Hannah LaRusso egy jó tanuló, nagyon okos, 16 éves lány. Karate kedvelő családban, középső gyerekként nőtt fel, ezért ikernővérével, Samanthával 8 éves korukig űzték a küzdősportot, ameddig szenszei-jük, Nariyoshi Kesuke Miyagi elhunyt. A lány élete...
- Nem tudom, bunyóban hasznát vesszük-e, de ha táncversenyre kell mennünk, győzünk. - mondta Robby, amikor a keréktechnikát gykoroltuk. Annak ellenére, hogy elkéstünk, apa előszeretettel küldött be a vízbe, hiába ment már majdnem tökéletesen. Felnevettünk megjegyzésén, és egy pillanatra meginogtam a koncentrációm elvesztése miatt. Robby rögtön utánamkapott, és megfogta a kezem, nehogy beessek a vízbe. Tappintása áramütésként csapott belém, majd egy pillanatra mélyen egymás szemébe néztünk. Aztán beleborzongtam, és elkaptam a tekintetem. A mai reggel... Hű. De nem eshet meg mégegyszer. Nagyon hülyének érzem magam, hogy hagyom hogy egy deszkás rosszfiú így magába bolondítson hogy aztán játsszon velem. "De hogyan is állhatnék stabilan, ha egyszer levesz a lábamról azzal, ahogy nevet, a viccei, és az, hogy póló nélkül is van?!" Végigsimított a karomon, mire elvettem én azt onnan. A deszkalapot kezdtem bámulni, amikor megérkezett Demetri. Éreztem, tekintete végig engem pásztázott, égett a bőröm minden egyes pillantásától...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Hé, póló és póló nélküli csapat van? Mert én a pólót választanám. Nem mintha neked anélkül kéne lenned, kivéve ha szeretnél, jogod van a választáshoz... - az arcom égett, kínomban bólogattam. Demetri most szó szerint azt mondta, hogy eldönthetem, hogy a fiúkkal téli dodzsó előtt melltartóban császkálhatok, ha akarok.
- Demetri! Gyere ide. - apa mentett meg a további kínos szituációktól. Félszemmel Robbyra néztem, aki kajánul vigyorgott, és a kezembe temettem az arcom. Mikor felpillantottam, apa éppen egy Demetritől kapott lapot szorongatott.
- Ez egy felmentés anyámtól minden megerőltető kar- és lábmozgás alól. - magyarázkodott a fiú. - Szóóval, ha van alternatív feladat számomra... Egy munkafüzet?
- Mutasd a csiszolást! - elégelte meg apa.
- Csiszoljam fel újra? Már elég sima... - mutatott kétségbeesetten a padlóra.
- Nem, nem kell, tényleg. A mozdulatot. Mutasd a mozdulatot! Emlékszel? - A fiú bólintott, majd kezdőpozícióba álltak. - Mehet? Ich!
- Áúúú! Megrúgott! - panaszkodott.
- Miért nem védted Demetri? Megy ez, ez az izommemória!
- Ha nem vette volna észre, nekem nincsenek izmaim.
- Te itt akarsz lenni, Demetri? - kérdezte apa kicsit csalódottan.
- Nem igazán.
- Akkor miért vagy itt?
- Az életben én soha... Mondjuk úgy... Nem voltam népszerű. De legalább volt néhány barátom. Aztán idejött a Cobra Kai, és hirtelen a barátaim karatézni kezdtek, és alfa-f@szok lettek. Szó szerint megfenyegetett a legjobb barátom. Meg akarom mutatni, hogy vissza tudok ütni. - tekintetem elhomályosodott, és a szemem sarkából egy könycsepp hullott alá. Utáltam, hogy idefajultak a dolgok. Sajnáltam Demetrit, és hiányzott Sólyom, hiába vagyok még mindig dühös rá... "De nem mentség, hogy így viselkedjen!" Robby odajött hozzám, hátulról megölelt és megpuszilta a hajam. Tudta, érezte, hogy zaklatott lettem.
