Másvilág

24. Fejezet

Olivia lefagyott. A mélységbe bambult, ahová pár pillanattal korábban a fiú vetette magát. Már nem látta Michaelt, mert hangyává zsugorodott a távolodás következtében, de olyan érzése volt, mintha bármikor megszólalna mögötte és közölné, hogy az egész csak egy álom volt. De nem így történt. A lány végül úgy döntött, hogy ha ennyi volt, akkor ennyi volt. Ő is kiugrott a járműből, mielőtt a vadászgépek végleg megsemmisítenék.

Életében először akkor imádkozott. Imádkozott, hogy Michael ne haljon meg és találkozzanak. Hogy ne így legyen vége a történetüknek. Hogy még folytatódhasson...

A szél az ejtőernyőt egy fa felé sodorta, amire fel is akadt. Szerencsére a mentőosztag hamar megérkezett és leszedték a lányt a fáról majd egyből a főhadiszállásra szállították, hogy visszaállítsák a véroxigén szintjét.

Olivia egész végig egy szót sem szólt, csak sírt. A sós könnyek feláztatták az egész arcát és lassan már görcsbe állt az arca a sok kesergéstől. De nem hagyta abba. Nem érdekelte, mit gondolnak mások, neki Michael igen is fontos volt és megérte sírni miatta.

– Olivia! – A lány szobatársai jelentek meg Carollal együtt.

– Jól vagy? – Kérdezte a szőke lány, aggódóan a betegágyhoz hajolva. A fekete hajú különleges szemeit Carolra vezette, de továbbra sem mondott semmit.

– Hülye kérdés. – Jegyezte meg Sarah. – Láthatóan nincs jól. – Egy mosollyal próbálta felvidítani Oliviát, de nem sikerül.

– Szerintem jobb, ha most egyedül hagyjuk. – Szólalt meg Fiona felmérve a helyzetet.

– Ezért rángattatok ide? – Háborodott fel egyből Angelina.

– Fogd be! – Helen egyből nyakon vágta, mire a vékony lány teljesen kiakadt, de még mielőtt bármit is mondott volna, a többiek kirángatták.

– Jobbulást! – Intettek még utoljára a lányok és becsukódott az ajtó. Olivia megengedett magának egy halovány mosolyt az előző jelenet után, de hamar elkomorodott, amikor eszébe jutott, hogy Michaelt senki nem látogathatja már meg így.

– Még hogy nem értem, amit érzel! Nekem is nagyon fáj. Lehet, hogy nem úgy, de majd szétszed. – Motyogta. – Mégsem adom fel. Akár elértem a célomat, akár nem. Keresek egy másikat! Michael, miért vagy ilyen bolond? Miért akarsz folyton meghalni? Miért gondolod azt, hogy ennyi volt? Milyen istened van neked, hogy mindig így végzed? – Kopogás hallatszott az ajtón, majd belépett egy alak.

– Hogy érzed magad? – Kérdezte Alan. – Fel tudsz állni?

– Még nem próbáltam. – Válaszolt a lány, miközben felült az ágyban.

– Nem festesz valami jól.

– Nem csodálkozom. Elvégre fontos volt nekem... .

– Még ne temesd el a dolgokat olyan mélyre.

– Ezt hogy érted?

– Még életben van. – Olivia hitetlenkedve nézett a férfire. – Törött a keze, a lába, a válla és agyrázkódása is van, de a szíve még dobog. – Magyarázta Alan, de a lány már rég nem figyelt. Kipattant az ágyból és kirohant az ajtón. – Hé, óvatosan! Nem kell ennyire sietni! – Kiáltott utána Alan miközben próbálta utolérni.

– Hol van Michael? – Állított meg a lány agresszíven egy ápolót.

– A-a sürgősségi osztályon. – Rebegte a nővér. – Várjunk csak! Te is egy beteg vagy nem? Nem szabad itt rohangálnod! Azonnal menj vissza a szobádba! – Az ápoló hiába próbálta elkapni a lányt, Olivia még így is gyorsabb volt nála. – Állj meg! – Kiáltozott a nővér kétségbeesetten.