A maffiavezér fia

21 fejezet

S O F I A

Már teljesen átfagyott testem minden része, az éjjeli séta közben. A nap alig botorkál az égen, ezért semmilyen fény viszonyt vagy meleg érzetet nem kölcsönöz. A lábam már alig érzem a hidegtől és a fájdalomtól amit a magassarkúm okoz. Persze, hogy Jason-nek éppen ilyenkor van kirohanása és hagy engem faképnél, úgy hogy még autóm sincs. A taxik keresgélését egy órával ezelőtt hagytam fel, mert lemerült a mobilom.

-A kibaszott életbe! - szídkozódom, mikor cipőm sarkával megint rátaposok a ruhámra.

Felemelem a fejem, és meglátok egy villogó táblát a sarok végén amin ott fest a huszonnégyes szám, tehát éjjel nappal nyitva vannak. El sétálok a kis bárhoz, ami komplett üres, éppen csak a pultos fiú szívja cigarettáját a lépcsőn ülve. Mikor mellé lépek azonnal rám kapja fekete karikás szemét.

-Szolgálhatok esetleg valamivel? - kérdezi, fáradt és nyűgös hangnemben.

-Igen. - nyalom meg kicserepesedett ajkamat. - Egy vizet szeretnék és ha lehet telefonálnék! - mondom a tetovált fiatal férfinak.

Eloltja cigijét és bemegy az ajtón, én pedig követem. Belép a pult mögé ahonnan kivesz egy palack vizet és elém nyomja, előkotorássza zsebéből a telefonját amit szintén elém tol.

-Köszönöm. - susogom, mire biccent a fejével és a mosogatóhoz sétál.

Én azonnal tárcsázom az egyik emberem számát, aki két csörgés után fel is veszi. Elmagyarázom hova jöjjön értem, ő pedig egy "igen asszonyommal" leteszi a telefont. A készüléket vissza adom a pultos srácnak. És csendben ülve iszogatom a vizemet. Nem sokkal később érkezik meg a hintom én pedig csodás borravalót hagyva távozok is.

Hazaérve fáradtan sétálok fel az emeletre és miután megbizonyosodtam róla hogy Jason nincs itthon, át sétálok a szobámba, ahol cipőmet lehajítva az egyik sarokba, az ágyra vetem magam.

Fáradt voltam, de egyáltalán nem jött álom a szememre, ezért 7:00 óra után feladtam és inkább lezuhanyoztam, majd dolgozni kezdtem, de inkább csak az asztalnál ülve gondolkodtam.

A töltőbe helyezett telefonom halkan felcsörren, mire tekintetemet egyből rá szegezem.

-Igen? - veszem fel.

-Szia. - válaszolja Jared a vonal másik végén.

-Szia.

-Nem akarom hogy idegeskedj de... -kezdi habozva, én pedig máris ideges leszek, mert ha valaki így kezdi a mondatát, biztosan hogy felidegesít. -De az anyád megszökött! - mondja, bátortalan hangon.

-Megszökött? - ismétlem meg a hallottakat. -Az anyám, megszökött? - próbálkozom az információ felfogásával.

Hallom, ahogy Jared ismételi ezt a szörnyű valóságot: - Igen, nem találjuk.

Azonnal kinyomom a telefont, és elkapva az ágyamról, egy párnát szorítok magamhoz. Fejemet mélyen beletemetve sikítok egyszerre lüktető fájdalommal és dühvel.

Tessék, ideges vagyok.

Jason egész napra eltűnik. Az anyám megszökött a börtönből, minden bizonyra fel fog keresni, és hát ki tudja lehet meg is öl. Ezen gondolatok boncolgatásával tel el a nap jelentős része. Este a konyhában ücsörgök egy papír halmaz felett mikor meghallom a hátsó ajtó csukódását mögülem, oda kapom szemeimet és meglátom Jasont.

Felé fordulok, és csípőre teszem kezeimet.

-Mivan? - a hangja békés volt, mégis rezgett benne a bosszúság.