A maffiavezér fia

15 fejezet

𝗦 𝗢 𝗙 𝗜 𝗔

A hátamon futkosott a hideg amikor Jason a vállamra tolta kezeit,amint feleszméltem,abból a jó érzésből ami elöntötte a testemet csak attól hogy hozzám ért,azonnal levertem magamról a tenyerét.

Épp akkor rezdült meg a nadrágom zsebében a telefon, és sietve kihúztam, hogy felvegyem a hívást. Az ismerős hang Jared volt, ami egy kicsit elterelte a figyelmemet,lefutottam a lépcsőn és egyenesen a kertbe sétáltam,Jasont pedig ott hagytam.

- Szia, drágám! - hallottam, ahogy Jared nyugtató hangja átölelte a fülem, aminek hatására elmúlt bennem a feszültség. - Mi újság? - kérdezte,és szinte hallottam ahogy felhúzta szemöldökét.

- Nos, semmi különös. - suttogtam át a vonal másik végére, miközben hosszan kilélegzettem, próbálva rendezni a gondolataimat. Kelletlenül hazudtam továbbra is, arról hogy mi folyik körülöttem. - És te,történt valami ?

-Most végeztem a kapitányságon. - hallottam a fáradságot a hangjában,biztosan nehéz napja volt. Hátra fordultam,Jason még mindig engem nézett.

Elvesztem a gondolataimban,ahogy újra és újra végigjárta az agyamat az amit Jason mondott,hogy még mindig szükségem van rá.

Hallgattam mit beszél hozzám Jared,de egy szavát sem értettem. Folyton Jason járt az eszemben,és ahogyan még mindig a ház előtt állt és engem nézett teljesen megőrjített. Egy órája sincs itt,de máris elérte hogy minden gondolatom ő körülötte forogjon. Lassan elköszöntem Jared-től és vissza indultam a házba.

Tudomást sem vettem Jasonről,amikor elhaladtam mellette. Egyszerűen vissza sétáltam a konyhába,és belevetettem magam a papírok közé. Már nem sajnáltam hogy dolgoznom kell,hiszen addig sem agyaltam Jasonön. De akkor is,miért jött vissza? És a még fontosabb meddig akar maradni?

Folyton ezen járt az eszem,észre sem vettem hogy már teljesen besötétedett.

Még mindig az asztalnál ültem és a papírokat rendeztem a mappába,amikor Jason lépett be a konyha hátsó bejáratánál.

-Szia édes!-jött hozzám közel és meg akarta puszilni a nyakam,mire én elhúzódtam.

-Részeg vagy! - mondtam unott hangon,mikor megéreztem leheletén az ital szeszes illatát.

-Régen szeretted,ha a nyakadat kényeztettem csókokkal! - húzta kaján vigyorra a száját,és közben nyakam oldalát szabaddá tette hajtincseimtől.

Egy percig némán ültem,hagytam had csókolja nyakamat,fájt beismerni hogy még mindig jól esik ha hozzám ér,és még mindig akarom hogy hozzám érjen! Hezitáltam mielőtt megszólaltam de végül leszálltam a székről,ezzel is elérve hogy elengedjen.

-Megtennéd hogy soha többet nem érsz hozzám? - töröltem meg nyakamat,pontosan ott ahol pár pillanattal ezelőtt,ajkaival tapogatózott.

-Ugyan,minden porcikád és idegsejted könyörög azért hogy hozzád érjek! - kuncogott egyet a férfi,és még közelebb lépett hozzám.

-Nem! - vágtam a férfi arcához,és közben védekezően húztam magam elé a kezemet,jelezve neki hogy egy lépéssel se jöjjön közelebb. - Nem viselkedhetsz úgy mintha az a majdnem fél év,eltűnt volna! - ordibáltam továbbra is,de végül csillapítottam hangomon. -Tudod te,milyen érzés folyton azzal az érzéssel feküdni le hogy "mi lett volna ha"? Persze hogy nem!Mert te sosem szerettél! Senkit! És senkit se tudnál szeretni,mert egy önző lélek vagy aki csak elnyeli önmaga sötét lelkébe mások szeretetét hogy neki jobb legyen,mit sem törődve hogy milyen fájdalmakat okoz!

