Elkaplak ha elesel (Robby Keene ff.)

♡Bővülnek a csapatok♡

Hannah szemszöge:

-...és aztán Robby hozzánk költözött. - magyarázta Sam, a többi dologgal együtt, amit ebben a karatés "világban" átélt. Talán nem ő kellett volna beszéljen, hiszen még mindig nem bírtam rávenni a karatéra, de az én mesélésem által akaratlanul is beleszőttem volna Robby-t mélyebben a dologba, ami okozott volna egy kis kellemetlenkedést.

- És a szüleid megengedték? - kérdezte Aisha hitetlenkedve.

- Nincs köztünk semmi, barátok vagyunk. De Hannah és közte viszont, mint már említettem... Lángol a szerelem. - nézett rám sunyi, mosolygós arccal. Na jó, ha nem is én, ő bizony kötelességének érezte belekeverni az én fiumat. "Magamban már így emlegetem egy ideje, minden bizonytalanság ellenére..."

- Állj le, Sam! - kiáltottam lángvörösen. - Inkább menj és hozz még limonádét! - nyomtam a kezébe üres poharainkat, hogy ne kellemetkedjen tovább a fejemen.

- Szóval Hannah, érdekes... De ezt azért Sólyomnak nem mondom el. - mosolyodott el Aisha.

- Kösz. Bár nem mintha sok köze lenne mostmár a magánéletemben. Eddig se volt... - válaszoltam csípősen, és akaratlanul is megsimítottam sebesült alkaromat. Egészen begyógyult mostanra, a megmaradt sárgás-zöld foltok meg nem arról árulkodtak, hogy egy emberi kéz okozta őket.

- Hellooo! Nézd mim van. - Húzott ki egy üveg vodkát a táskájából egy most érkezett lány. Nem volt ismerős, Aisha viszont gondterhelt arcot vágott. Biztos ismerte.

- Hol szerezted?

- Lenyúltam a bárból. - pár másodperc után folytatta. - Jaj nyugiii, a felnőttek részegek, észre se veszik, ha mi is szórakozunk. - Erre már a másik is elmosolyodott.

- Vissza kéne tenned. Bajba kerülhetsz. - mondtam elszántan. Mint tudhatjátok, szeretem betartani a szabályokat, mindig nagyon fontosnak találom betartani őket. Főleg ilyen esetben.

- Te ki vagy? - kérdezte mosolyogva.

- Ó, Hannah, ő itt Tory. Tory, Hannah. - mutatott be Aisha.

- Ó, az a Hannah? - kicsit eltűnődtem. Aisha említett volna neki? - Ne már, mintha bárki is keresne egy üveg vodkát. A fél ezüstkészletet lenyúlhatnám, észre se vennék.

- Nem kéne semmit ellopnod. - szóltam megrökönyödten.

- Te apáca vagy? - kérdezte gúnyosan. Nem volt túl szimpi a csaj. Az első benyomását elszúrta. - Na, akkor iszunk, vagy nem? - nézett Aishára. A lány meg tovább rám.

- Jó, csak egy pohárral. - adta be végül a derekát.

- Ez a beszéd! - És elhúztak. "Ha elkapják őket, nem az én bajom." - gondoltam, és visszamentem Robbyhoz, a gyümistállal.

•••

- Sajnálom a dolgot. - mondta Robby, miután elmeséltem mindent. Már hazafelé pakolásztunk.

- Aisha azzal barátkozik akivel akar. Amúgyis Sam barátnője, nem az enyém. Ha zavarja, ő állítsa meg, bár úgy látom, nem izgatja. - néztem végül mosolyogva a nővérem felé, aki egy utolsót csobbant a medencébe. Olyan volt mint egy kisgyerek. Ilyen őszinte mosolyt Miguellel való szakításuk óta nem láttam. Végre a régi volt. Túllépett belül.

- Gyerekek, nem láttátok a pénztárcámat? - jött oda anya hozzánk.

- Eltűnt a pénztárcája? - kérdezte Robby.

- Itt kell lennie valahol... Addig körülnéztek?

- Megyek a partra. Talán leadták a vízimentőknek. - szólt aztán a fiú, és lelépett. Bennem egy egészen erős gyanú kezdett megfogalmazódni. Felnéztem a teraszra ahol Tory és Aisha ólálkodtak. Határozottan felmentem hozzájuk.