A maffiavezér fia

Előhang

----------------
Tell me that you love me more than hate me
All the time
And you're still mine
-Lost on you
----------------

Előhang
Sofia

Vajon tényleg megéri-e az első szerelemmel járó pusztító vihart végig élni? Ha megnézzük a nagy szerelmi történeteket, a regényeket és filmeket, akkor úgy tűnik, hogy igen.
Habár az első szerelemmel járó őrületet nem lehet csak úgy átvészelni, hagyni kell, hogy az magával ragadjon és mindent eltiporjon, hogy aztán túllendüljünk rajta. De túl lehet ezen valamikor is lépni?
Ez a legfájóbb érzés a világon, amikor úgy érzed, hogy szíved millió apró darabokra tört és te magad is meghalsz egy élő testben.
De van, hogy ez megéri! Van hogy az első szerelmek az igaziak. Van hogy két szív igazán érzi hogy egymáshoz tartozik. Ritkán de megeshetnek. Ami arra ad bizonyítékot, hogy van aki túléli a vihart, van akinek sikerül, és csak is ezzel tudom megmagyarázni a kitartásomat. Hogy egyszer még ha nagyon sok idő múlva is, minden fájdalom, minden érte elhullajtott könnycsepp, majd megéri, és minden seb egyszer majd beforr.
Szép az első szerelem! Valóban...
De mégis mi a helyzet, ha olyas valakibe szeretünk bele, akibe nem kellene. Mert veszélyes, mert kegyetlen, mert érzelmetlen...de mégis vágysz rá. Már már szinte belehalsz ebbe a vágyakozásba. Hiszen érzed hogy soha nem lesz majd úgy igazán a tiéd!
Az első szerelmem volt ő. Az a bizonyos tiltott gyümölcs. És azt hittem végig olyan csodás érzés lesz, mint ahogy elkezdődött. Milyen volt ő? Egyszerűen tökéletes!
Ha ott volt valahol egyszerűen nem tudtad nem őt figyelni.
Olyan tökéletes volt. Mintha a legkedvencebb könyvedet látnád a valóságban, még ha ő nem is csinált igazán semmit, mégis a világ legérdekesebb emberének tűnt. Amikor először megláttam, semmit sem akartam jobban, mint megérinteni, hogy megbizonyosodjak róla nem csak álom. A legszebb mosolya volt, esküszöm. Még soha nem láttam embert kinek, szeme is ragyog ahogy nevet, még ha ezt ritkán is tette. Ahogy csillogó szemébe néztél, mintha a csillagokat bámulnád, és úgy érzed soha többet nem akarod elvenni szemeidet róla.
Ragyogott a napsütésben, és megvilágította az eget ha az felhős volt. Egyszerűen csak túl tökéletes volt, hogy igaz legyen. És valóban csak egy hamis gyémánt volt, amely csillag fényt lopott. Egy álruhába öltöztetett végtelen szenvedés. S mikor végül eljött a vég, s elvesztettem, rájöttem az élet nemcsak igazságtalan, hanem kegyetlen is, azokkal akik hisznek a szerelemben.
Tehát milyen volt ő valójában?
Sosem tudtad van-e szíve...csak elképzelted hogy van neki, hogy ott mélyen minden dobogás igazi. De igen csak elképzelés volt.

Tehát a kérdés, valóban megéri kitartani? A válasz...