Másvilág

9. Fejezet

Az esti sárgás fényben az egész környék gyönyörűen festett. A dizájner emeletesházak, telis-tele ültetve fákkal, az utak, a lézengő emberek, az elektromos közlekedési járművek és a parkok mind olyan festői árnyalatot kaptak, hogy az embernek kedve támadt örökké azt nézni. De, mint ahogy a világban minden, ez a szépség is mulandó volt, és a halvány fényt lassan leváltotta a sötétség és az azzal együtt járó nyomott hangulat.

Pont akkor állt be az alacsonypadlós villamos a megállójába, amikor a sárga napkorong az épületek horizontja alá bukott, ezzel sejtelmes belépőt adva a járműről leszállóknak. Nem hagyták el sokan a zöld villamost, csak páran léptek le róla, de az a pár ember között ott volt valaki, akinek a lába most egy csillogó, ciklámen magassarkúba volt bújtatva.

Ahogyan lábait egymás elé rakosgatva kecsesen lépett, a csípője kéjesen ringott, amit a rövidke ceruzaszoknya ki is hangsúlyozott.

Azonban ezt csak az igazán figyelmesek vették észre, vagy azok, akik a lábuk elé néztek, mert az illető felül csak egy hétköznapi fekete felsőt viselt, ami hátul egy kicsit mélyebben volt kivágva. A télikabátba öltözött, sállal körbetekert nénik amint meglátták azon kezdtek el sutyorogni, hogy hogy nem fagy meg, de az illető számára ez volt a legkevesebb.

Különleges szemeivel épp azt kutatta, hogy hol találja aznap esti partnerét, aki még csak annyira sem csípte ki magát, mint a lány, akiről egész eddig szó volt.

– Olivia! – Kiáltotta valaki a csinos illető nevét, mire abba az irányba kapta a fejét, ahonnan a hangot hallotta. Egy fekete hajú, egyszerűen és elegánsan öltözött, magas fiú integetett felé, mire egyből arrafelé vette az irányt.

– Szia! – Mosolygott kedvesen, amikor odaért, ciklámenre festett szemhéjait lehunyva.

– Te aztán kicsípted magad. – Nézett végig a fiú Olivián, aki erre csak szerényen kifésült egy kósza hajtincset az arcából, és hátra dobta, a maradék, szabadon lengedező közé.

– Ha nem tettem volna, kiraknak a helyről. Így legalább kinézek valahogy. – Nevetett, mire Michael is hasonlóan tett.

– Menjünk. – Indult meg a fiú, amikor kicsodálta magát.

Pár perc alatt a szórakozó negyedhez értek, ahol egyik klub után jött a másik. A tábornagytól kapott adatok szerint a gyanúsított csak a híresebbekben fordult meg, így ők is arrafelé vették az irányt. Az első pincehelyiséghez érve, egy őr megállította őket, és elkérte Michael kártyáját, amivel azt igazolta, hogy már elmúlt 18. Az őr alaposan végignézte Oliviát is.

– Velem van. – Karolta át a fiú Olivia vállát, mire az őr bólintott és beengedte őket. Amint beléptek, a hangos zene és piaszag szinte arcon ütötte őket és a sok fura alak között Michael nem is merte elengedni Oliviát.

– A bárnál lehet még hallunk is valamit. – Kiáltotta a lány Michael fülébe, aki így is alig értette.

A bárnál leültek két szabad székre és kértek valami alkoholmenteset inni. Elég volt, hogy Michael csak pár percre elforduljon a lánytól és Olivia körül már ott hemzsegtek az éjszakai partnert keresők.

– Szia szépség! Lenne kedved egy körhöz? – A lány egy pillanatra megilletődött, de aztán nagy levegőt vett és megpróbált lazán viselkedni.

– Tudtok valamit egy bizonyos személyről, aki errefelé jár, és mindenféle csúnya dolgot művel? – Hogy hatásosságát garantálja, kihúzta magát és előre hajolt, hogy az érkezőknek egy kellemes látványt biztosítson.

– Sok itt az ilyen. – Vonta meg a vállát az egyik és alaposan végigszemlélte a lányt.

– De én egy fehér hajú olyan húszas éveiben járó férfit keresek. – Olivia eltűrte szabadon lengedező tincseit a háta mögé, így a vékony, sápadt nyaki bőr is kivillant.