Még jó, hogy nem jössz össze vele nekem.

– Azt a részt rád bízom. Nekem ott van Daniel!

– Megint egy másik? – Forgatta meg a szemét Olivia és kinyitotta az osztálytermük ajtaját a dívának.

– De ez nem olyan, mint előtte.

– Múltkor is ezt mondtad...

– Ő a híres divattervező, Daniel Nyngiros. Első látásra beleszerettem. – Sarah óvatosan megfogta az arcát, hogy ne jöjjön le róla smink és úgy nézett fel jelenleg a plafonra, álmodozó tekintettel. Ez tényleg egy szokatlan reakció volt tőle.

– Aha... Életemben nem hallottam még a nevét. – A fekete hajú lányt azonban még a nem mindennapi reakció sem hatotta meg. Ő nem volt még sosem szerelmes és nem is tervezett az lenni. Ő csak önálló akart lenni és mivel az elvárt biztos pont is megvolt már Sarah személyében, így nem érezte szükségét egyéb kapcsolatoknak.

– Micsoda? – A vörös teljesen felháborodott. – Hát erre tanítottalak téged? Tudod mennyit gürcöltem azzal, hogy végre megtanuld legalább a leghíresebb divattervezők nevét?

– Elküldted egy wiki oldal linkjét. Nahát... Az aztán a munka.

– Tudod mennyit keresgéltem a legjobb után? Te meg semmibe veszed a munkámat, azzal, hogy nem fújod kívülről az összes nevet és információt!

– Mert te fejből tudod ennek a Danielnek minden adatát. – Folytatta a különleges szemű gúnyosan. Sarah elhallgatott, de továbbra is fölényesen nézett a nála pár centivel magasabb Oliviára. – Mikor született? Hány éves? Hogy hívják az anyját? Vannak testvérei? Mikor kezdte a pályát? Melyik iskolákban tanult? Hányas a lába? Milyen a vércsoportja? – Sorolta a fekete hajú a kérdéseket, mire Sarah egyre csak a szemöldökét ráncolta.

– Azt tudom, hogy 39 éves. A többi most nem jut eszembe. – Olivia egy fintor kíséretében elfordult, mire a vörös újra megszólalt.

– Visszatérve rád és arra az új fiúra, átgondoltam a dolgokat és visszavonom azt, amit korábban mondtam. Ma még nem találkozhatsz vele, mert nem vagy elég csinos. Majd holnap reggel átmegyek hozzád és felöltöztetlek, hogy nehogy világgá menjen, amikor meglát.

– Már késő. Találkozott a tekintetünk, amikor a lelátón ültem. – Eresztett meg egy fölényes mosolyt Olivia, mire a díva a smink alatt lesápadt.

– Ez komoly?! Akkor melegítő volt rajtad és azok a bűn ronda csatok! Mégis mit gondoltál? Még a hajad is fel volt kötve! Te normális vagy?

– Nem mindegy neked?

– Nem, mert a legjobb barátnőm kapcsolatáról van szó!

– Mégis mikor foglalkoztál velem ennyire? Főleg úgy, hogy nem is vagyok semmilyen kapcsolatban azzal a fiúval.

– Én mindig is foglalkoztam veled.

– Igen? – Olivia felhúzta magát, de aztán lecsillapodott. Nem akarta azzal pazarolni az időt, hogy elmondja azokat a dolgokat, amik már rég óta kikívánkoztak belőle. Egyszer majd úgyis rájön, nem? Ó, Olivia, ha tényleg így működnének a dolgok!

Olivia fejében a legjobb barát olyasmi helyet foglalt el, mint a testvér, és ez azt jelentette, hogy mindent tudnak egymásról és tudják, éppen mire gondol a másik.