Hannah LaRusso egy jó tanuló, nagyon okos, 16 éves lány. Karate kedvelő családban, középső gyerekként nőtt fel, ezért ikernővérével, Samanthával 8 éves korukig űzték a küzdősportot, ameddig szenszei-jük, Nariyoshi Kesuke Miyagi elhunyt. A lány élete...
- Nem, inkább maga nem érti. A fiamat piszkálják minden egyes nap. Mindenfélét mondanak. Béna, lúzer, nyúlszáj. Ez így nem mehet tovább! - anya egy tálban vigasztaló sütit tett le elém. Nem kellett.
Kisírt szemmel ültem a konyhaasztalnál. Szinte alig láttam már ki szememnek mondható rés között. Megint b@sztattak. És talán ez volt az eddigi legrosszabb. Kyler és bandája megkeserítette az életem.
- De tenniük kell valamit az ügyben! Közzé tesz egy felhívást?
- Ne tegyen közzé felhívást! - szinte suttogva kiáltottam. Anyám mézesmázasan csendre intett.
- Csak... Név szerint ne említse, ne érezze rosszul magát. Ez csírájában fogja elfojtani... - "Nem fog ez elfojtani semmit! Csak rosszabb lesz!" - a fejem hasogatott már a sok bőgéstől. Elegem volt.
- Tudod, hogy mit csináltál? - vontam kérdőre tettével kapcsolatosan anyut. Kétségbeesetten néztem rá. Egyáltalán nem érti a helyzetem és ez nem is segít! Mindenki tudni fogja, kiről van szó, ha csak a szájam is megemlítik...
- Az iskolának tudnia kell, hogy ez a viselkedés nem tolerálható!
- Hát nem érted?! Sose állnak le ezzel mert lúzer vagyok! - csigorgattam fogaimat újabb könnyekkel küszködve.
- Ez nem igaz!
- Ébredj már fel!!! - csaptam az asztalra, és felpattantam. - Szörny vagyok. Nem lesznek barátaim, csak Demetri, nem lesz barátnőm, soha nem leszek más, csak a fiú fura szájjal! - anyu megdöbbenten fogadta kirohanásomat, de immár semmi nem érdekelt. Berohantam a szobámba, s becsaptam magam mögött az ajtót. Hasravetődtem, és zokogni kezdtem. Aztán elővettem a telefonom, és felhívtam őt, aki talán segíthet. Bár csak akkor ismertem meg, ez a lány más volt, és megérthet.
- Eli... Minden oké? - kérdezte, csilingelő hangjába némi aggodalom keveredett.
Behunytam a szemem, s kifújtam a levegőm. "Hanghívást kezdeményeztél" - ez állt annak a csevegésnek a legtetején, amit megannyiszor újra és újra elolvasok az utóbbi időben. Ekkor vette fel a telefont, és segített rajtam ő először a zaklatásaim ellen. Egy hónap múlva lesz egy éve, hogy Hannah először segített rajtam. Ami azt is jelenti, hogy kábé nyolc hónapja nem beszélünk, és bő három hónapot töltetthettem mellette úgy, hogy kölcsönös volt a legjobb barát viszonyunk. Aztán Keene elvette tőlem. Meg fog bosszúlni tetteiért!
A tetkó, és a szép emlékek maradtak belőle, nameg a fogadás, miszerint meg kell a sólyom sérójának színét is változtassam, a sajátomhoz mérten.
- Kész is, tesó! - szólt rám a tetoválóművész, s eltette készülékét, amelyről letörölte a piros festéket.
- Kösz, Rico. - biccentettem, miután felkeltem a kezelőágyról.
- Minden jót! - Ekkor jött Moon oda hozzám, és meglátta a mellkasomra tetovált félholdat, melybe nevét vésettem.
