Elkaplak ha elesel (Robby Keene ff.)

♡Változások♡

Sólyom szemszöge:

Voltak, akik már elájulófélbe kerültek a hirtelen jött strapától. Mindenfelé kinlódó arcokat láttam, amint küszködnek a körülbelül már fél órája tartó jumping jacks nevű gyakorlattól. Felugrás, majd le, és fekvőtámasz, ebből állt a kínozó mozdulatsor. A büntetésünk.

- Máris vége lehet ennek. Ti döntötök! Ki járt a Miyagi dodzsóban?! - kiáltott Lawrence szenszei. - Nem kedvelem LaRussóékat, de nem tanítunk itt ilyen szemétségre! Többé nem.

Nem fogom feladni. Tartom a szám. Ha elárulom, hogy mi tettük, nem csak magamat fogom veszélybe sodorni. Így nem fog legalább kiderülni. Egyszer úgyis megenyhülnek a szenszeiek, mégsem kínozhatnak mindenkit míg a világ.

- Megkérdezem újra; ki járt a Miyagi dodzsóban?!

- Én nem... szenszei... én soha... nem tennék kárt... más dodzsójában... - nyögte ki valahogy a kövér, túlkoros, vörös hajú fickó akit megszántak a szenszeiek, és beengedték edzeni. Roppantul idegesítő személyiség, az őszintét megvallva.

- Jó-jó, le, Zsírpárna! - oltotta le, majd utasította Mr. Lawrence. - Nem magyarázkodást, hanem választ várok!

- Szenszei, nem tudjuk ki volt az. - panaszkodott Miguel a csapat kedvéért. Mindenki dögledezett, fulladtunk az izzadságszagtól és majd' összeestünk a kimerültségtől.

- Valaki tud valamit. A kérdés az, ki törik meg. - állapította meg Mr. Kreese karbatett kézzel, majd mikor éppen felálltam a mozdulatból, szenbenéztünk egymással.

Hideg tekintetéből láttam, hogy tudja az igazságot. "Nem hülye az öreg. Átlát a szitán."

Csengett a telefon az irodában, és ez mentett meg legalább egy pásztázó tekintettől. Mr. Lawrence viszonylag sokáig beszélt a készüléken, ebből úgy ítélem, hogy fontos ügyről volt szó. Ő nem esküszik a technológiára, old schoolba akarja nyomni, szemtől szembe, ha valaki keresi

Ismét átfutott az a gondolat az agyamon, hogy bevalljam a tettünket. Mr. Kreese félelmetes időnként, de talán elnézőbb lesz most, hogy a másik nincs itt. Ahogy sejtettem, más is kihasználta az alkalmat, mert a megmaradt seggfejiker (ugyanis a beszari Chris elhúzta a belét a Miyagi-Dóba), Mitch, szinte könyörgött neki a kegyelemért. Élvezte az öreg a játszmát, amíg végül megkönyörült rajtunk:

- Két perc szünet! - Mindenki felnyögött a megkönnyebbüléstől, elnyúzott arcok tekingettek mindenfele vízért, ki-ki felhúzta egymást a földről. - Ne nyafogjatok.

- Szenszei, be kell vallanom, hogy én voltam. - vettem bátorságot, és lépkedtem oda szemlesütve hozzá

- Egy szót se! Elintézem. - parancsolt rám.

- Igen szenszei. - aprót meghajoltam, majd visszabattyogtam a többiekhez.

•••

Később hátramentünk az edzőterembe, ahol mindenki különböző, izzasztó gyakorlatokat végzett. Rendesen dolgozhatott az öreg, annak ellenére, hogy bevallottam neki az igazat. Ettől persze gombóc gyűlt a hasamba, hiszen féltem, hogy nyilvános megaláztatásban lesz részem.

- Folytassátok! Én ráérek. - "Hát persze!"
Ő minden alkalmat megdagad, hogy átvegye az uralmat amíg Mr. Lawrence nincs itt. Márpedig tényleg ez történik.

Johnny szinte rögtön a telefonhívás után eltűnt, Miguel azt mondta a rövid szüneten, hogy írt neki. Bár csak annyit, hogy egy barátja súlyosan beteg, és el kell menjen meglátogatni, illetve értesítsük ha Kreese furán viselkedik.