A maffiavezér fia

16 fejezet

𝗦 𝗢 𝗙 𝗜 𝗔

Az autónak támaszkodva vártam hogy Jared megszólaljon. Férfiasan viselkedett,de érzelmileg teritettem le a padlóra,miután elmondtam neki hogy szakítani akarok,és többé ne keressen.

-Ennyi? - szólalt meg végül. - Egyszerűen kibököd hogy felejteni kellettem? - hangja nem volt dühös,csak felfedeztem benne a csalódottságot.

-Sajnálom. -suttogtam halkan,de nem bírtam a szemébe nézni.

-Sofia,te a maffiának dolgozol,és én rendőr vagyok,mégis engedtem hogy az érzéseim elvakítsanak a felől hogy ki is vagy valójában! - Már a szemébe néztem,amikor rájöttem hogy mindvégig tudta kinek dolgozom.

-Tényleg nagyon sajnálom! - tartottam vissza könnyeimet.

-Igen,én is! - nézett rám lesujtóan és vissza sétált az autójához.

Még utoljára szembenézett velem,majd beült és elhajtott. Nem tudom meddig álltam még ott,míg végül erőt vettem magamon és haza vezettem.

Kiszálltam az autóból és a házba érve bementem a konyhába. Engedtem magamnak egy pohár vizet,amit aztán egyből meg is ittam.

-Haza tért a mi kis jámbor szerelmesünk. -ismertem fel Jason gúnyos hangját,amikor megállt a hátamnál. -Hogy van a mi kis rendőrünk? - dőlt neki a konyha pultnak,ugyanúgy ahogy pár órája tette.

-Hagyj békén! - vágtam neki szavaimat,mikor szembefordultam vele.

-Lefeküdtél vele? - tette fel a kérdést fennhangon.

-Talán! - motyogtam,mert semmi kedvem sem volt a beszélgetéshez.

-Ne szórakozz velem! - emelte fel mély hangját,és a pultra csapott tenyerével.

-Mi van ha megtettem? -néztem fel szemeibe,amiben ott lappangott a kegyetlen féltékenység.

-Mondd csak,ő is kitudta elégíteni minden vágyad? Kiáltoztad a nevét miközben téged dugott? - szemrehányóan és undorral nézett most vissza rám. -Menj el! -suttogta. - Tűnés. -mérhetetlenül dühös volt a hangja.

Ellöktem magam a konyhapulttól,és a hátsó bejáraton mentem ki. Jason szavai éket vertek a szívembe,de nem volt joga a dühöngésre vagy hogy hibáztasson. Ő elment,és engem itt hagyott. Visszatér fél év után,és dühös amiért megpróbáltam tovább lépni?

Kisétáltam a kertbe,csak tisztán akartam gondolkodni. Az egyik pillanatban még egyedül álltam a rózsabokrok mellett,a másikban már mellettem állt egy idegen férfi.

-Most velem jössz! -ragadta meg erősen karjaimat,próbáltam kiszabadulni szorításából de nem jártam sikerrel,még csak a kések amiket folyton magammal hordok,most azok sem voltak nálam.

Behurcolt egy fekete autóba és gázt nyomva,hajtott el a birtokról.

-Hova viszel? - kérdeztem a férfit,aki figyelmen kívül hagyta a kérdést.

Nem féltem,voltam már rosszabb helyzetben is. Már mindegy is volt ha megölnek,amúgy sem lenne miért életben maradnom. Szívességet tennének.

Körülbelül 30 perc autóút után,leparkoltunk a kikötőben. A férfi kiszállt,majd kinyitotta az én ülésem felől is az ajtót,jelezve hogy szálljak ki.

Először hinni sem akartam a szememnek mikor megláttam az előttem álló 20 éve nem látott nőt. Lélegezni is elfelejtettem.

-Anyu? - kicsit sem tudtam leplezni a meglepődöttséget.

Ha három évvel ezelőtt így állt volna meg előttem az anyám,rögtön a karjaiba futottam volna,de most már nem az vagyok aki három éve.

