Hannah LaRusso egy jó tanuló, nagyon okos, 16 éves lány. Karate kedvelő családban, középső gyerekként nőtt fel, ezért ikernővérével, Samanthával 8 éves korukig űzték a küzdősportot, ameddig szenszei-jük, Nariyoshi Kesuke Miyagi elhunyt. A lány élete...
Estefelé haladt az idő. Kiültem a teraszomra, ahonnan a kaputól egészen a hátsó kertig mindent láthattam. Apa éppen most szedte össze a buli maradványait, én pedig úgy döntöttem, átmegyek a túlsó szobába, Samhez, hogy ne unatkozzak annyira. Nem akartam rá haragudni, azért amit velem tett, ezért is léptem felé inkább én, nehogy azt higgye, én vagyok elutasító vele szemben.
Éppen a laptopján beszélt a lányokkal, így csendben leültem én is az ágyára, úgy, hogy ne legyek benne a képben, de ettől függetlenül, tökéletesen láthassam a képernyőt.
- Valamelyikőtök vegyen fel reggel a suliba! - Szólt nyávogós hangon Yasmine.
- Hogyhogy még nincs kész a kocsid?
- Apám vesz nekem egy újat. Rosszul érzi magát a "szarvas" miatt -, idézőjeleket mutatott a kezével, amit furcsálltam, majd sunyin elmosolyodott - ami a kocsi elé ugrott.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Egy szarvas volt? - húzta össze szemöldökét a harmadik beszélgetőpartner.
- Nem Moon, egy kocsi hátulja. - válaszolta Sam egy lesajnáló pillantással. Láttam, hogy zavarja, hogy én is ott vagyok, de eszembe se jutott elmenni, kíváncsi voltam, mi sül ki ebből.
Moon felkuncogott.
- Ohh, tényleg, igen.
- Még mindig kiráz a hideg... a gondolattól! - vágta ki magát a nővérem - Nem kellett volna elhajtanun... otok...
Ez már határozottan gyanús volt, hiszen az előbb bár Moon nem értette az eseményeket, ha lehetett, még értetlenebbül bambult a képernyőre.
Ám tudtam, ha Sammel történt volna a baleset, biztos elmondta volna. Legalábbis ezzel hitegettem magam.
- Attól a drogostól?! Ha nem húzzunk volna el, már rég a pincéjében lennénk!
Ekkor azonban benyitott a kintről jövő apánk.
- Sam, volna egy perced? - dugta be a fejét az ajtón - Ó, nem tudtam hogy a barátaitokkal beszéltek, akkor visszajövök... - tette hozzá utólag, mert meglátott engem is az ágy másik végében, majd elindult kifelé.
Mostmár Yas arcára is nagy csodálkozás ült.
- Ne, várj egy kicsit! Én fel tudlak venni holnap - szólt Sam, és nézett apáról a laptopra, Yasmine-ra.
- Ohh, kösz! - erőltetett egy meghatódott mosolyt magára a lány, azzal Sam lecsukta a laptopot.
- Csak annyit akartam... - kezdte apa, de az ikrem a szavába vágott:
- Ne! Nézd apa... Sajnálom ami történt, nem kellett volna áthívnom őket az engedélyetek nélkül. - a szemében tényleg láttam a megbánást.
- Talán egy kissé túlreagáltam -, mondta apa, ám a mellettem ülő lány egy mindentudó nézéssel kiszedte belőle az igazat - talán a kissénél jobban, oké? Csak... mostantól hozzanak maguknak fürdőgatyát, rendben?
