A maffiavezér fia

24 fejezet

S O F I A

Élesen nézek vissza Jason szemeibe. Az, hogy nem tudunk meglenni egymás mellett tíz percnél tovább, kiszámítható volt, de mégis tovább táplálja bennem a haragot iránta. Jasonnel már réges rég egy veszélyesen vékony jégen táncolunk, és most végre rájöttem, hogy a vékony jég már rég beszakadt alattunk, csupán képtelen voltam ezt látni. Annyira fáradt vagyok, már annyira elegem van a folytonos harcolásból Jasonnel, ahogy mindenből is ami engem hozzá kapcsol. A harag, amely úgy markolva szorított, olyan fájdalmasan ismerős volt, mintha életem minden apró részecskéjébe beivódott volna.

Megszakítom egy pillanatra a szemkontaktust, hogy elnézek a másik irányba és levegőhöz juthassak. Végül tekintetem vissza téved rá.

-Végeztünk! - szöktek ki ajkaim közül a szavak, miközben szemeimet könnyek csípték össze.

Jason ugyan úgy állt előttem, szemöldökét összehúzva, mintha olyan dolgot mondtam volna amire már számított.

-Mi már rég végeztünk Sofia! - jelentette ki, olyan egyszerűen és őszintén, hogy már el is hittem neki, hogy így gondolja.

-Nem... Végeztünk! - hajtogattam kétségbeesve. - Nem akarlak látni többé, nem akarom hallani a hangodat, nem akarok elmerülni a csillogó tenger kék szemeidben, soha többet! - lihegtem, küszködve a könnyekkel, melyek kikerülhetetlenül áztatták szememet.

Jason szólásra nyitotta ajkát, de még mielőtt bármit is mondhatott volna, a telefonom csengése félbe szakította.

Felemeltem a készüléket, és a maffia egyik informátora villant fel a képernyőn. Habozás nélkül nyitottam meg az üzenetet amiben egy pontos cím adat volt, ahol Vincent van.

Ahogy bemásztam a kocsiba, anélkül hogy Jasonre néztem volna, letöröltem szemem sarkából a könnyeimet, majd rászántam a gázt a kocsi motorjának. Alig pár száz métert tettem meg, mikor a visszapillantó tükörben észrevettem, hogy Jason követ, de igyekeztem nem foglalkozni vele és a célra koncentrálni. Megölni Vincentet, mielőtt összeomlasztja mindazt, amiért megdolgoztam.

Egy raktárhelységnél parkoltam le, és a telefonomban ellenőriztem a címet, hogy biztosan a megfelelő helyre érkeztem, amikor kinyitották a kocsi ajtaját. Jason volt az!

- Szállj ki! - szólt halkan utasítva.

- Miért? - kérdeztem.

Ő csak felhorgasztotta a szemöldökét, majd rántott egyet a karomon, jelezve, hogy szálljak ki az autóból. Nehezen kibújtam az ülésből, és kezeimet előre összefonva néztem rá. - Mi van? - kérdeztem halkan, de határozottan.

- Rendben, ha nem akarsz többet látni, engem nem zavar igazából! De ez az ügy rólunk szól, és együtt kell megoldanunk! - jelentette ki határozottan, én pedig vállat vontam közömbösen. - Egyszer már sikerült elmenekülnie, és most vagy segítesz befejezni, vagy egyedül fogom megoldani, valójában mindegy is!

Hagytam neki hadd dühöngjön azon hogy nem reagálok, végül kényszeresen bólintottam, egy olyan nekem mindegy mozdulattal, eléggé kifejezve, hogy nem igazán érdekel.

Elindultam a raktárba ahol elvileg Vincent van. Nem törődtem azzal hogy csendes legyek, a férfi mégsem vett észre addig amíg elé nem léptem.

-Helló ismét Vincent, remélem kihasználtad életed utolsó óráit! - vigyorogtam rá.

A férfi felugrott a székéből, és szaladni kezdett az ajtó felé. Én csak szépen csendben néztem, majd lassan követtem, és megálltam a raktár ajtaja előtt. Ahogy Vincent elérte az autóját, egyszer csak Jason ugrott le egy közel 30 centiméteres beton falról, történetesen pont a férfi elé. Ettől Vincent olyan nagyot sikított, mint egy ijedt kislány, ami ellenállhatatlanul kiverte belőlem a nevetőgörcsöt. Amikor a félelem lecsillapodott benne, öklét összeszorítva, kidurrantott egyet Jason arcába. De csak fölöslegesen, mert ez Jasonnak semmit sem jelentett, és a fejét visszafordítva csúnyán lefejelte a férfit. Ekkor én is oda sétáltam a két férfihoz, és az ütéstől részeg Vincentet magam elé fordítottam.

- Egy kis figyelmeztetés, hogy ne kacérkodj a maffiával! - jelentettem ki önelégült mosollyal az arcomon, majd egy golyót repítettem Vincent lábába, ami miatt szinte azonnal a földre zuhant.

Azonnal hozzáhajoltam, és tökéletesen megcélozva gyomron vágtam. Amikor végrehajtottam a büntetést, felálltam és Jason szemébe néztem, és az engem mérő tekintetét követtem.

A földön fekvő férfi mellé dobtam laptopját amit magammal hoztam a raktárból, majd cipőm sarkával elkezdtem ráházni, amíg a gép darabokra nem tört. Amikor végeztem a destruktív kikényszerítéssel, visszamentem az autómhoz. Ahogy be akartam szállni, még egyszer visszanéztem Jasonre, és huncut mosollyal a szám szélén mosolyogva hagytam őt ott.

A birtok felé vezető úton, mikor még egyszer átrobogtam Vincent meseszerű kertvárosi háza előtt, elgondolkoztam, hogy mi lenne, ha valami különlegessé teszem ezt az utolsó pillanatot?! Bemenve a házba lángot adtam az egyik függönynek és kisiettem. Mire kiértem már Jason is ott volt és a kocsijából figyelt. Várakoztam, amíg a lángok egyre nagyobbra lobbanva átíveltek az egész házon, majd csak ezután ültem vissza a kocsiba, és elhajtottam.

Kedves olvasók,

Igen, tudom ez a rész sokkal rövidebb lett a megszokottnál, de ígérem pótolom a hiányt a következő fejezetben. Remélem azért hogy tetszett a fejezet, ha igen hagyd itt a nyomod!

Megemlíteném mennyire elképesztőek vagytok, még most sem tudom igazán elhinni hogy már ennyien olvassátok a könyvet, ami hihetetlenül boldoggá tesz engem. Sosem hittem volna hogy egy ilyen nézettséget valaha is elérhetek majd! Nagyon szépen köszönöm nektek! Fantasztikusak vagytok!

Ing. aliciaaurorawriter

Puszi, Alicia.