Másvilág

15. Fejezet

Egymásba karolva léptek ki a függöny mögül és álltak be a helyükre. Aztán megszólalt a zene és kezdetét vette a varázslatos keringő, amit annyit gyakoroltak.

De hiába gyakorolták el majdnem minden nap, rengeteget hibáztak, a tánctanár meg fogta a fejét a függöny mögött. A fekete hajú fiú sem volt a toppon. A próbákon minden rendben ment, de most, élesben semmi nem akart sikerülni.

– Bocsi. – Motyogta Michael már sokadjára, mire Olivia megszólalt.

– Mi van veled? Eddig tök jól ment!

– Olyan gyönyörű vagy, hogy elvonod a figyelmem és mindig elrontom. – Válaszolt Michael, mire a lány elhallgatott és próbálta eltakarni azt a halvány pírt az arcán, amit a fiú szavai idéztek elő.

A zene elhalkult, a közönség pedig tapsviharban tört ki. Voltak, akik hangosan ujjongtak, voltak, akik csak szélesen mosolyogtak és voltak olyanok, akik könnyekben törtek ki. Az utóbbi kategóriába tartozott Lea, Olivia nővére, oldalán Richterrel, aki próbálta megvigasztalni. Ez a látvány a fekete hajú lányt is megmosolyogtatta és egy kuncogással fordult el, hogy elmenjen átöltözni.

– Várj! – Fogta meg a kezét Michael. – Még nincs vége. – A lány kérdően nézett a mélyfekete szempárba. – Még van egy ráadás. – Vigyorgott a fiú és magához vonta a zavarodott lányt.

– Nem volt szó ráadásról.

– A tánctanár megkért mindenkit, hogy improvizáljunk valamit. – Vonta meg a vállát Michael, miközben kifordította a lányt.

– Hozzám ez nem jutott el.

– Sarah biztos nem mondta el. Pedig megkérték rá.

– Tőle ne várjanak semmit. – Nevetett fel Olivia, mire a fiú szíve ismét nagyot dobbant. A szikrázó szemek, a lebegő hajtincsek, az a széles mosoly... A gyönyörű ruha, és a tény, hogy a karjaiban tartja egy szorítás volt kemény szívén, ami úgy tűnt megrepesztette a mélyben felhúzott falakat.

– Olivia! – Kiáltotta valaki a lány nevét a tömegben, mire a két fiatal elengedte egymást.

– Köszönöm a táncot. – Hajolt egy aprót a lány, mire Michael is bólintott.

– Én köszönöm. – Azzal intettek és mind a ketten a saját családjukhoz mentek.

– Olivia, olyan gyönyörű voltál! Bár nekem is lett volna pénzem ilyen szépnek lenni az esküvőmön! – Lea patakzó könnyekkel szorította meg húgát.

– Miről beszélsz? – Kérdezte felháborodottan Richter. – Te is pont ilyen gyönyörű vagy, mindegy mi van rajtad!

– Ezt csak azért mondod, mert a férjem vagy!

– Ez az igazság!

– Úgy van! – Bólogatott Olivia is buzgón. – Most is sokkal szebb vagy, mint én, úgyhogy nem tudom miről beszélsz! – Lea végignézett a saját barack színű ruháján, majd Olivia habos-babos, hercegnős megjelenésén és újra könnyekben tört ki.

– Nem is igaz! Mind a ketten hazudtok! És soha nem leszek olyan szép, mint Olivia!

– Jaj, Lea! Butaságokat beszélsz! Ha nem is mindenkinek, de nekem mindig te leszel a legszebb. – Húzta magához feleségét Richter.

– Úgy szeretlek Richter, remélem tudod! – Fúrta a fejét Lea a férje ingébe.

– Persze hogy tudom. – Mosolygott a férfi.

– Tombolnak a hormonok? – Lépett elő Noah a nővérét vizsgálva. Richter válaszul bólintott. – Akkor amíg Lea lenyugszik, én megtáncoltatom Oliviát. Szabad lesz?