Elkaplak ha elesel (Robby Keene ff.)

☆A győztesem☆

Apa vitt haza. Végig csurogtak a könnyeim, ő meg folyamatosan a Cobra Kairól papolt. Újra és újra elmesélte miket csináltak vele anno, de ezeket a történeteket már legalább 100× hallottam. Még mindig nem akartam el hinni, hogy az apjáról minősíti Robby-t.

Akkor akadt volna ki apám a legjobban, ha a fényben meglátta volna a pofon nyomát, amit Miguel okozott. Igazából az egész esetről nem tudott, mármint arról, hogy eredetileg a buli helyett haza kellett volna vigyem a fiút. A helyzet az, hogy itt nem Robby a rosszfiú, hiszen ő még oltalmazni is próbált engem.

Samnek még aznap elmeséltem mindent. Éjszakába nyúlóan hosszú storytime volt. A fejem fájt már a sok sírástól, a gondolataim meg annyira kavarogtak, hogy alig tudtam elmondani a történteket. Mindketten kifejtettük a véleményünket mindenről, szerencsére Sam nem hozta fel az én és Robby témát. Talán azért, mert kihagytam az ölelős-kézenfogós részeket, vagy talán, mert látta mennyire ki vagyok már akadva a fáradságtól, na meg az érzéseimtől.

Sajnáltam a nővérem, de van nyoma annak amit tett a barátja, és nem is mondtam neki, hogy megtegye, de még akkor este üzenetben szakítottak. Miguel legalább nem írt vissza, hogy veszekedjen, vagy ilyesmi, csak megnézte az üzenetet, és szótlanul elfogadta Sam döntését. (Talán).

Aztán mindketten álomba sírtuk magunkat, összebújva az ágyán. Ő gondolom Miguel miatt, én meg azért, mert kitette apa Robby-t. Nem ezt érdemelte, nem olyan, mint az apja. De azt viszont magamban elkönyveltem, hogy tényleg a vérében van a karate.

Hiányzott a fiú. Bár nem ismerem annyira jól, de máris tudom, hogy ő nem ilyen, mint ahogy apám leírta őt is, és Johnny-t is. Igazából nem tudom, az öregebbekről mit gondoljak. Az tény, hogy a szőkének és apának meg vannak a gondjaik, de ez nem kéne a mi kapcsolatainkra a Cobra Kai-osokkal kihasson. Az is igaz viszont, hogy megvan a hatása Johnny tanítási módszereinek. Bár Miguel menő lett, attól nem kéne a barátaival, főleg esetleg a barátnőjével ilyen agresszívan bánjon. És az, hogy részeg volt, nem mentség az agresszivitásra.

•••

Reggel miután felkeltem, és tükörbe néztem, elborzadtam a látványtól. Szemeim karikásak, szó szerint bedagadtak a sírástól, fél arcom egy része pedig kékeslila színben pompázott. Ennél gázabb önképet magamról rég nem láttam. Gyorsan a sminkasztalomhoz ültem, és elkeztem menteni a menthetőt, mielőtt apa meg nem látja. Kis idő elteltével már lent a kanapén találtam magam a családommal.

- Szóóval... Ez a terv egész napra? - kérdezte anya. A telefonomon írkáltam Sólyommal, akivel megbeszéltük csak a bulis történteket, apa híreket olvasott, Sam a fejéből nézett ki, miközben időjárás-jelentés ment a tévében.

Ezt csináltuk másnap reggel. Mindenki ült a saját kis csendjében, pizsamában.