A maffiavezér fia

19 fejezet

𝗦 𝗢 𝗙 𝗜 𝗔

Az előttem álló férfi, meglepett tekintetében kerestem az igazságot. Vártam, hogy megszólaljon ő azonban csak meredten bámult rám.

-Szerettél valaha? - kérdezem, és közben nagy levegőt veszek, hogy ne sírjam el magam.

-Szerettem, hogy melletted jó ember voltam, mert az akarok lenni...jó! - néz rám bocsánatkérő pillantásokkal.

-Azt szeretted amilyen mellettem vagy, de sohasem engem ?! - a könnycseppjeim utat törnek maguknak az arcomon, mikor Jason tekintete a padlóra kúszik.

Lefolyó könnyeimet, letöröltem az arcomról és megfordulva kirohantam. Az autóba ülve azonnal kihajtottam a garázsból. Pontosan tudtam, hogy nem szabadna ilyen idegállapotban vezetnem, de mindenképpen el kellett mennem. Amikor végre úgy éreztem elég messzire kerültem leparkoltam, az erdő szélén, és most már szabad utat engedtem sírásomnak. Néhányszor dühösen megütöttem a kormányt, hogy levezessem a feszültséget, majd kisöpörve az arcomba szökött tincseket, az autósülésbe vetettem magam, tovább zokogva.

Megtörölve szemeimet, húztam elő zsebemből a telefonomat és léptem be a névjegyzékbe. Az ujjam megállt a képernyőn Jared telefonszámánál.

𝗝 𝗔 𝗦 𝗢 𝗡

Már legalább tíz perce ülök bent a kihallgató szobában. Miután Sofia elment, helyesbítve hagytam hogy elmenjen, felhívott a rendőrség hogy lenne pár kérdésük, miután Sofia anyja, valamivel bevádolt. Ha egyszer ismét megkaparintom azt a nőt, biztosan fájdalmas lesz a halála.

Azon gondolkodtam, melyik lenne a legjobb módszer arra hogy megöljem a nőt, mire végre valaki kinyitotta az ajtót és bejön. Az a hülyegyerek volt, aki Sofiát döngette, helyettem.

-Szóval, Jason... - hajította le elém a mappákat az asztalra, majd velem szemben ült le.

-Jared! - tártam szét karomat, majd bőrdzsekimet összehúzva, beljebb toltam magam a székkel.

-Mit tudsz Adrian O'Kelly haláláról? - hajolt hozzám közelebb a férfi, én pedig legszívesebben arcon vágtam volna.

-Semmit! - mondtam nyugodt hangon, majd hátradőltem a székben.

-Tudod, hogy akár három év börtönt is kaphatsz a gyilkosságban való bűnrészességért? - követte a példámat, és ő is hátradőlt, majd kinyitotta az előtte lévő vastag mappát. - Ráadásul még jó pár dolgot is élő hozhatunk, amit elkövettél. Fogadok, hogy elég lenne ahhoz, hogy egy életre börtönbe zárjanak.

-Azt hiszed meg tudsz félemliteni? - nevettem el magam. -Annyiszor ültem már ebbe a székbe, hogy már tisztán megnyugtato itt lenni! -jelentettem ki, és elhúztam előle a jegyzetfüzetét, felírva a kis lapra egy telefonszámot, majd vissza toltam elé. -Hívd fel ezt a számot, és kérdezd meg, mit tudok én Adrien O'Kelly-ről!

Jared felhúzott szemöldökkel nézett rám pár pillanatig, majd lendületesen magához ragadta a telefonszámot, és kiviharzott.

A bíróságnál, éppúgy ott lapul egy régóta szövetséges barátom, akihez ha végső esetben folyamodok, azonnal ki tud segíteni. Tudtam, ha felhívja, máris szabad ember leszek.

Percekkel később, már egy másik rendőr lépett be a kihallgató szobába, és közölte velem hogy elmehetek, de még ne utazzak el sehova. Nem is mennék sehova, míg Sofia nem lesz rendben, mert miattam nincs most jól, elbasztam az egészet.

Mikor kilépek a kapitányságról, régi barátom, Beck már odakint vár rám. Barna haját, amit akkor viselt, mikor utoljára találkoztam vele, most szőkére festette, de borostyán színű szemét sosem felejtem el. Ahogy elé érek, ő ösztönösen finom csókot ad, és köszön. Nem húzódom el csókjától, bár azt kívánom bár egy másik nő csókolna.