Elkaplak ha elesel (Robby Keene ff.)

♡Forróság♡

Sólyom szemszöge:

Napok elteltével csak most érkezett vissza Lawrence szenszei. Elhunyt a barátja, akihez látogatóba ment. Fáradtnak, megviseltnek tűnt az arca, mikor bejött a dodzsóba.

Ettől függetlenül, mindannyian izgatottan vártuk a mai edzést. Mr. Kreese bejelentette, hogy eléggé tapasztaltnak talál minket a Cobra Kai dodzsó egyik nagy, új lépcsőfokának megtételéhez. A Coyote Creek erdőben történő edzéshez.

Az ambíció mindenkiben túltengett ennek hallatára, és sokkal kellemesebb volt az erdőben, a fák alatt hűsölni, mint a dodzsóban felfőni a hirtelen jött hőhullám miatt.

- Mindenki vegye át a gi-jét, öt perc múlva kezdünk! - utasított Lawrence szenszei, amint kijött az irodából az öreggel folytatott megbeszélése után.

Mindenki összezavarodva nézett társaira, ugyanis mi nem erről voltunk tájékoztatva. Miguel-lel az oldalamon a szőkéhez indultunk.

- Nem erről volt szó... - mondta nekem a fiú, mintha én nem lettem volna tisztában ugyanezzel.

- Na, mi a baj? - kérdezte tőlünk a szenszei. A többiek is mögénk gyűltek.

- Nincs semmi.... Baj... Csak azt hittük, ma az erdőbe megyünk edzeni.

- Igen. - támasztottam alá Miguel állítását.

- Mi van az erdőben? - kérdezte Lawrence.

- Gondoltam ideje elválasztani a férfiakat a fiúktól. És a lányokat is, akár... - magyarázta Kreese.

- Mivan?

- Coyote Creek. - a szőkének leesett, mire gondol az öreg. Felsóhajtott.

- És ha nem állnak rá készen? - súgta fennhangon a másiknak.

- Az csak egy módon derül ki. - válaszolt Kreese.

- Készen állunk. Bizonyítani akarunk. - érveltem az ötlet mellett. Bár még pontosan nem tudtuk, mi vár ránk, tudtam, fontos dolog ez, ha ennyire komolyan veszik a szenszei-jek.

- Lawrence szenszei-jen múlik. Ha ő rábólint, akkor, és csak akkor, indulhatunk.

- Jó, mire várunk, menjünk! - adta be a derekát a fiatalabb, minden diák ujjongására.

•••

- Uraim, hölgyek! Ez itt a Coyote Creek. - mutatta be Mr. Kreese az erdőbeli helyet, ahova hoztak bennünket. - Két csapatra lesztek osztva; vörös, és fekete. - a csapat színét jelző fejpántokat már fel is vettük. - És ma a veletek szemben állók, nem barátok - nézett össze Aisha és Tory, akik szemben álltak a két csapatot jelképezve -, nem testvérek - néztem Miguelre, aki diadalittasan vigyorogva viszonozta a pillantásomat -, hanem az ellenség. Az utolsó ember csapata győz.

- Hogy vesszük le azokat? - nézett Miguel a fejpántokra.

- Bármilyen módszerrel. Nincs szabály.

- Használd az eszed! Ez csak edzőgyakorlat. - mondta Lawrence szenszei közel sem olyan drámai hangon, mint ahogy az öreg beszélt hozzánk az imént.

- Jó, de ne feledd: ez az életed. Ha elveszik, meghalsz.

- Szegasztok! Bocs hogy késtem. - szólt a kövér, vörös hajú csapattársunk olyan hangon, mint aki most futotta volna le a maratont. Továbbra sem tudom, mit keres ő még itt... - Kurv@ durva dugó volt az autópályán, a GPS-be beírtam a helyet, totál negatív.

Csak ekkor néztem végig az ember öltözetén, ugyanis szakadt farmerrövidujjút viselt egy piros hosszúujjú fölött, ami a paparuhákhoz és trottyos tréningekhez képest igazi glow-upnak minősült. Levette a régi napszemüvegét, és észrevettem, még szakállát bepödörte. Ezt nem csak én figyeltem meg, ugyanis Lawrence szenszei is rövidesen megkérdezte: