FIGYELEM!
🔞Ez egy dark romance történet!🔞
-Szerettél valaha? - kérdezem, és közben nagy levegőt veszek, hogy ne sírjam el magam.
-Szerettem, hogy melletted jó ember voltam, mert az akarok lenni...jó! - néz rám bocsánatkérő pillantásokkal.
-Azt sze...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
𝗦 𝗢 𝗙 𝗜 𝗔.
1 héttel később ☆゜・。・。・゜★ ☆゜・。・。・
A fekete ruhám amihez most társul egy hosszú fekete kar kivágású blézer, nem sokban különbözött a mindennapi öltözetemtől. Mégis ahogy a lépcsők tetején álltam arra várva hogy kihozzák Johnathan kihűlt testét a házból most egészen más érzés volt fekete ruhákban lenni. Jason mellettem fekete öltönyben, kezeit maga előtt összefonva ücsörgött. Ha ránéztem mást sem tudtam az arcáról leolvasni, mint hogy frusztrált és ideges.
Johnathan tegnap éjjel meghalt. Jason talált rá.
Nem tudtam hogyan viszonyuljak most Jasonhöz. Legszívesebben átölelném és azt mondanám minden rendben lesz, de akkor bizonyára el tolna magától és azt mondaná ne babusgassam,mint egy kisbabát. Így csak álltam mellette némán. Már lassan egy hete, hogy egy szót sem váltottunk egymással. De persze, ő csak a kérésemet teljesítette és időt hagyott nekem, hogy mérlegeljem hányadán is állunk.
De a szívem belesajdult, mikor láttam hogy minden kegyetlensége, és minden harag ellenére is, megviseli az apja halála. Nem tudtam mi következik, mert pontosan tudtam milyen ember Jason, mert mindig ha húzós lett a helyzet ő lelépett, pontosan ezért aggasztott a kifejezéstelen arca. Kihozták Johnathan koporsóban lévő testét a házból és elhelyezték az azt szállító kocsiban. Megvártam még a sofőr elindul, majd én is lesétáltam a kocsikhoz. Jason előttem ült be az autójába, ám mikor követni akartam közömbösen rám nézett.
-Mit csinálsz? - kérdezte rekedtes mély hangon.
-Megyek veled! - feleltem végül, és az autóra mutattam.
-Egyedül szeretnék menni! - mondta ki hirtelen, és a távolságtartó hangjától, szívem még jobban összeszorult.
Nem ellenkeztem vele, pontosan tudtam mit érezhet most. Hanyagul vissza csuktam az autó ajtaját, majd néztem ahogy Jason kihajt a birtokról. Végül beszálltam a saját kocsimban és elindultam, de az előttem sorakozó autóknak hála, esélyem sem volt Jason nyomában maradni.
Miután megérkeztünk a temetőbe, azonnal feltűnt Jason hiánya. El sem jött az édesapja temetésére, de ha őszinte akarok lenni magammal, cseppet sem lepődtem meg, lehet hogy a helyében én sem jönnék el.
A temetés közel egy óráig tartott, és a gyász beszéd amit Jason írt, gyönyörű volt, de az ember akinek szólt meg sem érdemelte. Kegyetlen és szívtelen volt, még ha a szertartáson részt vevők többsége ezt nem is sejtette.
Miután lezajlott minden, azonnal kocsiba ültem és visszamentem a házhoz. Nem akartam több időt tölteni Johnathan sírjánál, mint amennyi szükséges volt.
Amikor visszaértem a birtokra, fáradtan és elnyúlva léptem át a ház küszöbét. Meghalt a maffiavezér! A gonosz, határokat nem ismerő ember, nem árthat többé senkinek.