-Szia kicsim! - ölelt át a számomra idegen nő, aki két éves koromban magamra hagyott.

-Mi a francért jöttél vissza? - toltam el magamtól a nőt.

-Miattad jöttem vissza édesem! -simogatta meg arcomat selymes kezével,míg végül el nem húzódtam tőle.

-17 éve nem érdekellek,erre most hirtelen igen? - húztam fel arcomra egy gúnyos vigyort.

-Mindig is érdekeltél,csak most már ideje volt vissza jönnöm...hogy megvédjelek! - tett 2 lépést hátrébb amit már majdnem megköszöntem neki.

-Megvédj? Engem? Igen,ezzel egy kicsit elkéstél. - húztam fel szemöldökömet,és elfordítottam a fejemet. Rá sem bírtam nézni arra a nőre,akit anyának kéne szólítanom.

-A maffiának dolgozol! Hogy is képzelted ezt hogy annak a szörnyű életnek adod magad? - fordult felém karbatett kézzel.

-Sok pénzt keresek! - mondtam ki egyszerűen.

-Elég volt! -rivallt rám. -Nem engedem,hogy az apád múltja legyen a te jövőd! - csóválja meg rosszallóan a fejét.

-19 évet késtél azzal hogy megmondd mit is tegyek! - közöltem vele,hátha ő mégsem tudja. -Apa pedig meghalt! - világosítottam fel a nőt.

-Tudom! -jegyzi meg keserűen. -Én öltem meg! - mondja ijesztően nyugodt hangon,nekem pedig összeugrott a gyomrom.

-Hogy mit csináltál? - köszörülöm meg a torkomat.

-Így van! - szólal meg ismét nyugottan. - Szörnyű ember volt,aki nem törődött a családja biztonságával! Így a kezembe vettem az ügyet. - szólt teljesen őszinte tekintettel. - És megtettem,akár tetszik akár nem megöltem! Hogy te,biztonságba lehess! - És most,ugyanazt csinálod mint az apád! - sóhajtott fel és félre nézett. -Így hát visszajöttem,érted!

-Szóval,megölted az apámat,és most visszajöttél,hogy engem is megölj,mert a maffiának dolgozom? - kérdezem,és nagy levegőt veszek.

-Tégem sosem bántanálak! - vágja rá szinte azonnal. -A lányom vagy!

-Apa pedig a férjed volt. -Teszem hozzá halkan.

-Az teljesen más volt! -szorítja össze száját.

Nem találom a szavakat,és már levegőt sem kapok rendesen. Anyám megölte az apámat. Mint egy rossz szappanopera. Kerestem apám gyilkosát,és kiderül hogy az anyám volt aki vegzett vele. Remek szülők. Remek élet.

-Ahh pedig már kezdtem örülni hogy valaki véget vett ennek a nevetséges életnek! - nyitottam fel a kocsi csomagtartóját,amivel ide hoztak majd leültem.

Magam sem hittem el,de sikerült végre minden érzelmemet eltaszítanom,és megmaradt az üresség. Az hogy anyám megölte apámat,hogy Jason féltékeny és valószínüleg látni nem akar többé betöltötte a pohárt,ami eddig is csorgott.

𝗝 𝗔 𝗦 𝗢 𝗡

Hihetetlenül mérges lettem,amikor megláttam Sofiát,azzal a rendőrrel. Legszívesebben most megkeresném azt a férfit és megölném.

Még mindig a konyhában ültem egy üveg whisky társaságában,amikor Anasztázia lépett be.

-Jason! Pont téged kerestelek! - a nő hangján megérezhető a félelem.

-Mi történt? - kérdezem nehezen forgó nyelvvel.

-Sofia...

Kedves olvasók,

Tudom hogy ez a rész most ismét rövid lett,de ígérem a héten még hozok egy fejezetet,ami hosszabb lesz! Addig is remélem tetszik a fejezet,ha igen hagyj magad után nyomot!