Hannah LaRusso egy jó tanuló, nagyon okos, 16 éves lány. Karate kedvelő családban, középső gyerekként nőtt fel, ezért ikernővérével, Samanthával 8 éves korukig űzték a küzdősportot, ameddig szenszei-jük, Nariyoshi Kesuke Miyagi elhunyt. A lány élete...
Otthon videochaten hívott valaki, pont mikor befejeztem a tanulnivalóm. Bár a lányokra, azaz egy újabb békítőmenetre számítottam, mégis Eli volt az.
Furcsálltam, hiszen nem szokott így hívni, mert nem szerette mutogatni magát.
- Hello Hannah, volna kedved kijönni velem?
- Persze, merre megyünk? - mosolyogtam a láthatatlan beszélőtársamra. A fiú ugyanis nem kapcsolt kamerát.
- Ahova szeretnéd... Mondjuk... Várj, van egy jó ötletem! Felveszlek, oké? 15 perc múlva megfelel? - kérdezte titokzatosan.
- Ööö... Persze! Amúgy miért hívtál videochaten ha úgy is ki van kapcsolva a kamerád? - kíváncsi-féle vagyok, így muszáj volt megtudakolnom.
- Majd meglátod... Na jövök! - mondta, és egy szempillantás alatt a chatablak eltűnt a képernyőröl.
"Oké..." - gondoltam, és pont mire átöltöztem, halottam egy kocsit lefékezni a házunk előtt.
Lesiettem a lépcsőn, és kisétáltam a kapuig. Körülbelül délután fél hat lehetett, viszont sehol sem láttam Elit.
lletve egy srácot igen, aki közelíteni kezdett hozzám. Hátráltam pár lépést. - Hannah, én vagyok az...
- Eli?! - kérdeztem meglepetten. A fa takarása miatt most pillantottam meg először. Tátott szájjal néztem a fiút, aki közel lépett hozzám, és nagyon szorosan megölelt.
- Meglepődtél, mi? Tetszik? - kérdezte. A srácnak kék haja lett, ami az ég felé meredezett, tüskékben.
- Basszus, de dögös vagy már! - mondtam és megsimogattam tűhegyes frizurájának a tetejét, hiszen lehajolt hozzám. - Vagyis... Nem úgy...
Eli elkacagta magát.
- Igen, igen, értem. - mondta, miközben én is megöleltem.
- Nem ekkora változásra számítottam, amikor mondtad múltkor órán, de... Jaj Istenem! Annyira tetszik! - mondtam lelkesen, majd beültünk a kocsijába.
- Örülök. Suli után egyből a fodrászatba mentem. - kacsintott rám, majd kifordult az autójával.
- És mit szóltak hozzá karatén? Vagyis, ma voltál? - kérdeztem, mert kedden és csütörtökön szokott edzésük lenni.
- Persze hogy voltam - helyeselt. - Mindenki elámult, hogy tényleg én vagyok-e. Még Miguel sem ismert meg.
- Az igen!
- A sensei is áradozott. Ha úgy vesszük, menő lettem, hála neked, Hannah!
- Ugyan már, pár jó tanácsnál többet nem tettem, Sólyom - legyintettem.
- Túl önfejű vagy, nem állok leveled vitázni. - iökött vállon, persze barátságosan. - De miért adtad ezt a nevet?
- Olyan Sólymos beütése van a frizurádnak - mondtam kuncogva, és megint megsimítottam a taraját. - ezzel nem fogok tudni leállni, azt hiszem - nevettem fel mostmár teljesen.
- Mostmár elég lesz, Hann! Kiszállás! - vezényelt a sofőröm, az új becenevemen szólítva.
Most először pillantottam a firól tájra. A Golf'n stuff előtt állunk, ami a legjobb vidámpark a környéken!
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
