Másvilág

6. Fejezet

Végül a lány egész estéje elment a kutakodással, és a reggeli futása helyett kellett megcsinálnia a házit. Viszont nem tudott a statisztikára koncentrálni, mert folyton a gyógymódok keringtek a fejében, és az, hogy mit írtak róluk.

Ez az állapot az egész napjára hatással volt. Az órákon nem figyelt, nem a feladatot csinálta és még a szalagavató próbáján is teljesen el volt kalandozva.

– Olivia! Mit csinálsz? – Kérdezte meg Michael negyedjére is, amikor a lány ki akart fordulni akkor, amikor nem kellett volna. – Mi van veled ma? Ennyire megbántott, hogy Carollal táncoltam?

– Ki az a Carol? – Kérdezett vissza a lány, amikor meghallotta a számára ismeretlen nevet.

– Az a szőke, alacsony lány, akivel tegnap táncoltam.

– Szóval őt Carolnak hívják. Jó tudni. – Bólogatott Olivia, míg Michael zavartan figyelte.

– De nem ez volt a kérdés.

– Ma van edzésed? – Kérdezte a lány, mintha meg sem hallotta volna Michaelt.

– Van.

– A tábornaggyal?

– Igen.

– Akkor elmennék veled. Van egy kis elintéznivalóm. – A fiú válaszul bólintott. Ha bármit is mondott volna, Olivia úgysem hallotta volna meg, annyira el volt kalandozva.

A próba végeztével Michael elment átöltözni, hogy mire Alan megérkezik, már készen legyen. Eközben Olivia helyet foglalt a lelátón és tovább kutakodott a telefonján. Csak akkor emelte fel a fejét, amikor hallotta kinyílni az ajtót. Ahogy meglátta a tábornagy ezüstös-szürke haját, felpattant és egy tisztelgés keretében elé állt.

– Olivia, ugye? – Szűkítette össze amúgy is keskeny szemeit a férfi.

– Igen.

– Mi járatban?

– Egy kérdésem lenne. – Alan bólintott jelezve, hogy folytassa. – Van olyan megbízás, amit én is el tudok végezni, és gyorsan nagy pénzösszeghez juthatok vele? – A tábornagy meglepődött, de aztán elgondolkozott.

– Hmm. Mostanában gyanakodunk egy tagra és vele kapcsolatban kéne alátámasztani a kételyeket. Mondjuk ez nem egyemberes munka.

– Nem baj! Ha a tábornagyúr megengedi, akkor szívesen megcsinálom, bárkivel.

– Este még felhívlak. – Intett a magas férfi és otthagyta Oliviát. A lány fejében megfordult a kérdés, hogy mégis, hogy hívja fel, ha nincs meg a száma, de aztán rájött, hogy a tábornagynak hozzáférése van bárki személyes adataihoz, így ez neki nem jelent akadályt. – Michael, kezdünk! – Kiáltotta a férfi mély hangján, mire megjelent a fekete hajú fiú egy laza rövidnadrágban és testhezálló rövidujjúban.

Ez a szett kihangsúlyozta férfias alkatát, kidolgozott izmait és széles vállát. A lánynak nehezére esett levenni a tekintetét Michaelről, de meg kellett állapítania, hogy a tábornagyot még így sem körözi le.

A két fiú most közelharcot gyakorolt, a kemény padlón, ami alapjáraton is elég fájdalmas, nem még úgy, hogy szó szerint földhöz vágnak. Michael sokszor felnyögött, amikor padlóra került, de akármekkorát koppant mindig felállt és ennek eredményeképp egyszer sikerült viszonozni a gesztust a tábornagynak.

– Szép. – Bólogatott Alan miközben felkászálódott a padlóról. Amint feláll, Michael füléhez hajolt és belesuttogott. – Ő az a lány, akivel a legutóbb beszélgettél? – A fiú bólintott. – Akkor mutasd meg neki, milyen fából faragtak. – Vigyorgott a férfi és egy pengét szúrt Michael bicepszébe. A fiú odakapta a tekintetét és kihúzta a kést. A vérével együtt fekete folyadék folyt végig a karján.