Elkaplak ha elesel (Robby Keene ff.)

☆Nosztalgiázás☆

A délután hátralevő részében, bár a család többi része lenyugodott, anyu és a nagyi továbbra is marták egymást. Szerencsére nem olyan hangosan, csak a megjegyzéseikkel. Az első veszekedés azóta most kezdődött el. Sammel félre vonultunk, hiszen semmi kedvünk nem volt hallgatni őket. Majd a nővérem fel hívta Miguelt. Nem űzött el, csendben ültem mellette a telefonommal a kezemben.

- Szia! - hallottam a fiú hangját.

- Szia. - beleintettem a képernyőbe én is, aztán folytattam az Instázást. - Jó látni téged! Itthon kitört a harmadik világháború...

- Oh, mi történt?

- Anyám és a nagyi, néha egymásnak ugranak. - felelte a nővérem. - A hétvégén biztos én leszek a békéltető. Vagy Hannah. De azt nem hiszem. - erre megcsaptam egy díszpárnával.

- Oké. Gondoltam holnap elmehetnénk moziba...

- Lehet vasárnap? - kérdezte Sam.

- Egész nap Cobra Kai edzés lesz. - válaszolt a fiú

- Egész nap? Az nem túl megterhelő...?

- A szenszei szerint megnyerhetem a bajnokságot. Muszáj edzenem...

- Gondolkoztam... - kezdte a lány. - Van egy csomó másik dodzsó a Völgyben... Esetleg, kipróbálhatnál egy másikat.

- Mi? - értetlenkedett - Soha nem tennék ilyet Lawrence szenszei-jel. Mármint kemény de minket is azzá tesz. Kérdezd Aishát, Sólymot! Bár Sólyom most kórházban van, tetanusz oltást kap...

- Mi a fa... - ekkor bejött a nappaliba apa, a konyha felől pedig nagyon éles kiabálás hallatszott, ezért félbehagytam a káromkodást.

- Lányok, azonnal jönnötök kell, a nagyi és anya megölik egymást, gyertek!

- Jó, mindjárt jövünk...

- Kivel beszélsz? - apa gyanúsan méregette Samet.

- Senkivel. A labortársammal. - füllentette.

- Jó, gyere! - hagyta rá apa, azzal kiviharzott, vissza a konyhába. Sam elköszönt, és apu után sietett. Ezzel egyidejűleg Eli is felvette a telefont, hiszen közben rácsörögtem.

- Sólyom Moskowitz, mégis hogy képzeled, hogy kórházban vagy, és a legjobb barátnődnek nem is szólsz?! - kiáltottam a telefonba. - Miért Migueltől kell megtudnom, hogy tetanuszt kapsz?!

- Nem akartalak megijeszteni Hann, nyugi. Ha fel is hívtalak volna, ugyanígy reagáltál volna, szóval mindegy. Semmi gáz amúgy, jól vagyok. Megharapott egy kutya edzésen.

- Jesszus, hova vitt az a pszichopata vadállat?! - szörnyülködtem.

- Egy autóbontóba, ahol mindent összezúzhattunk, majd ránkeresztett egy csapat éhes kutyát...

- Úristen... Nem normális. - mondtam fejem csóválva, közben a fiú felröhögött a vonal végén. Élveztem, hogy bármit is mondok Johhny-ról, nem szól le, mint ahogy Aisha vagy Miguel tenné, hanem egészen jól reagál le mindent. De az is meglehet, hogy csak én vagyok kivétel. - Várod a bajnokságot? Ne haragudj, elfelejtettem, hogy lesz.

- Semmi gond, Hannah, de túlhajszolod magad! Minden nap későn, fekszel túl sokat tanulsz... Minden oké otthon? Vagy veled...?

- Mhm... Csak nem is alszom túl jól mostanság... Ezért aludtam el miközben tetováltak is... Nem tudok koncentrálni az utóbbi időben rendesen...

- Szerintem próbálj arra figyelni, hogy minden rendbe jöjjön, és pihenj sokat, oké? Hidd el, egy kiadós alvás mindig segít!

- Biztos... Megpróbálok időt keríteni rá. Látod, most te adtál jó tanácsot, nekem is hálásnak kéne lennem!