Másvilág

19. Fejezet

Az éj sötétjében a csillagok adtak fényességet a kis lyukakon keresztül a szobának, ahol két fiatal feküdt álmatlanul. Az egyik azért nem tudott aludni, mert folyton járt az agya, míg a másik azon gondokozott, hogyan fogalmazza meg mondanivalóját.

– Alszol? – Szólalt meg végül halkan, mire a másik kizökkent a gondolatok rengetegéből.

– Nem. – Válaszolt egy kis idő után és arrafelé nézett, ahol a vörösnek feküdnie kellett.

– Nem várom el, hogy újra legjobb barátok legyünk, de bocsánatot kérek mindenért, amit valaha tettem. – Olivia meglepődött. Ilyet még soha nem hallott Sarah-tól ezért nagyon meglepte, de csak egy hümmögéssel válaszolt, majd a fal felé fordult. Sarah arcára halvány mosoly kúszott, és ez a megkönnyebbült érzés vezette el az álmai mélyére is.

– Angelina megérkezett! – Az ajtó hangosan kicsapódott, és a szobába lépett egy magas és már-már egészségtelenül vékony lány. Olivia és Sarah riadtan ugrott ki az ágyból, mind a ketten támadásra készen. – Üdv, csírák! Mától én vagyok a főnök és mindenki azt csinálja, amit mondok! Úgyhogy taka' arról az ágyról! – Az Angelina nevezetű lány Sarah ágyára mutatott, mire a vörös régi énjéhez visszatérve felháborodott.

– Szó sem lehet róla! Én voltam itt előbb!

– Megmondtam, hogy én vagyok a főnök! – A vékony lány hátradobta hosszú, szürkés-zöldes haját és kioktatóan felemelte veszélyesen hosszú körmökben végződő ujjait. Olivia mintha egy vörös démont és egy szürkés kígyót látott volna egymással szemben állni.

– Angelina! – Az ajtóban egy szigorú kinézetű, szemüveges lány jelent meg.

– Helen! Mit keresel te itt?! – A vékony lány kiakadva fordult az újonnan érkező felé. – Azt hittem végre megszabadulok tőled, de mindenhol ott vagy! Ha te itt vagy, akkor én más szobában alszom!

– A-a! Ez a szabály, ezt kell követni! – Helen karon ragadta Angelinát és kivonszolta. – Bocsájtsatok meg, hogy ilyen korán felvertünk titeket. Beszélek a fejével, addig is jó pihenést! – Gondosan becsukta maga mögött az ajtót, mire Olivia döbbenten rogyott az ágyára.

– Ha az a fruska lesz a szobatársunk, én panaszt fogok tenni! – Nyávogta Sarah, miközben visszamászott a meleg paplan alá.

– Úgy tűnik ez a Helen kordában tudja tartani... . – Motyogta a fekete hajú, és ő is visszafeküdt.

– Én is ilyen szörnyű voltam? – Kérdezte Sarah egy kis idő után.

– Igen. – Olivia egyből rávágta az őszinte választ.

– Legalább egy kicsit gondolkozhattál volna... – Duzzogott a vörös, majd egy nagy ásítás keretében visszaaludni készült, de ismét kinyílt az ajtó.

– De én az ablak mellett akarok aludni!

– Nem mindegy? Majd napközben annyit leszel az ablak mellett, amennyit csak akarsz!

– De az nem ugyan az! Én a csillagokat akarom nézni, miközben elalszom!

– A csillagokat ebből az ágyból is látod, mivel pont felette van egy fényáteresztő lyuk!

– De akkor reggel a szemembe fog sütni a nap!

– Nem fog, ez nem a keleti oldal! Ide reggel soha nem süt be a nap! Ha meg annyira zavar, akkor vegyél egy alvómaszkot!

– De úgy nem látom a csillagokat!

– Azt az elkényeztetett p*csádat! Itt alszol, és kész! Ez itt a katonaság, nem a királyi palota, ahol minden kívánságodat teljesítik!