Elkaplak ha elesel (Robby Keene ff.)

☆Összejövetelek☆

Az iskolába is elértünk. Bár nagyon fáradt voltam, nem akartam, hogy Sólyom kárévendő legyen, viszont annál jobban vártam, hogy Sammel legyen egy kis időnk legalább egy szünetben beszélgetni. Azzal bíztatam magam,
hogy már csak két nap van a suliból, csütörtök, és péntek. Éppen a szekrényeket akartam kinyitani, amikor...

- Hannah, várj! - kiáltott valaki.
Megfordultam, és pont akkor ért mögém Miguel.

- Segíts rajtam! - kért meg.

- Hallgatlak! - vontam fel a szemöldököm mosolyogva. Sejtettem, miről lesz szó.

- Randira hívnám Samet...

- Ezaz! Tudtam hogy bejön neked! - ugrottam fel örömömben Miguel kérdőn nézett rám, hogy vajon most megbolondultam-e. - Mármint... Ezt jó hallani, Hasi! - próbáltam uralkodni magamon.

- Ne hívj így! - méltatlankodott.

- Bocsi... Kylerék hívták így, ugye? Amúgy miért is?

- Nagymamámnak vittem hasmenés elleni gyógyszert, és a fejembe öntötték, mert elvileg lebuktattam őket a boltban... Piát akartak vásárolni. Így kezdődött a "kis" összetűzés közöttünk. Meg akartak verni, de aztán szenszei-em megvédett. Azóta járok karatéra. A gyógyszer miatt pedig Hasi vagyok... - magyarázta.

- Már csak voltál! A múltkori bunyó után senki sem akar veled kikezdeni! - mondtam magabiztosan.

- Ez igaz... - mosolyodott el, és lehajtotta a fejét, de tudtam, most fogja megkérdezni amit akart: - Szóval.... Elmondanád légyszi, hogy miket szeret a tesód?

- Imádja a csokit, az asztrológiát, és téged - úgy csináltam, mintha nagy titkot mondtam volna el, így a számhoz tettem a kezem. - Hupsz, ezt nem hallottad. Csak bátran! -bokszoltam a karjába bíztatóan. - Ez a szekrénye, itt, az enyém mellett. Sok szerencsét!

Végre egy órával később összetuottam
Sammel, először tegnap óta. Előtte persze még rendbeszédtem magam, azaz átöltöztem, és feltettem egy kis sminket, hogy ne látszódjanak
a sötét karikák a szemeim alatt.

- Nővérkém!! - futottam hátulról oda hozzá, és megöleltem, mivel éppen telfonozott.

- Hannah, hát te? Milyen volt az éjszakázás?

- Honnan... Jah, hogy a képek! - Jutott eszembe az Insta-képeim. Jobbanmondva a Sólyomé.

- Onnan. Hogy ment? - kérdezte érdeklődően.

- Mondhatom, hogy jól. Az a lényeg, hogy Eli bírta. Bár hulla vagyok, már csak két nap és kipihenthetem magam - önkétlenül is jó nagyot ásítottam, nyomatékosítva szavaimat. - De ugye
anyuék hem sejtenek semmit? - Erre már kipattantak a szemeim.

- Nem dehogy! - legyintett. Ekkor azonban megláttam a szekrényünk körül somfordáló Miguelt, és nem messze tőle Elit is, aki vállát
veregetve bíztatta, így gyorsan rövidre zártam a témát, hogy Miguelnek legyen ideje a tesómmal beszélni:

- Jaj, mindjárt becsengetnek! Megígértem Sólyomnak hogy segítek a... a... a matek háziban! Tali később!

Gyorsan a fiúkhoz futottam, és elráncigáltam Elit a haverja mellől, a lépcső mögé, hogy ne legyünk nagyon észrevehetőek mi, kukkolók.

- Na, Hann, mit csinálsz?! Olyan jót besz...

- Én is örülök hogy végre összefutunk mégegyszer... - mondtam - Miguel
tanácsot kért a múlt szünetben tőlem, hogy mit szeret Sam, látom, végre megjött az önbizalma, most megy beszélgetni, ha nem látnád, vaksi...