Elkaplak ha elesel (Robby Keene ff.)

☆Halálközeli legyek☆

A vacsora óta Sammel mindenhova együtt mentünk, mint régen. Újra elválaszthatatlan ikrek lettünk. Most éppen Moon kocsija felé tartottunk, tudni akartuk, miért seenelik minden
üzenetünket, és miért nem állnak szóba az iskolában velünk. Sam kinyitotta a hátsó ajtót, és bepattantunk. A lányok visításba kezdtek.

- Mi az Isten, lányok?! - fordult hátra Yasmine ijedten.

- Azt hittük, hogy hajléktalanok vagytok! - rémüldözött Moon is.

- Miért kerültök minket? - tért ki hisztijük elől a tesóm.

- Hüh, mit gondolsz Sam? Kyler mesélte  mit mondtál! - szólt Yasmine lekezelően.

- Miért, mit mondott?

- Nem jegyzeteltem, de hogy jobbnak hiszed magad nálunk. Előttünk egy kis senki voltál, szintúgy mint te, Hannah. - nézett rám lekezelően.

- Mi lettünk a gyapmestereitek is! - szólt közbe Moon.

- Nem mondtam semmit rólatok, és nem is ez történt! - fakadt ki a mellettem ülő.

- Ó, Kyler mesélte hogy mi történt. És hogy hol történt - mérte végig az ikremet Yas.

Eltátottam a szám. "Mi a..?! Mit hazudott az a kis... "- Ám ráeszméltem, hogy a lányoknak is annyira át van mosva az agya, mint Samnek volt, szóval bármit is mondott, simán beveszik.

- És egy moziban?! Undi. - szólt hátra a másik lány.

- Bármit is mondott az a hülye, hazudott! - álltam ki a tesóm mellett.

- Te is Hannah látom azt gondolod, mint a nővéred! Helyettünk a kis beszarikkal lógsz! - mondta hitetlenkedve a szőke.

Elöntött a harag a lány iránt. Miért beszél így a fiúkról?! A végén még éppen Demetri lesz a pasija...

- Csak kérjetek bocsánatot, és újra barik
lehetünk! - próbált mostmár békíteni Moon, elfelejtve a dolgokat, mintha nem vágtak volna súlyos szavakat a fejünkhöz.

- Vagy ne - Yas felemelte a mutató ujját -, és tűnjetek Moon kocsijából!

- További jó burrito okádást! - köszöntem, és kiszálltam az autóból mielőtt mindketten kaptak volna egy pofot. Sam is követett.

A kocsiajtót direkt nyitva hagytuk mindketten, mert a különböző oldalon szálltunk ki. Hátha megint hisztiznek majd a homelesstől...

- Hé, ne hagyd nyitva az ajtót, megöletsz minket! - kiáltott utánunk Yasmine, de még se lőttük.

Sietősen távoztunk a parkolóból.

•••

Másnap az ebédlőben nem volt hova ülnünk. Először Yasminék asztala felé indultunk, de a lány undokul levette a táskáját az asztalról, és az üres székre tette, csak hogy ne legyen helyünk.

Intettem a nővéremnek a fejemmel, hogy én a fiúkhoz mennék, ám Sam ekkor odalalépett Aisha asztalához, akivel azt hittem, jóba van. De hát, tévedtem...

- Jaaaj, eszedbe se jusson! - mondta gúnyosan a "barátnő".

- Ne már, valahol ülnünk kell... - suttogta a nővérem, elsápadt arccal.

- Menj Kylerhez! Az nem akkora szopás... - válaszolta. "Már mindenki ekkora seggfej lett ebben a söpredék iskolában?!"

Sam valamit a fejébe vett, láttam a szemeiből. Immár elszántan lépkedett Kyler irányába, aki pont háttal ált nekünk. Megkopogtatta a hátát, a fiú meg megfordult.