Egy könnycsepp tört magának utat arcomon,de egyből letöröltem. Folyton fájdalmakat okoz nekem. Mikor elment. Most visszajön. Körbe körbe járunk és mégis mindig ugyanott lyukadunk ki. És ha az ember szívét már ennyiszer tépik ki mint az enyémet,az a fájdalom egy teljesen új szintje.

-Tudod mi a legrosszabb? - kérdezte mikor végre a szemembe nézett. -Hogy igazad van! - dőlt neki a konyhapultnak,nekem meg a háromszorosára nőttek a szemeim kijelentése hallatán. -Csak fájdalmat okozok,ezért sosem érdemelném hogy szeressenek főleg nem te! - szavaiban éreztem mennyire fáj neki kimondani azokat.

Jogos a mondás,"részeg szavak,józan gondolatok" . Igaza van,pontosan tudom. Csak fájdalmat okoz nekem,és a legszívesebben olyan messzire kerülnék tőle amennyire csak tudnák,de mégis a szívem egy darabja mindig is őt akarja majd.

-De ha,te szeretnél...minden nap megküzdenék az ördöggel,és égnék el újra és újra a pokol tüzén,csak hogy este melletted fekhessek le! - csúsztatja át kezét a konyhapulton,ezzel tenyerét az enyémre hajtva.

Teljesen kiakasztott,az amit mondott. És nem tudtam mit mondjak most,mert ha azt mondom szeretem újra utat engedek neki hogy összetörje a szívemet. Nem szóltam semmit,amikor a pulton felvillant a telefonom képernyője egyből rá néztem,ahogy Jason is. Jared írt,hogy találkozzunk.

-Nekem,most mennem kell! -vettem el a telefont,annak reményében hogy a férfi nem tudta elolvasni az üzenetet.

Azonnal kirohantam a hátsó ajtón,és kocsiba szállva azonnal elhajtottam. Nem tudom meddig vezethettem,mikor végül leállítottam az autót a semmi közepén és zokogni kezdtem. Már nem volt erőm visszatartani a könnyeket.

Eszembe jutott,mikor először árultam el Jasonnek hogy szeretem. Nem sokkal azután volt,mikor utoljára feküdtünk le egymással.

-Ne légy szerelmes belém! - fordult felém Jason,és hangját átitatta a mély félelem,attól hogy talán többet érzek iránta.

-Azt hiszem,már túl késő ezt kérned! - néztem fel egyenesen a férfi szemébe,ami még mindig tenger kéken csillogott.

-Ne akarj engem szeretni Sof...akik valaha is ezt tették vagy kimondhatatlan fájdalmat éreztek vagy meghaltak! - pontosan tudtam hogy az utóbbit a anyukájára értette.

Felébredek az emlékeből,amikor egy kocsi a hátamnál dudál hosszan. Letörlöm a könnyeimet és hátra fordulok. Jared volt.

Hihetetlenül nagy mosoly jelent meg az arcán,amikor meglátott kiszállni a kocsiból .Én pedig nem tudtam uralkodni az érzéseimen,ismételten elnyomott a bűntudat. Nem folytathatom ezt tovább...nem tehetek úgy mintha szeretném Jaredet,ìgy csak megfosztom őt attól,hogy valaki tényleg olyat találjon aki viszont szereti.

Nem hagyhatom,hogy pontosan azt tegyem vele,amit Jason tesz velem.

Jason...

Látom meg a fekete terepjárót,mely elsuhan mellettünk,mikor Jared épp átölel. Pontosan tudom hogy Jason volt az!

Kedves olvasók,

Remélem örültök,hogy a héten több rész volt. Reméljük többször lesz még ilyen.

Egy kis javaslat,a fejezet olvasása közben hallgassátok meg "Selena Gomez-től a The Heart wants what it wants" című számot,igazán illik most ehhez a részhez!🥹😊

Ti mit szóltok a fejezethez? Ha tetszett hagyj magad után nyomot.

Kövessetek instán is (aliciaaurorawriter) illetve tiktokon ahol ugyancsak (aliciaaurorawriter) a felhasználónevem illetve van egy pot fiókom a legutóbbi felfüggesztés miatt (aliciaawriter) ,mindig vannak új információk!

Csodálatosak vagytok,ne feledjétek el ezt!

Puszi,Alicia!