Másvilág

10. Fejezet

- Elég lesz. - Dörrent fel Michael, amikor a lánynak már nem volt hová hátrálnia. - Nem érted, hogy nem kér? - Lépett a két fél közé, Oliviát védelmezve.

- Ugyan, nagyfiú! Én bíztam benned! Legalább te próbáld ki! Ha jól tudom van valamilyen különleges fajta is, amitől...

- Elég! Hagyj minket békén!

- Jaj, nagyfiú, ne legyél ilyen karót nyelt! Mindjárt itt az autó, abban mondom, minden van. Ha szerencséd van, még az a két fruska is bent van az előző körről. - A két fiatal erre összenézett. - Akkor majd annyira élvezheted az életet, amennyire csak akarod. Ha eleget fizetsz, én még a csillagokat is lehozom neked! - Dörzsölte a kezeit a férfi.

- Bocs, de nem kell. - Michael egy nagyot lökött a férfin, annak érdekében, hogy Olivia végleg kikerüljön a szó szerint szorult helyzetből. A lány megigazította a ruháját, majd a fiú mellé állt. - Menjünk! - Michael megfogta a különleges szemű kezét és a bejárat felé kezdte el húzni.

- Várj! Van egy sokkal jobb ajánlatom! - A férfi a páros után sietett és most a fiú arcába tolta az aktatáskát. - Nem kell kipróbálnod, csak add el! Az első bevételt akár meg is tarthatod! Tudod, az én arcomat már ismerik, de hogyha egy ilyen jóképű fazon, mint te, árulná, biztosan több vevő lenne!

- Azt mondtam, elég! - Michael gyilkos tekintettel mutatta fel a férfinek az igazolványt, amit a tábornagytól kapott. A fehér hajú férfi látványosan lesápadt és hátrált pár lépést. Remegve figyelte, hogy mi fog történni, és ekkor vette észre a lány kezébe a telefont, ami minden eddigi beszélgetésüket rögzítette.

Olyan hirtelen történt minden, hogy Michael fel sem fogta rendesen. A férfi kikapta Olivia kezéből a készüléket és rohanni kezdett, ki a vaskapun, a lánnyal a nyomában. A fiú csak pár pislogás után csatlakozott és kisprintelt a forgalmas utcára.

Olivia meglepően jól futott magassarkúban, bár messze nem olyan jól, mint tornacipőben. Ezért talán megbocsátható, hogy a fehér hajú férfi egyre távolodott. Amikor a lány megelégelte a szenvedést, pár pillanat alatt lekapta a cipőit, és mezítláb folytatta az üldözést.

Amikor elég közel került a férfihez, egy jól irányzott dobással eltalálta a hátát a cipővel, mire a férfi lelassult. Ezt megismételte a másik cipővel is, és úgy tűnt, mindjárt utoléri. Arra azonban nem számított, hogy az üldözött jól ismeri a környéket, és hogy melyik utca hová vezet.

A fehér hajú lekanyarodott egy szűk utcába, amit Olivia majdnem nem tudott bevenni, és eltűnt az egyik sikátorban. A lány a célpontját elvesztve lassabb tempóra kapcsolt és így Michael is végre utolérte.

- Magassarkúhoz képest elég jól futottál... - Jegyezte meg a fiú lihegve, aki nem volt hozzászokva az ilyen távok lesprinteléséhez. - Hol van a gyanúsított?

- Valahol errefelé kell lennie. - Nézett körbe Olivia a szűk és sötét sikátorban, ahol utoljára látta eltűnni a férfit.

- Hívjunk segítséget? - Szólalt meg Michael, amikor már egy ideje a szűk utcák rengetegében bolyongtak. Pont, mikor ezt megkérdezte, felvillant az a fehér hajkorona, ami csak és kizárólag a gyanúsítotté lehetett.

- Ott van! - Kiáltott fel a lány, és ismét rohanni kezdett. A férfi egyből észrevette őket és újrakezdődött a hajsza.

A sötét utcákon cikáztak, és már csak pár méter volt hátra, hogy a lány végre megkaparintsa a férfi gallérját, amikor a fehér hajú felugrott egy ablakpárkányra. Olivia egyből utána ugrott, de miután az ablakban fény gyúlt, inkább visszatért a földre. Kétségbeesetten figyelte, ahogy a gyanúsított egyre feljebb jut, egészen a házak tetejéig. Amikor felért, egy gúnyos mosollyal meghajolt, majd elrohant.