Másvilág

13. Fejezet

Ó, Oliva, ha tudtad volna!

Az, hogy a nap már régen búcsút mondott nem jelentette azt, hogy megáll az élet. Főleg nem a szórakozó negyedben, ahol csak most kezdődött az igazi buli.

Fiatalok százai csoportosultak a macskakővel kirakott utcán és várták, hogy megérkezzenek a barátaik, cimboráik, akikkel aznap este terveztek mulatni.

Épp egy ilyen csoport mellett haladt el egy igen csinos lány, aki a hűvös időhöz képest eléggé nyáriasan öltözött.

Ezt azonban a jelenlévők nem szólták meg, sőt inkább tetszett nekik a merész választás az estére. Ezzel pedig a lány is tisztában volt. Jól tudta, mivel hívja fel magára az éjszakai életet élők figyelmét, hiszen ő maga is már évek óta ilyen életmódot folytatott.

Ezen a helyen azonban most járt először. Ez volt a leghíresebb negyed, ahová a legtöbb ismerőse járt, így kerülte a helyet, de miután meghívták a legdrágább klubba, nem mondhatott nemet. Éppen ezért a szokásosnál jobban kicsípte magát, hátha rátalál a legjobb egyéjszakás kalandorra.

A kinézetben nem kellett csalódnia. Az összes általános iskolás osztálytásra jóképű fiatalemberré cseperedett, ami felcsigázta a lányt.

Széles csípőjét ringatva sétált oda a csoporthoz, ami csak rá várt és egy kellető bólintással jelezte, hogy elindulhatnak befelé. A fiúk, mint a legyek, úgy vették körbe és minden kérését teljesítették, ami nagyon bejött a lányak.

Annyi év elnyomás után végre ő uralkodhatott másokon és úgy érezte fontos. Úgy hiányzott már neki az érzés, hogy kell valakinek... Hogy emberszámba veszik, hogy elismerik a képességeit. Ezért csinálta ezt.

Ezért járt minden este klubból klubba: hogy megtapasztalja akár csak egy éjszakára is, milyen szeretve lenni.

Tudta, hogy nem csak a testtel lehet szeretni, de neki soha nem adatott meg másmilyen szeretet. Vagyis, valamikor még nagyon régen igen, de ki emlékszik arra már? Neki naponta kellett egy szeretet adag, amivel kihúzta a következő estéig.

Most is ezt tervezte tenni. Hiába volt ismeretlen a környék, ismeretlen a zene, a fények, az illatok, az emberek... Minden. Neki ez nem számított. Neki szeretet kellett, mindegy milyen formában. Mindegy kitől: fiútól, lánytól, öregtől, fiataltól, csak szeretet legyen.

Az elején tényleg ez hajtotta a lányt, aki most ott táncolt a legyeskedő fiúk között. Mostanra azonban már inkább csak szokássá vált minden reggel más ágyában kelni és ugyan olyan üresnek lenni, mint előtte éjszaka.

Megszokás lett a drogként szolgáló élvezet, ami minden nap életben tartotta. Megszokás lett az, hogy másnak adja ki magát napközben és este, reggel és délután. Minden. Az összes érzés, az összes szó, az összes mozdulat... Minden megszokás. És már nem is zavarta a fentmaradó üresség, az értelmetlen létezés. Annak a drognak élt, amit sexnek hívnak.

---

– Hé, Charlie! Nem váltasz pár szót a lányokkal? – Jelent meg a sarokban üldögélő fiú mögött egy másik. A sarokban üldögélő abba az irányba nézett, ahol az említett lányok ültek, majd egy nagy sóhajtással felkelt.

– Életem legrosszabb döntése volt eljönni ide. – Morogta, majd helyet foglalt egy festettszőke csaj mellett.

– Ugyan, Charlie, ne mondj ilyet! Elszomorítod a lányokat! Nincs igazam? – Fordult az egyik fiú a kicicomázott hölgyek felé, akik egyből vihorászni kezdtek.

– Charlie? Ez a neved? De aranyos! – Nevetett az egyik, mire egy gyilkos tekintettel találta szembe magát.

– Van valami problémád? – Az előbb még nevető lány egy nagy nyelés kíséretében elhallgatott és inkább a barátnőivel kezdett el csevegni.