A délután hátralevő részében, bár a család többi része lenyugodott, anyu és a nagyi továbbra is marták egymást. Szerencsére nem olyan hangosan, csak a megjegyzéseikkel. Az első veszekedés azóta most kezdődött el. Sammel félre vonultunk, hiszen semmi kedvünk nem volt hallgatni őket. Majd a nővérem fel hívta Miguelt. Nem űzött el, csendben ültem mellette a telefonommal a kezemben.
- Szia! - hallottam a fiú hangját.
- Szia. - beleintettem a képernyőbe én is, aztán folytattam az Instázást. - Jó látni téged! Itthon kitört a harmadik világháború...
- Oh, mi történt?
- Anyám és a nagyi, néha egymásnak ugranak. - felelte a nővérem. - A hétvégén biztos én leszek a békéltető. Vagy Hannah. De azt nem hiszem. - erre megcsaptam egy díszpárnával.
- Oké. Gondoltam holnap elmehetnénk moziba...
- Lehet vasárnap? - kérdezte Sam.
- Egész nap Cobra Kai edzés lesz. - válaszolt a fiú
- Egész nap? Az nem túl megterhelő...?
- A szenszei szerint megnyerhetem a bajnokságot. Muszáj edzenem...
- Gondolkoztam... - kezdte a lány. - Van egy csomó másik dodzsó a Völgyben... Esetleg, kipróbálhatnál egy másikat.
- Mi? - értetlenkedett - Soha nem tennék ilyet Lawrence szenszei-jel. Mármint kemény de minket is azzá tesz. Kérdezd Aishát, Sólymot! Bár Sólyom most kórházban van, tetanusz oltást kap...
- Mi a fa... - ekkor bejött a nappaliba apa, a konyha felől pedig nagyon éles kiabálás hallatszott, ezért félbehagytam a káromkodást.
- Lányok, azonnal jönnötök kell, a nagyi és anya megölik egymást, gyertek!
- Jó, mindjárt jövünk...
- Kivel beszélsz? - apa gyanúsan méregette Samet.
- Senkivel. A labortársammal. - füllentette.
- Jó, gyere! - hagyta rá apa, azzal kiviharzott, vissza a konyhába. Sam elköszönt, és apu után sietett. Ezzel egyidejűleg Eli is felvette a telefont, hiszen közben rácsörögtem.
- Sólyom Moskowitz, mégis hogy képzeled, hogy kórházban vagy, és a legjobb barátnődnek nem is szólsz?! - kiáltottam a telefonba. - Miért Migueltől kell megtudnom, hogy tetanuszt kapsz?!
- Nem akartalak megijeszteni Hann, nyugi. Ha fel is hívtalak volna, ugyanígy reagáltál volna, szóval mindegy. Semmi gáz amúgy, jól vagyok. Megharapott egy kutya edzésen.
- Jesszus, hova vitt az a pszichopata vadállat?! - szörnyülködtem.
- Egy autóbontóba, ahol mindent összezúzhattunk, majd ránkeresztett egy csapat éhes kutyát...
- Úristen... Nem normális. - mondtam fejem csóválva, közben a fiú felröhögött a vonal végén. Élveztem, hogy bármit is mondok Johhny-ról, nem szól le, mint ahogy Aisha vagy Miguel tenné, hanem egészen jól reagál le mindent. De az is meglehet, hogy csak én vagyok kivétel. - Várod a bajnokságot? Ne haragudj, elfelejtettem, hogy lesz.
- Semmi gond, Hannah, de túlhajszolod magad! Minden nap későn, fekszel túl sokat tanulsz... Minden oké otthon? Vagy veled...?
- Mhm... Csak nem is alszom túl jól mostanság... Ezért aludtam el miközben tetováltak is... Nem tudok koncentrálni az utóbbi időben rendesen...
- Szerintem próbálj arra figyelni, hogy minden rendbe jöjjön, és pihenj sokat, oké? Hidd el, egy kiadós alvás mindig segít!
- Biztos... Megpróbálok időt keríteni rá. Látod, most te adtál jó tanácsot, nekem is hálásnak kéne lennem!

YOU ARE READING
Elkaplak ha elesel (Robby Keene ff.)
FanfictionHannah LaRusso egy jó tanuló, nagyon okos, 16 éves lány. Karate kedvelő családban, középső gyerekként nőtt fel, ezért ikernővérével, Samanthával 8 éves korukig űzték a küzdősportot, ameddig szenszei-jük, Nariyoshi Kesuke Miyagi elhunyt. A lány élete...