Elkaplak ha elesel (Robby Keene ff.)

☆Gyorsan jött, mély barátság☆

- A janagi, vagy janagiba, a régiótól függően, kizárólag a szasimi vágására használt kés. Ezt a kést az első utamról hoztam, Okinaváról. Voilà! A híres LaRusso ponzu toro!

Apu minden péntek este különböző sushit készített nekünk, ezt is hosszú magyarázattal dúsítva, amit anya kis tapssal díjazott. Evés közben mindig a történeteit mesélte el, amit Mr. Miyagi szenszei-jel élt meg, közös karatés múltjukban.

Ezen a péntek estén annyi különbség, hogy Anthony helyén ma Kyler ült. Apa a vendég felé nyújtott egy tányért, a vacsorával rajta.

- Oh, nem kérek, nem szeretem a sushit... - vágta rá a fiú.

- Biztosan nem kostolod meg? - kérdezte anya kezét tördellve.

- Szétomlik a szádban. - tette hozzá apa.

- Nem, a haltól hányingerem van.

"Mekkora paraszt már ez a Kyler!" - gondoltam magamban.

- De, szereted! És a halrudacska a suliban? - próbálta meggyőzni Sam.

- Ja, a halrudacskát adom. Az is van? - Kyler elvigyorodott.

Legszívesebben pofántöröltem volna a csávót. Ennyire illetlen valaki nem lehet! Borzalmasan irritált. Hatalmas a tűrőképességem de ő már nem fér bele. Remélem Sam hamarosan rájön, hogy kit kapott magának.

- Az nincs, csak ez a friss hal, amit ma vettem a japán piacon. - mondta apa.

- Tudod mit, miért nem keresünk valamit Kylernek valamit amit megeszik, lányok, kijöttök a konyhába?

- Persze... - megint anyu mentett meg a kínos pillanatoktól... Na meg Kylert a kezemtől. Forrófejűségemet mindig utáltam, amilyen kiegyensúlyozott szoktam lenni annyira fel tudja borítani pár cseprő dolog az állóvizet. Ezt apától örököltem. Talán a legrosszabb tulajdonság amit valaha is kapni lehetett.

Sosem szerettem magamban, ha egy cseppet is elvesztem a rendszert amit az életemben felálítottam, főleg tanulás céljából. Szerencsére van gyönyörű eredménye is, mert ha nem látnám a napi kiváló jegyeket türelem - és motiváció hiányában feladnám. Ez vagyok én.

•••

Reggel Samet Kyler vitte suliba, így ma egyedül vezettem odáig. Jónéhány óra elteltével ebédszünetben a fiúkhoz csatlakoztam, mint a tesómmal való vitánk óta minden nap.
Bár a lányokkal nem tisztáztuk a dolgot, már nem annyira haragudtam rajuk, egyszerűen folytatódott a se veled-se nélküled kapcsolatunk Sammel, ami akkor kezdődött, amikor Kyler felbukkant. A lányokkal a legtöbb órán úgyis találkoztam, akkor egymás mellé ültünk. Tehát, asszem minden helyreállt.

A srácokkal ugyanannál az asztalnál ültünk, ahol szoktunk, ám egy mikrofonnal a kezében, Blatt tanácsadó kezdett szónokolni. Egy cseppet a diákok lentebb vették a hangerejüket, ám mikor realizálták, miről fog szólni a szerintük végeláthatatlanul hosszú monológ, mindenhol folytatódott a beszélgetés, ki-ki ahol abbahagyta.

- Az internetes zaklatás NEM vicces. Gonosz üzenetet küldeni valakinek online, ugyanolyan fájdalmas lehet, mintha a szemébe mondanánk. Nem mondok neveket, de tegnap felhívott egy anya, mert a fia bőgött, miután néhányan online gúnyt üztek az arcán lévő hegből.

A tanácsosnő túlságosan kiemelt szavai miatt a termen morajlás futott végig. Többen Elira bámultak, és suttogásba kezdtek a háta mögött.

A fiú a heget eltakarva könnyekkel küszködött. Borzalmasan sajnáltam szegényt, a kegyetlen emberek miatt. Pedig ha tudnák milyen is ő
valójában...