Hannah LaRusso egy jó tanuló, nagyon okos, 16 éves lány. Karate kedvelő családban, középső gyerekként nőtt fel, ezért ikernővérével, Samanthával 8 éves korukig űzték a küzdősportot, ameddig szenszei-jük, Nariyoshi Kesuke Miyagi elhunyt. A lány élete...
- Hannah, te meg hogy kerülsz ide? - kérdezte Robby, miközben feltápászkodott.
- Hiányzott már ez a hely. Jól esett nosztalgiázni... - mondtam mosolyogva - Jól vagy egyébként?
- Mostmár igen. - azzal kihúzott a bunkerből.
- Na tessék, ki érkezett! Örülök, hogy itt vagy Hannah, de akkor neked is fára kell állnod! - mondta apa, miközben leporoltam magam a pár kósza levéltől ami a ruhámra ragadt.
- Azt még meggondolom. Mindenesetre, figyelni foglak! - néztem a mellettem ácsorgó fiúra, aki elmosolyodott megjegyzésemen.
- Szóljatok, ha mennek a rúgások anélkül, hogy leesnétek! - fordult el apu, telefonját elővéve.
- Hova megy? - kérdezte az edzőtársam széttárt karokkal.
- A Devils játszik az Islanders ellen a keleti parton. Keresek egy helyett jobb térerővel. - válaszolta apa.
-Mi lett a zavaró tényezőkkel? - kiáltott utána Robby. Biztos mesélt neki azokról. Már amikor nyolc évesek voltunk, elég keményen elmagyarázta, miért nem lehetett telónk 14 éves korunkig. "Zavaró tényező, lányok..."
Ellenben Anthonynál nem tudta tartani a gyeplőt. A legnagyobb internetfüggő azok közül akiket ismerek. Még Demetrinél is nagyobb, pedig ő sem átlagos.
- A hoki nem számít! ‐ válaszolt a fiú kérdésére.
A srác lemondóan sóhajtott, és hogy feloldjam a kialakuló csendet közöttünk, mesélni kezdtem:
- Legutóbb amikor itt hagyott Sammel q zavaró tényezők miatt, akkor építettük azt, ott - böktem a bunker felé.
- Ki az a Sam? - értetlenkedett.
- Te még sosem találkoztál vele? - A fiú megingatta a fejét - Van egy ikertesóm. - Mondtam, és a gallériámba lépve megkerestem az egyik kedvenc közös képünket. Ez Moon szülinapján készült, teljesen összeöltöztünk.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Azta! Mint két tojás! - csodálkozott. Elmosolyodtam megjegyzésén.
- Hát igen, sokszor nehezen különböztetnek meg minket. De aki igazán jól ismer, tudja, hogy melyikünk Sam és melyikünk Hannah. - Robby helyeslően bólintott, és közben visszamászott a fára. Figyeltem őt.
- Dolgozni is kell, nem? - kérdezte, de nem válaszoltam. Szerintem tart apától, ha ennyire gyakorol. Mi nyolc évesen, nagy lazán bunkerezés után odaálltunk, tudtuk, apától nem kell tartani, főleg, ha ott van Mr. Miyagi is. Mondjuk, az utóbbi néha veszedelmesen viselkedett...
Robby hosszú ideig gyakorolt, főleg a hátrarúgást, aminél az előbb leesett. Egészen jól mentek már a mozdulatok neki.
